Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-13 / 2. szám

azon mesterkedik, ''hogy a német birodalmi gyűlésen keresztül vigye a jezsuiták visszahívását (a mi valóban az utolsó lépés volna Németország politikai és valláserkölcsi megmérgezésére), elég lesz a közelgő' veszedelem elhárítása végett még a nagy Wessenberg konstanczi pöspökre hivatkoznunk, a ki a jezsuitákról a mult század elején ezt írta: „A jezsuiták rendje a keresztyén egyház és az államok jólétével s egymásközötti egyetértésével össze nem egyeztethető. Alapelvei oly természetűek, hogy elkerülhetetlenül megrontják a keresztyén hit- és erkölcstant s aláássák az állam és az egyház közötti viszonyt. A hitetlenségnek minden nemét s a pogány és farizeusi érzületet ők ápolják szüntelen. . . Ez a rend intézményeinek természete és tanainak szelleme szerint a lelkekre s az állami és egyházi élet összes tényezőire kiterjedő univerzális despotizmusratörekszik" — Radovitz generális pedig a „veszedelmes" rendnek Németországból kitiltását igy indokolta meg a 1848-ki frankfurti parlamentben: „A jezsuiták kérdéséről következőképen gondolkozom: Ismeretes, hogy a látható egyház oly élő organizmus, mely fejében és tagjaiban egyaránt rendezve van. Csak ez a lényeges és szükségképeni; minden más csak átmeneti segítség vagy csupán pillanatnyi szükségletek kielégítése. A mai német episkopátusnak, klérusnak s a német theol. tudománynak ilynemű segítségre ma szüksége nincsen. Az a kevés haszon, amely a jezsuita rendből a r. kath. egyházra háramlanék, épen nem állana arányban azokkal a nagy akadályokkal és veszedelmekkel, a melyek abból származnának. Sem óhajunk sem törekvésünk terjeszteni a jezsuita rendet Németországban. A r. kath. egyház magasabb érdeke tiltakoznék az ilyen törekvések ellen!" —Végül a prot. Zöckler greifswaldi tanár és nagyhírű egyháztörténetíró Herzog Realencyklopadiájának legújabb kiadásában (79—80. füz.) igy ír a rendről : „A rend alapelveinek és munkásságának bármely méltánylása vagy megtűrése nem a vele szemben gyakorolt igazsággal, hanem a saját történeti multunk és jövőnk iránti közönyösséggel, sőt egyházunk jogi létének megtagadásával volna azonos. E rend nem ismeri el a felekezetek egyenjogúságát, hanem csak a római egyház omnipotens egyeduralmát; a protestantizmusnak legnagyobb ellensége, s mint ilyen, lelkeket veszélyeztető s a népeket megrontó karrikaturája a keresztyénségnek". —Hasonlítsa már most ezekkel össze bárki is a német ezentrumpárt vak és igaztalan fanatizmusát a jezsuiták visszatérése szükségességének hangsúlyozásában!Ehhez valóban nem kell kommentár. Igy fordítják meg az idők kerekeit s hamisítják meg a történelem tanulságait az ultramontanizmus vallásellenes és hazafiatlan táborában! A „Deutsche Ev. Blütter mult évi utolsó füzete gyászkeretben jelent meg. hogy meggyászolja elhunyt nagynevű szerkesztőjét, Beyschlagot. Közli Hering kartársának és Pankhe tanárnak Beyschlag ravatala felett tartott beszédeit és Haupt tanár tollából az elhunyt kitűnő jellemrajzát. A folyóiratot továbbra is fentartják Kahl berlini tanár, Ilackenberg hottenbachi lelkész és Jlaupt hallei tanár szerkesztésében. Az új szerkesztők Ígérete szerint a folyóirat Beyschlag szellemében továbbra is képviselni fogja a német ev. prot. egyesülést, a német prot. tartományegyházak egységét, a protestantizmus védelmét Rómával szemben, s a modern kulturéletnek az evangélium szellemével való áthatását. A mellett folytonos figyelemmel lesz az evangélium és modern művelődés, Krisztus és a tudomány összeegyeztetésére. A római német ev. gyülekezet mult évi deczember hó 27-ikén tartotta rendes közgyűlését. Különösen két kérdést tárgyaltak behatóbban, a melyek szélesebb körökben is érdeklődést fognak kelteni. Az első a nem német protestánsok képviseletét illeti az elnökségben ; a másik pedig a templomépítésre vonatkozott. Rómában ugyanis sok a svájezi és az osztrák protestáns, méltányos tehát nekik is helyet juttatni az elnökségben. Ez f. év nov. havában meg is fog történni. Elvégre is az evangélium nemzetközi jellegű, sőt leginkább alkalmas a nemzetiségi korlátok áthidalására. Tudják ezt a római német protestánsok is, kik úgy látszik szakítottak a német követségi kápolna közösségével. — A második kérdés a sokat vitatott római templomépítés ügyét érintette. Erre vonatkozólag következő határozatokat hoztak: 1. Művünk csak akkor lehet áldásos, ha az a béke műve, a miért is a gyülekezet körében előforduló nehézségeket mindenáron el kell oszlatni; 2. elő kell teremtenünk a templomépítéshez szükséges alapot (a melynek a múltkori nagygyűlésen az „Ev Bund" is 10 ezer márkát juttatott); 3. a német császári követséggel való 80 éves viszonynak lehető fentartása a német templomépítési bizottság 1899. braunsweigi határozatai értelmében. Végül kijelentette az elnökség, hogy az érintett nehézségek sikeres eloszlatása útán teljesen szabad kezet nyer a további döntő határozatok meghozatalára s a szükséges intézkedések megtételére. — Mi pedig örömmel regisztráljuk az evangélium hódító útját Rómában! A misszió ügye örvendetesen halad a német prot. egyetemeken. A lipcsei „Missionsblatt" jelenti, hogy a jelen téli félévben 7 egyetemen, névszerint a berlini erlangeni. göttingai, halle-wittenbergi, königsbergi és marburgi egyetemen s legelső ízben a lipcsein is előadást tartanak a misszióról. Különben ÍB évről-évre több és több tanár védi szóval és írásban a misszió szent ügyét. Tizenegy egyetemen vannak akad. missziói egyesületek, a melyeknek a missziói ismereteknek a hallgatók között való terjesztése képezi egyik legszebb és legnemesebb feladatát. A mult téli félévben 357 tagjuk volt, köztük 26 nem theológus is. Ismeretes, hogy a halle-wittenbergi egyetem theol. fakultásán a külmisszióiiak állandó kathedrája is van, a melynek legelső tanára Warneck a kiilmissziói irodalom legalaposabb ismerője és történetének megírója. Az is örvendetes dolog, hogy Württenbergben egy orvosi missziói egylet is alakult, a melynek Kamerunban háza is van. A kameruni miszszió szintén örvendetesen halad. Alapítása évében 1887-ben