Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-16 / 24. szám

zunk állapotai, társadalmi viszonyainkat, vallás-erkölcsi helyzetünket, jövőnket s reménységünket; mert ha nyitott szemekkel nézünk körül s érdeklődő figyelemmel vizsgáljuk forrásban lévő társadalmunkat: világosan láthatjuk azokat a jeleket, a melyek kétségtelenné teszik az egész protestantizmusnak válságos helyzetét hazánkban. Nem üldöznek s nem bántanak ugyan külsőleg, s törvény előtt, legalább papiroson, mindnyájan egyenlők vagyunk felekezeti különbség nélkül; de a ki mélyebben tekint a dolgok mélyébe, az látja az idők jeleit, s nem csekély aggodalommal tapasztalja, mint pusztulunk s veszünk és mint széthulló kéve enyészetnek indul egyházunk. Nyissuk ki szemeinket s tekintsünk széjjel hazánkban és a látottakból alkossuk meg magunknak jelenünk s jövőnk képét, s ismerjük meg reánk váró nehéz és sokféle feladatainkat. íme egyik oldalon a babonás s csalhatatlan hatalom, a mely félre dobja a krisztusi szeretetet és gyűlöletet prédikál; átkot szór mind arra, a mi az ő rendszerébe bele nem vág s világhatalmi törekvéseivel ellenkezik, és a lelki üdvösség biztosításának ürügye alatt elnyom minden szabad gondolkozást s mozgást, rabigába hajtva a legnemesebb gondolkozókat is. Az emberi kutatás, haladás tudomány s lelkiismereti szabadság összes vívmányait, melyek századoknak óriási nehéz és kitartó munkájába és sokszor a legnemesebbeknek önfeláldozásába, martiromságába kerültek: az emberiség átkának s veszedelmének kiáltják ki; a protestantizmust pedig, melynek e vívmányokban kiváló része van, pestishez hasonlítják, melylyel. érintkezésbe lépni is halált okozó veszedelem. A béke jelszava alatt titkon aknamunkát folytat a legújabbkori összes intézmények ellen, s önző czéljainak elérésére nem átallja a kereszt jelvényét felhasználni és levonni a mindennapi élet küzdelmeibe a keresztyénség „közös" szimbólumát. Ez az egyedül üdvözítőnek fellépő türelmetlen pápai hatalom, a mely polipkarjaival mindent átfog s megsemmisít, az újabb időkben, a mint azt mindnyájan jól látjuk, épen hazánkat s a hazai protestantizmust választotta ki működése egyik színteréül, és működése, sajnos, ránk nézve bova-tovább pusztítóbb hatású. Másfelől a különféle tudományos problémák, népboldogító nemzetgazdasági s társadalmi eszmék, bölcsészeti rendszerek és anyagi kérdések által teremtett közönyösség shitetlenség az, a mely pusztít és legtöbbnyire a legnagyobb elzüllésre szokott vezetni, miként a XVIII. századbeli franczia forradalom példája mutatja az Isten tagadásában s az emberi észnek imádásában. Hogy a kiváló tehetségűek s tanult elmék eszményi gondolkozás mellett is mennyire tévedhetnek s mennyi kiizdelmökbe kerül ismét a helyes útra visszatérni, azt nagyon szépen igazolja Carriér egyik előadásában, a melyben egy kiváló politikusnak önvallomását közli arra nézve, miként feledkezett meg egyházról, vallásról s Istenről, míg csalódásai s egy véletlen vissza nem vezették a hit forrásához, Istenhez. Fordítsuk azonban figyelmünket másfelé, a hol kedvesebb s biztatóbb a kép, mely szemeink elé tűnik és mely arra tanít, hogy közös egyetértő munka, őszinte felebaráti szeretet óriási eredményeket mutat fel, s áldást hoz úgy arra, a ki jótékonyságot gyakorol, mint arra, a kinek benne része vagyon. Ausztriában. Innsbruck közelében van egy kicsiny kis evangélikus egyház, s abban egy lelkes lelkész, kinek szivében őszinte szamaritánusi könyörületesség lakik, s kinek jó szivén és Istenén kivül alig van valakije, s mégis csudákat tud mívelni szegény falujában, r. katholikus vidéken. Önfeláldozó munkával s Istenben