Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-02 / 22. szám

fogja, lehet-e csodálni, hogy eleinte nagyon nagy tűzzel ragadják a kocsit vagy viszik a terhet, de a szegény párák nemsokára „letörnek" és soha kifejlett állatok nem lesznek. Igy vagyunk a gyermeki világban is.) Jánosinak dr. Solymossy azt felelte, hogy az elemi iskolai tanulók, ha hozzá voltak is szoktatva a figyeléshez, a három havi szünet alatt elszoknak attól. Azért az I. osztálybeli tanároknak a jó időt arra kell fordítani, hogy a gyermekek figyelni tanuljanak. (Ez igaz, s ennek így kellj lenni. De e mellett az iménti megjegyzésünket fentartjuk.) Az „ Utasítások"-ról Posch Árpád kir. főgimnáziumi tanár tartott előadást a pozsonyi közben, mely ezzel a kérdéssel két ízben (1899. nov. és decz.) foglalkozott. Előadó bevezetésül ismertette azokat az okokat, melyek miatt a régi Utasítások nem birták kivívni a tanárság tetszését. Helyes volt a régi Utasítások vezérelve, hogy adjunk nemes, általános műveltséget ifjainknak; de nem volt tekintettel sem a nemzetiségi vidékekre, sem a zsúfoltságra s a tanuló-anyag minőségére, hanem olyan dolgokat kivánt a tanítás eredményeképen eléretni, a melyeket csakis a legkedvezőbb körülmények között, a legintelligensebb tanulókkal is csak ritkán lehet felmutatni. Ezek a túlzott követelések ellenszenvesekké tették az Utasításokat, úgy hogy legtöbben számba sem vették. Nagy hibának tartja előadó azt is, hogy hiányzottak az Utasításokhoz simuló rend- és fegyelmi szabályok. Az új Utasításoknál alapelvül feltételezi, hogy az egyes tantárgyaknak egymásra vonatkozása révén bizonyos filozófiai szellem hassa át a középiskolai oktatást. Ezen az alapon foglalta össze hét pontból álló javaslatait. I)e a kör csakis azt tartotta különösen hangsúlyozandónak, hogy az Utasítások szerkesztői legyenek tekintettel az intézetek legnagyobb részénél mutatkozó viszonyokra, az osztályok zsúfoltságára, a tanuló-anyag minőségére s a nemzetiségi vidékekre, és ezek figyelembevétele mellett jelöljék ki a tanárok számára a tanulási czél elérésére vezető módokat, s mutassák meg az ezen czélt veszélyeztető akadályokat. (Majd meglátjuk, hogy a maholnap teljesen készen levő Utasítások eme szenmpontokat is tekintetbe vették-e?). Sepsi Szentgyörgy. Benke István, (Folyt, köv.) ev. ref. főgimnáziumi tanár. tárcza Pál apostol és a szoezializmus. A szoezializmus ma már hódító hatalom. A szoczialisták egyesületei egy nagy terjeszkedő párt szervei. Tagadhatatlan, hogy a szoezializmus sok olyan elvet, sok olyan tant is hirdet, mely sem a szentírással, sem a józan észszel, sem pedig a joggal, a törvénynyel nem ellenkezik. Es lényegében véve a szoezializmus nem aggressziv, nem támadó természetű. Hogy mégis mint baj, mint veszedelmes baj, mint fenyegető viharfelhő jelentkezik, annak oka egyrészt az. hogy a társadalom beteg, másrészt az, hogy a szoczialisztikus eszmék hivei nem bírnak elég türelemmel, hogy a társadalmi bajok gyógyítását bevárják. Mert hogy ezen bajok orvoslására már sok történt régebben Francziaországban és Angolországban, újabban Németországban s legújabban hazánkban (Darányi és Wlassics által), az tagadhatatlan. És hogy ezek a bajok nem orvosolhatatlanok, arról meg vagyunk győződve. Köztünk és a szoczialisták között e tekintetben az a különbség, hogy mi a szocziális bajokra más gyógyszereket ismerünk, mint ők, és hogy mi erőszakos eszközöket semmiesetre sem javallunk. Protestáns