Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-26 / 21. szám

Beutazta egész Spanyolországot, s több ízben megfordult Párisban, Bécsben, Stuttgartban és Berlinben. Háza találkozó helye volt az idegeneknek, s valódi fókusa a legmelegebb vendégszeretetnek. Irodalmilag is széleskörű munkásságot fejtett ki. Kiadta a „Revista cristianat", az „Amigo de la Infanciat", s a német nyelvű „spanyol leveleket", mely utóbbiak főleg a spanyol evangélizáczió művével foglalkoztak.További művei: „Levelek és virágok" (német költemények); „Römische Missionspraxis auf den Karolinen" 3. kiadás 1890; „Die Evangelisation in den römischen Landen" 1892 és „Erzalungen aus Spanien" 1895 — 1896. A német protestáns sajtó a legfájdalmasabb részvéttel vette korai elhalálozása hírét. Az evangélizáczió e nagy mesterének emlékezete legyen nálunk is áldott! A berlini ev. egyhizi segélyegylet legutóbbi évi jelentéseiből közöljük a következő lélekemelő adatokat. Mult évi bevétele volt 110,735, kiadása 108,371 márka. Az adakozók között a német császár 1500 s Berlin városának tanácsa 6000 márkával szerepel. A templomi kollekta 2525; a házi 5886 márkát jövedelmezett. Főfoglalkozása 14 állomáson 110 diakonisszával a betegápolás, a melyre külön a jótékony ev. nőegyletek még 51,000, s a császári felségek 5000 márkával járultak Ezenfelül gondos ápolásban részesítette a segélyegylet a pinczérek, a női ifjúság s a munkanélküliek misszióját. Az utolsó évben az egylet 3534 egyént ápolt 3208 családban, a mi bizonyára a diakonisszák nagy elfoglaltatására vall. A betegápolásra összesen 87,000 márkát fordított. Ha még hozzá veszszük Berlinnek Stöcker lelkész ügyes vezetése alatt álló belmissziói egyesületét, mely évről-évre 100 meg 100 ezer márkát fordít a szellemi és anyagi nyomor enyhítésére, úgy be kell vallanunk, hogy Berlin haladása jórészt a protestantizmusnak köszönhető. A fuldai püspök böjti pásztori levelében a következőleg nyilatkozott a vegyesházasságokról: Az egyház nem helyesli, hanem nehéz szívvel bár, de megtűri a vegyesházasságokat, ha ezek a r. kath. félre nézve a hit veszedelmével nem járnak, s ha az összes gyermekek r. kath. nevelése biztosítva van, s ha r. kath. ritus szerint köttetik meg a házasság. A római egyház azért nem helyeselheti a vegyesházasságokat, mivel az akath. fél nem ismeri el annak szentségét, s így annak kegyelmében sem részesülhet. Ez pedig a házasság szentségének a r. kath. fél tudtával és beleegyezesével való megszentségtelenítése. Végül ama reményének ád kifejezést e türelmetlen püspök, hogy egyházmegyéjének legényei és leányai, a r. kath. hit világos és szent törvényeit szem előtt tartva, nem fognak megelégedni ama bizonyos helyeken (sic!) való házasságkötéssel, s nem mennek bele egy törvénytelen és minden tekintetben bűnös házasságkötésbe. E fanatikus kifakadásokhoz egy liberális müncheni lap a következő megjegyzéseket fűzi: Azok a „bizonyos helyek" bizonyára az állami polgári hatóságok vagy az ev. templomok. Ue a polgári hatóságok előtt nem kötött házasságok a törvény szerint (1876) nem érvényesek, így hát Fulda tudós püspöke abba a bűnbe esett, hogy megsértette a polgári hatóságot akkor, a midőn annak házasságkötéseit „törvényteleneknek és bűnösöknek" deklarálta. Az ev. egyház oltárai előtt megáldott házasságokra vonatkozó püspöki kijelentések pedig az egyházat sértik, s így hazafiatlanok és türelmetlenek egyaránt. A pápás püspök