vetett bizalommal összeszedi falujának s környékének elhagyott szegény gyermekeit, s hogy megmentse őket önmagoknak s a társadalomnak: hűséges gondozójukká, apjukká lészen. A svájczi, német, angol, sőt az amerikai protestánsok nem nézik azt, hogy mely országban akar egy szegény, de buzgó lelkész szeretetházat létesíteni, hanem veszik a czélt s hallgatnak szivük sugallatára s támogatják jó szívvel, mert az adakozásban nem restülnek meg, s mert tudják, hogy feleslegükből támogatniok kell a szegényt. Nagy hite s Istenben vetett bizalma csodákat mivel, s íme néhány év alatt a semmiből 30—40 elzüllésnek indult és elveszettnek tartott gyermeknek egészséges hajlékot épít, a hol gondozza és neveli őket Isten országa tagjaivá. A siker felbátorítja, s nem elégszik meg többé falujának e szeretet intézetével; ráveti szemét a közeli Innsbruckra, s rövid idő alatt a felebaráti szeretet könyörületességéből egy diákotthont létesít a tanulmányaik folytatása végett oda sereglett szegény szülők gyermekei részére, hogy gondos felügyelet s nevelői vezetés alatt a társadalom derék s hasznos polgáraivá, az egyház hivő tagjaivá fejlődjenek. Mennyi gondot s mily nagy terhet vesz le egyes szegény szülők vállairól, s hány derék embert nevel a társadalomnak ? ! De nem szükséges ily messze menni példákért. Hazánkban a budapesti ref. Nagypénteki társaság s a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület legkiáltóbb módon bizonyítja, mennyit tehet a hitbuzgóság s kitartó keresztyén szeretet, Néhány év alatt összeszednek egy nagy tőkét, s a legfelsőbb körök érdeklődése és segítsége mellett felépítik az „ Erzsébet"-szeretetházat az utczán csavargó s erkölcsi pusztulásnak elébe néző gyermekek mentésére; összegyűlnek hetenkint ruhavarrás végett, a melyeket ruhátlan szegények között osztanak el; felkeresnek egyes családokat, s a hol nyomort találnak, enyhítik azt: a beteg családfőt gondozzák, s a síró gyermekeket eltartják, mert szivökben visszhangzik az Úr szava : „a mit egygyel tettetek e kicsinyek közül, velem tettétek azt". S hogy szellemi táplálékban is részesítsék az elhagyatott gyermekeket: összegyűjtik őket s vasárnaponként gyermek istentiszteleteket tartanak velük, hogyszivöket nemesítve, fogékonyakká tegyék a krisztusi szeretet iránt, s megedzzék az élet kísértéseiben való megállhatásra. A mit egyes emberek önmagokra hagyatva nem képesek megtenni, íme az erők tömörülése s ezélszerű felhasználása a csodával határos módon, rövid időn belül könnyű szerrel teszi meg. Ugyancsak Budapesten történt, hogy gróf Tisza István egy ifjúsági egyesületben oda állt a felolvasó asztal mellé, s lelkes szavakkal mutatott rá minden protestánsnak amaz egyszerű s fontos kötelességteljesítésére, hogy minden egyesnek helyt kell állania magáért e veszedelmes időkben! Még több példát is hozhatnék az idők jeleinek ismertetésére: de azt hiszem, hogy ezekből is világos, hogy mennyire s miként sürgölődnek, forgolódnak az emberek az Úr egyháza érdekében ott, a hol még él a szivekben a vallásosság s a cselekvésre való akarat. E jelekre figyelnünk kell, hogy belőlök tanuljunk s résen álljunk. — Tanítanak a s figyelmeztetnek pedig arra, hogy mint vitéz és hithű prot. elődeink példái igazolják, s miként ezt jelenleg a külföldi s hazai példák mutatják, hogy az igazi vallásosság nemcsak imádkozásban, istentiszteletek szorgalmas látogatásában, s vallásos iratok olvasásában, hanem a szeretetnek őszinte szívből való gyakorlásában is áll! Tanítanak arra. hogy társadalmunk egy hosszas harcznak néz elébe, a melyben egyedül az őszinte, szilárd és tevékenység által élő hit kitartása s