Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-19 / 20. szám

egyházkerületnek is elnöke s püspöke; főgopdnoka pedig helyi gondnoka a kollégiumnak s egyszersmind segédgondnoki jogokkal bíró tagja az egyházkerületi közgyűlésnek, mind régi s az egyházkerület által is fennállónak elismert oly jogok, melyek az egyházmegye hatáskörébe semmiképen sem tartoznak; minthogy végül egyháztanácsunk magának az egyházkerületnek fenti határozata ellen is az egyházkerületi közgyűlés által kitűzött határidőn, az egy éven belől, felterjesztési jogával kiván élni és az arra, — tévesen alapított egyházmegyei 22/1901. számú határozatot is felebezi: Mindezeknél fogva indíttatva érzi magát egyháztanácsunk az egyházmegyei közgyűlés 22/1901. számú — még nem is jogerős — határozata alapján szándékolt egyházlátogatás ellen óvást tenni, kijelentvén azt, hogy egyházunk az 1884. évi 20. számú egyházmegyei határozat értelmében a „törvényes felettes hatóságok felügyelete és ellenőrzése alól magát kivonni" a múltban sem akarta és jövőre sem akarja. E határozatot egyháztanácsunk a nagytiszteletű esperes úrhoz késedelem nélkül megküldeni rendeli s egyszersmind a presbitérium elnökségét felhívja, hogy az egyházkerületi gyűléshez, a megszabott egy év alatt teendő jelentés, illetőleg a fentiek szerint felterjesztés tárgyában a presbiteri gyűléshez a— számú végzés szerint ez évi szeptember l-ig javaslatát terjeszsze be; továbbá, hogy az egyházmegyei 22/1901. sz. végzés elleni felebbezést idejében adja be." A határozat veleje tehát az, hogy a debreczeni presbitérium az egyházmegye esperese által megejteni szándékolt canonica visitatio ellen óvást emel, s az 1884. évi megállapodásban biztosított (?) különleges állását fenntartani kívánja. Egyben felhívja a presbitérium elnökségét, illetve a presbiteri gyűlést arra, hogy az egyházkerületi gyűléshez a megszabott egy évi határidő alatt a követelt jelentést javaslat alakjában f. évi szeptember l-ig terjessze be. Látnivaló, hogy ez a határozat nem megoldása, hanem csak elhalasztása az egyházkerületi közgyűlés által a debreczeni egyház elé tett amaz alternatív kérdésnek : vagy vesse alá magát az egyház az egyházmegye törvényes felügyeleti és ellenőrző hatóságának vagy alakuljon külön egyházmegyévé. A határozat körülményes megokolással voltaképpen az eddigi „különleges állás" további fentartása. Ámde épen az a dolog bibéje, hogy az a sokat emlegetett 1884. évi megállapodás, a mint azt a Debr. Prot. Lapban dr. Baczoni Lajos kétségtelenül bebizonyította, egyáltalában nem törvényes, önmagában semmis, mivelhogy tartalmilag a törvény egyenes rendelkezéseivel határozott ellentétben áll; formailag is érvénytelen, mert a felsőbb egyházi hatóság által nincs megerősítve. Következőleg a debreczeni egyháztanácsnak a megállapodásra épített óvástétele is semmis. De még ha a megállapodás törvényes és érvényes volna is, nézetünk szerint ez a határozat semmiféle irányban nem jelez kibontakozást. Mi legalább ebben a végzésben még nem látunk határozott és döntő lépést sem a külön egyházmegye felé, sem az egyházmegye törvényes felsőségének tényleges elismerése félé. Már pedig vagy ezt, vagy azt kell tennie Debreczennek ; tertium non datur. De hiszszük, hogy a debreczeni egyház vezetői a jelen határozattal igért je'entésben határozottan és világosan ki fogják mondani, nemcsak azt a meddő negatívumot, hogy a debreczeni egyházmegye esperesét nem eresztik be a debreczeni egyházba, hanem azt a termékenyítő pozitívumot is, hogy a „törvényes felügyelet és ellenőrzés" gyakorlását így és így kívánják. Ez a megoldás pedig nézetünk szerint, csak a külön parókhiákra osztás és a külön egyházmegyévé alakulás lehet, úgy a mint azt a a debreczeni laptárs és mi is régóta sürgetjük. F. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület közgyűlése. A szabadelvűségéről méltán hírneves tiszáninneni egyházkerület május 7—8, napjain Miskolczon tartá szokásos tavaszi közgyűlését a leánynevelő-intézet díszes és tágas tornacsarnokában, hol Kun Bertalan püspök és b. Vay Béla elnöklete alatt úgy az esperesi, mint a gondnoki kar majdnem teljes számban megjelent, s az egyházmegyék küldöttei, iskolák képviselői közül alig maradt el valaki, hogy anyaszentegyházunk és iskolánk szent oltára körül forgolódva, építgessük ennek falait, élesztgessük az áldozati tüzet, melynek melegítő fényére ma nagy szükség van. Á gyűlést pont 9 órakor Kun Bertalan püspök elragadó, megható szép imája nyitotta meg, kívánva, hogy az ébredő természet ragyogó tavaszi napjához legyen már valaha hasonló a sokat szenvedett protestantizmusnak és drága hazánknak is tavasza. — B. Vay Béla pár szóval kifejezte, hogy bár nem ringathatjuk magunkat vérmes reményekkel, de különös aggodalomra nincs okunk, mert a komány és a miniszter a törvényben előírt jóakarattal viseltetik irántunk; végezhetjük nyugodtan dolgainkat. Teljesítse tehát mindenki kötelességét; akkor a kerület ügyei jól és rendben fognak folyni mindenkor. Majd a gyűlési képviselők igazolása után Radácsy György kerületi papi főjegyző olvasta fel a nagyszabású évi püspöki jelentést, mely megnyugtató képet rajzol a kerület szellemi, iskolai és anyagi ügyeiről. Dicséri a vallásos buzgóságát, áldozatkészségét az anyagi javakban nem nagyon bővölködő egyházkerületnek, s arról tesz bizonyságot — az esperesi jelentések alapján, — hogy a jó és hű pásztorok gondjai alatt hitben, buzgóságban, szeretetben erős a nyáj; ellenben, a hol nincs meg a hű pásztori gondozás, ott elszéled s tévedez a nyáj, s áldástalan az egyházi élet. Majd felsorolja teendőinket; rámutat az iskolára, a lelkészi és tanítói értekezletekre, hol épen afelett tanácskozunk, hogy' kell a népet vallásossá, hitben erőssé nevelni, hogy' kell az egyházat bölcsen kormányozni. Alakítani kell olvasóköröket a férfiaknak, a Lorántffy Zsuzsánua-egylethez hasonló intézményeket a nők számára. Baj ugyan a lelkész- és tanítóhiány ; de reméljük, hogy a kongrua és az özvegy-árvatár talán szaporítani fogja a hittanhallgatók számát. Sürgessük bajaink orvoslását azon a helyen, a hol segíthetnek; kérjük, követeljük az államtól, jogainkra hivatkozva, — hogy lelkészeink, tanítóink fizetését emelje oly fokra, melyből tisztességesen megélhetnek. A népoktatás jó lábon áll. A hívek száma : 257,120 lélek. Tiszta házasság: 1917, vegyes: 573. Javunkra történt