Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-09 / 23. szám

tanítási igényeit s a kor szellemi fejlődésével adott követelményeket kellő figyelembe vegye; gerinczét az üdvtörténet képezze, központján a Jézus életével; s e mellett az ó-testamentum mint előkészítő üdvtörténeti anyag kezeltessék; a káté tanítása, kellő előkészítés után a tanítás befejezését képezze; a bibliaismeretek és a bibliai történetek kézikönyvei reformálandók; s általában az egész vallásoktatásnál a keresztyén jellemképzés nyomuljon előtérbe. „Egész vallásoktatásunk legyen mindvégig vallásos nevelés a Krisztusban". Mindenesetre oly tárgy ez, mely mindkét evangélikus egyház érdeklődésére számot tart, s melynek helyes megoldása és intézése rendkívül sürgős és valóságos létkérdés. Kívánatos volna, ha a vallásoktatás kérdését a lelkészi értekezletek mindenütt tanácskozás tárgyává tennék. Hollerung Károly az üj nagygeresdi egyezséget ismertette. Az értekezlet általában is tett ellene kifogást, de a miatt meg egyenesen interpellálni fog, hogy az egyetem e szerződést az autonómikus út mellőzésével, az egyházi közvélemény megkérdezése nélkül kötötte meg. Ha magunk sem respektáljuk jogainkat s kötelességeinket, az idegentől bizony hiába várjuk. Hasonló esetek ismétlődésének elkerülése végett jó volna ezt is több helyen is szóvá tenni. Több tárgyat az őszi összejövetelre hagyott az értekezlet. Spanyolország és hazánk czím alatt figyelemre méltó czikket közöl az Evang. Egyházi Szemle legutóbbi száma. Fő gondolata az, hogy a román népek közt feltűnő hanyatlásából ar. kath. egyháznak nem szabad arra következtetni, a mire hazánkban sokan következtetnek s a mi által eláltatják önmagukat, hogy t. i. a róm. katholiczizmusnak hazánkban feltűnő előnyomulása csak időleges és aggodalomra épen nem ad okot. A kik így ítélnek, épen nem veszik figyelembe, hogy a román népek és hazánk római katholiczizmusa nem egy. A román országokban versenytárs nélkül állt a pápistaság, — és ez a kizárólagos uralom ártott fejlődésének, míg nálunk, folytonos harczban állván a protestantantizmussal, átvette sok üdvös intézményünket; sokat tanult tőlünk és a külföld kizárólagos protestáns kezdeményezéseit előbb felhasználta a maga czéljaira, mint mi magyar protestánsok. Epen ez a protestantizmustól tanulás és eszközeinknek felhasználása, másfelől pedig a mi saját lanyhaságunk szerezte meg hazánkban a pápistaságnak a diadalt minden téren és teszi Őt igen komoly és nagyon is számba veendő ellenféllé. S hogy miben volna a menekülés, arra nézve a következő és általunk is komoly megszívlelésre ajánlott véleményt mondja laptársunk : „Ötven év óta a protestantizmus hazánkban politikai harczokban merítette ki erejét, — és elmulasztotta tulajdonképeni egyházi, vallási intézményei fejlesztését. Elbizakodott a fényes múltban, — és azzal remélte pótolni a jelen nehéz munkáját. Az elmulasztott egyházi ténykedés nagyon nehezen pótolható. Egészen új nemzedéknek kell felnőnie, hogy a hibát jóvá tehessük. Vissza kell térni a politikai hiábavalóságok teréről egyházi hivatásunk terére. Az evangélium az az erő, melylyel egyedül visszanyerhetjük az elvesztett tért és időt. Igazi hivatásunkra visszatérve, még mindég felvehetjük a harczot, — még mindég győzedelmeskedhetünk". A szerémniegyei vallásos mozgalmak, a melyek a magyarajkú római katholikus községekben folynak már pár év óta s a melyek most két éve a maradéki, legújabban pedig a nikinczi-i kis református gyülekezetek megalakulását eredményezték, nagy keserűséggel és ellenünk való diihösködéssel töltik el a magyar-gyűlölő s ultramontán horvát köröket. A Magyar Szó egyik közelebbi száma közöl, Kulifíay Elek tordinczei református lelkész fordításában erre nézve egy jellemző czikket, a melyet a zágrábi Ozborba írt egy Ivanicsevics Mátyás nevű r. kath. káplán. Csak úgy tajtékozik az Úr eme méltatlan szolgájának a szája a magyar- és a kálvinistagyűlölettől. A „kálvinista járvány", a „kálvinista dögvész" kitételek szinte hemzsegnek a czikkben, a mely eme járvány és dögvész ellenében, a „r. kath. egyház szentsége és tekintélye nevében", „a nép békéje és nyugodalma érdekében" a horvát országgyűléshez appellál és törvényhozási úton kéri anak elfojtását. — Persze, persze, mi vagyunk dögvészes kálvinisták az okai annak, hogy a horvát kormány és klérus ki akar pusztítani Horvátországban mindent, a mi magyar, s hogy a nemzetiségüket, anyanyelvűket megtartani akaró magyarok menekülnek a r. kath. egyház halálra ölelő karjai közül, s olyan egyházat keresnek, a melyben nem a nemzetiségi ábrándok és a fanatikus nemzetiségi politika, hanem az evangélium az irányadó. Bizony, nem mi csinálunk Szerémmegyében kálvinista propagandát, hanem a horvát klérus, a maga magyarfaló politikájával. Mi csak felveszsziik azokat, a kiket ők a magok kebeléből kivetettek; ez pedig keresztyéni kötelességünk, s e miatt csak azok tajtékozhatnak a dühtől, a kik oly méltatlan szolgái a Krisztusnak mint Ivancsevics Miklós káplán úr. A soproni ev. diakonissza-intézet 1900. évi jelentése szerint az intézet évi bevétele: tagsági díjakban 1536 kor., magán betegápolásért 456 kor., hagyomány és ajándék czímén 1123 kor., kamatokból 635 korona, kiadás 2730 kor. Vagyona 36,174 kor. Egész éven át 3 diakonissza buzgólkodott az ápoló szeretet mezején Ápolásban részesült 47 beteg, 216 egész, 5 fél napon és 428 éjszakán keresztül, ezenkívül 249 beteglátogatás történt a gyülekezetben. A nővérek által vezetett vasárnapi és csütörtöki vallásos estélyek is nagy látogatottságnak és üdvös virágzásnak örvendettek. Három soproni hajadon lett ezen évben diakonisszává. (Ev. Egyh. Isk.) A soproni ág. hitv. ev. egyházközség értesítője szerint született a mult évben 330 gyermek, konfirmáltatott 225, házasságra lépett 91 pár, köztük 40 pár vagyes vallású; ezek közül 11 pár kötött egyezséget az evang. egyház javára. Van az egyházban kisdedóvóintézet, árvaház, ifjúsági- és olvasó-egylet, ennek énekkara, s evang. testvéregyesület. Ez utóbbi 3988 tagot számlál. Az egylet költségére kiadatott 4769 orvosi rendelvény; 75 halottat temettetett el, s 232 adag betegkosztot szol-