óvhatja híveit a vegyesházasságoktól, de nem abban az elkeseredett formában, mely sérti az államot s az ev. egyházat egyaránt. S aztán a berlini czentrumpárt s a mi néppártunk mégis minduntalan hangsúlyozza a türelem s a paritás elvét a parlamentekben. Türelmet mindenkivel szemben, csak a türelem ellenségeivel szemben nem ! — mondotta gyakrabban Beyschlag. Végiil két irodalmi jelenségről is megemlékezünk. Az egyik Kügelgen lipcsei privátdocens „Luthers Auffassung der Gottheit Christi" (Lipcse, Wöpke, 1901, 66 lap), és Seebcrg berlini theol tanár „An der Schwelle des zwanzigsten Jahrhundert" (Lipcse, Teichert 1901, 140 lap) cz. műve. A fiatal Kügelgen Ritschl-féle dogmatikus, és becses adalékot szolgáltat Luther cliristológiájához, a melyet régebben már Weise és Harnack is tárgyalt. A ker. istenismeret kérdését tárgyaló bevezetés után három fejezetben öleli föl tárgyát, s itt egyenként fejtegeti Krisztus praexistencziája, földi existencziája és postexistencziája kérdéseit. Fejtegetéseinek eredményét hét pontban foglalja össze, a melyben Luther ehristológiájának az ő úrvacsorai tanával való szerves összefüggése eléggé ki van mutatva. Seeberg műve „visszapillantást" nyújt „a német egyháztörténet legutolsó évszázadára". Találó jellemzéseit találjuk itt Ilengstenberg, Schleiermacher, Hofmann és Ritschl theol. rendszereinek; s ugyancsak behatóan ismerteti az újabbi és régebbi predikálási módot. Az egyházi élet jelenségeinek és feladatainak jellemzésénél ügyesen tudja szerző összeegyeztetni a rendszeres és az"objektív történeti szempontokat; de, mint Hofmann példája igazolja, az írásmagyarázati irodalom méltatása sem kerüli ki körültekintő figyelmét. Az is egyik nagy előnye a két értekezésből álló műnek, hogy a vallásos-erkölcsi élet jelenségeit az általános kulturával való összefiiggésökben tárgyalja. Ez utóbbi munkáról szólva nem jut-e eszünkbe a mi legújabb prot. egyházi és irodalmi viszonyaink beható ismertetése? Hol késik Warga egyháztörténetének a XIX. század hazai protestantizmusát tárgyaló befejező füzete!? Két dogmatika is megjelent e napokban a német könyvpiaezon. Az egyik Heekenberg lelkész tollából a calwi evang. könyvkiállító vállalat kiadványa, a másik Schneedermann lipcsei theol. tanár műve, s mindkettőnek czíme : „Der christliche Glaube". Az első teljesen, a másik csak részben jelent meg. Utóbbi az első részben „a ker. hittanba való bevezetéssel", a másodikban„a ker. istenfogalommal" foglalkozik „a jelenkori ev. luth. egyház értelmében", míg az 1902. évben megjelenő harmadik rész magát a hittani rendszert fogja fölépíteni. Annak idején egyenként behatóbban is fogjuk a két rendszeres theol. művet ismertetni. Addig is fölhívjuk arra olvasó közönségünk szives figyelmét és érdeklődését. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. irodalom. ** Magyar írók élete és munkái cz. nagy irodalomtörténeti műből Szinnyei József szerkesztésében és Hornyánszky Viktor kiadásában a 67-dik füzet most került ki a sajtó alól . Tartalmazza az M. betűvel kezdődő írók biográfiáját és bibliográfiáját Mahoszky Józseftől Mandelló Gyuláig. Ismertetve vannak többek között a Mailáthok (Antal, Gusztáv, György, János, József stb.), Majba J. Vilmos, a Májezek (István, János, József), a Majorok (Antal, Béla, István, József, Károly. Péter), Majthényi Flóra, Makay Dezső, Makkai Domokos, Makai Emil, Makay István, Makfalvay Géza, Makiári Pap Lajos,