körökben nagyon helyesen jelölték meg azt az utat, a melyen az orvosság keresendő, akkor, midőn Poroszországban, mondjuk Berlinben keresztyén szoczialista pártot alakítottak. Mert a keresztyénség, az Isten igéjéhez hű keresztyénség van hivatva c bajt orvosolni. Jól mondják, hogy a szocziális kérdés megöl dása a jövő békéjének biztosítása. A ki a szocziális bajt megorvosolj jövőt biztosítja. Az pedig semmi más nem lesz, mint a keresztyénség, a hamisítatlan Istenige. Megmondotta az Üdvözítő: „Békességet hagyok néktek, amaz én békességemet adom néktek ; nem úgy adom én néktek, mint e világ adja. Ne háborodjék meg a ti szivetek és ne féljen." (János 14, 27.) Sokan odáig mennek e baj feletti elkeseredésökben, hogy a szentírásnak szemére hányják, hogy szoezializmus eszméjének, eszméinek, elveinek, tanainak ő a főforrása. Es tagadhatatlan, hogy a szentírás, midőn a szabadság (Galnt. 5, 1. Koloss. 2, 13—16.), egyenlőség (Philip. 3, 20. Róm. 2. 11.) testvériség (Galat. 3, 26. Máté 23, 8.) szent elveit hirdeti, s midőn az emberiség fejlődésének legfőbb czéljául, elérendő eszményéül az „egy akol, egy pásztor" (János 10, 16.) fenséges képét állítja oda : a legszentebb szoczializmust tanítja ; de egyúttal megállapítja az utat, a módot is, a melyen idáig fejlődhetünk, midőn Krisztus arra kötelezi híveit: „Legyetek azért ti tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes". (Máté 5, 48.) Ne háborodjék meg tehát a ti szivetek és ne féljen ! Krisztus megtanított bennünket arra, mi a mi életünk végczélja; a szent istenfiúság, testvériség, a szent szoezializmus elveit vallotta; ennek elérhetésére az utat. a módot is megmutatta, és Pál apostol, az ő nagy s őt teljesen megértő tanítványa, ez isteni tanítást emberi alakjában, az isteni eszméket emberi megvalósítandó czélok alakjában tüntette fel, és egyúttal feltüntette azt is, hogy a szocziális bajok miként orvoslandók a gyakorlati életben. I. Nézzük először: hogyan keletkeztek a mai szocziális bajok? Szocziális baj és szocziálizmus mindig volt, de mi csak a mai bajokról akarunk szólani. Midőn a nagy franczia forradalom, a szabadság és egyenlőség szent elveit gyakorlatilag megvalósítani törekedvén, minden francziát egyenjogú honpolgárrá tett, kinek joga van magát munka által fentartani, nősülni és családot alapítani és midőn „az emberi jogokat" az egyén szabadságának alapjává tette és azt a vagyonra, a birtokra is vonatkoztatta, s midőn a mi 1848-diki nagy törvényhozásunk az úrbériséget megszüntette és a jobbágyokat felszabadította: — egy új, egy nagy életfordulatot idézett elő ; a korlátok leomlottak, a tilalmak megszűntek; mindenki egyenjogú honpolgárrá lett. A jobbágyok felszabadultak földesuraik szolgálatából,— de egyúttal elvesztették régi gondozóikat is. Es, a mi nagyban az ősiség eltörlése által, az most a jobbágy birtok szabad és pedig az egyén jogának teljes tekintetbe vételével való szabad birtoklása által kicsiben következett be. Tudniillik a kisbirtok felaprózása. „A jószágok feloszthatósága és minden gyermek örösöködési joga végtelenül szaporította a földbirtokosok számát és kisbirtokosokból álló szabad parasztosztályt teremtett. A kezdetben örvendetes tünemény kimondhatatlan nyomor forrásává lőn." Minden gyermek kikövetelte a maga jussát, részét, és a család, mely még a nagyapa idejében tetemes jószággal bírt. az unokáknál már sok aprócseprő „hét szilvafás" birtokosokból állott. A minden