Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-12 / 19. szám

letesen szent, mily bölcs, mily szeretetteljes az élet minden változásai ós körülményei közt: hinni fogja, hogy felette áll a természeti világnak is, hogy azon is csodás változásokat volt képes eszközölni, s annyival inkább hinni fogja, mert az Idvezítő minden csoclatételénól láthatja, hogy e csodatételek nem emberi ügyeskedések, hanem az ő benne lakó isteni erők visszatarthatatlan nyilvánulásai. Ha ekként a theológus a Jézust nagynak, szentnek, szeretetteljesnek, bölcsnek, vssóban és cselekedetben« hatalmasnak ismeri fel: akkor szenvedéseinek és halálának története valósággal megrázó és átalakító hatást fog rá gyakorolni. Nem annyira azon fog csodálkozni, hogy a Jézus feltámadt és mennybe ment, mint inkább azon, hogy a ki oly nagy és hatalmas volt, miként szánhatta el magát oly kínos halálra, s a ki oly szent és szeretetteljes volt, miként vettethetett oly szégyenteljes halálra? Es a Jézus halálában nyilvánvaló nagy isteni irgalom és szeretet, ez a nagy tény hitet önt az ifjúba és készséget nemcsak arra, hogy a Krisztus evangéliumát prédikálja, hanem arra is, hogy róla bizonyságot tegyen, érte tűrjön, szenvedjen, s úgy a vakhit, mint a hitetlenség támadásait bátran ós határozottan visszaverje. Az ifjú előtt érdekes és vonzó könyvvé válik a biblia s örömmel fogja tanulmányozni; az ótestamentumot, mint a mely valóságos próféczia a maga teljességében a Krisztusról, s az apostolok életét és tanításait is, mert ezek arról a csodás váltságról tesznek bizonyságot, a mely Ő rá is rendkívül fontos, egész életére kiható befolyást gyakorolt. Később pedig, a mikor az életbe kikerül, buzgó ós eredményes működést fog kifejteni, mert lesz evan géliumi bizonyossága és határozottsága, s tudni fogja, hogy a Krisztus evangéliuma, a mely a múltban annyi szivet megvigasztalt s oly sok lelket tett a pokol zsákmányából az Isten gyermekóvó : ma is elég erős amaz igaz boldogság megszerzésére, a mely nélkül a világ fiai és leányai szűkölködnek, s mindazoknak azakadályoknak a leküzdésére, a melyek a világosság, szabadság, szent élet és irgalmasság útjában állanak. Az így nevelt ifjú vezér lesz, a ki körül sokan csoportosulnak s igazán keresztyén gyülekezeti életet teremtenek. És az ilyen gyülekezetekből kiáradó élő hit, szeretet s szent élet mint világító ós melegítő fény fog hatni azokra, a kik a protestáns szabadságot félremagyarázva, a kételyeknek engedték át magukat; másfelől fel fogja rázni azoknak a lelkiismeretét, a kiket a külső fény, a szertartás, az emberi tekintély mámorba ejtett, de igazán boldoggá nem tett. Szóval, az alapos bibliaismeret nyújtása kezesség lenne a felől, hogy a theológusok nagy része valóságos apostol lesz, a ki az Isten iskolájából nemcsak ismeretekkel telve kerül ki, hanem a kit a Szent Lélek teljessége a szent tűzzel tölt meg a bűn és hitetlenség irtására s a Krisztus országának terjesztésére. Azonkívül, hogy így a theológust pályája kezdetén megismertetném a biblia szépségeivel, igazságaival s az Istennek abban előadott nagyságos dolgaival, — ugyancsak pályája kezdetén tanítanék neki magyar protestáns egyháztörténetet is, minél részletesebben. De hiszen tanulja már a VIII. osztályban ! Nézzük csak mennyire tanulja? Szeptember közepétől április közepéig terjed a tanulása. Azután ismételnie kell. Leszámítva a karácsonyi és húsvéti szünidőt, hat hónapon át 48 óra jut tehát a VIII. osztályban az egyház -törtónelem előadására. Az órák fele feleltetésre esik. Már most kérdem : elég-e az a száraz, komprimált egyháztörténelmi ismeret,a mit 24 órán szerezni lehet, arra, hogy a theológus egész rajongó szeretettel szeresse a magyar prot. egyházat s egész lelkesedéssel fogjon a prot. theológiai tudományosság kincstárának átvizsgálásához? És ha nem elég, aminthogy bizonyára nem elég, újra kérdem, hogy mi aclja meg a theológusnak azt a rajongó szeretetet ós lelkesedést? Az izagógika, a héber nyelvtan nehézségei ós a bölcsószettörtónet meredekei bizonyára nem ! Ne feledjük el, hogy a magyar ifjú nem hoz a theológiai akadémiára olyan kegyes érzelmeket, mint a skót, s olyan szomjat sem a theológiai tudományosság után, mint a német. Sem egyikbe, sem másikba tehát a theológiai nevelés nem fogóclzhat. Kiindulási pontul tehát nem igen vehetünk egyebet, mint a hazaszeretetet s a nemzet múltja iránti érdeklődést. Theológiai pályája kezdetén tehát azt kell megmutatnunk, hogy a protestáns egyház óriási erőket öntött a nemzet életébe, s hogy a nemzeti művelődós, s a magyar szabad intézmények egész serege a protestáns egyház nélkül elpusztult volna. így kell öntudatos és erős szeretetet ébresztenünk a protestáns egyház, mint a nemzeti élet boldogulásának egyik főeszköze iránt, s akkor kedvvel, örömmel és lelkesedéssel fog hozzálátni az ifjú amaz eszmék ós igazságok beható tanulmányozásához, a melyek a protestáns egyház lótrejövetelénéls küzdelmei közben a legdicsőbb lelkeket mozgatták. A magyar protestáns egyház történetének beható ismertetése egyúttal fejlesztené is az ifjú hazaszeretetét. Akarva, nem akarva belátná az ifjú, mindjárt theológiai pályája kezdetén, hogy a magyar nemzet, a mikor nagy, hatalmas s a szellemi élet minden terén a zsarnokságjegyében mozgó államok közé ékelte magát: dicső, de egyúttal véghetetlenül nehéz feladatot