Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-28 / 17. szám

tott vagyon elveszne, de a pontatlan visszafizetések veszedelme mindenesetre fenyegetne, és megtörténhetnék, hogy ezek miatt képtelenné lenne a közalap a rendes funkczióra. Semellett fen forog az a veszedelem is, hogy ha valamelyik kerület vagy egyházmegye nem kapna olyan kölcsönt, mint a milyet a tiszáninneni kerület kér : nem adna a közalapra semmit sern, s e miatt az egész intézmény a tönk szélére juthatna, A konvent többsége nem is teljesítette a kerület kérését és megmaradt a közalapi vagyon mostani kezelési módja mellett, A határozatba, tekintetbe véve a kérés teljesítése esetén előállható veszedelmeket, bele kell nyugodnunk. Egy dolog azonban bizonyos, és ez az, hogy a magunk erején képtelenek levén megállani és több évszázados főiskoláinkat, autonómiánk csorbítása nélkül fentartani: nagyon itt van az ideje annak, hogy az 1848: XX. t.-cz. szellemében olyan állami segíttetést nyerjünk, a mely mellett élhetünk és sértetlenül fentarthatjuk Őseink révén szerzett és alkotott intézményeinket. Szintén elvi jelentőségű vitát provokált a közalapi végrehajtó bizottságnak, Dókus Ernő által előterjesztett jelentésének ama pontja, a mely a kongrua segélyek kiutalványozása tárgyában a minisztérium és az egyetemes egyház közt megállapítandó kezelési eljárásra vonatkozott. A mult évi konvent a közalapi végrehajtó bizottságot küldte ki, hogy az eljárási módra nézve egy, egyetemes érvényű tervezetet készítsen. A bizottság eleget is tett megbízatásának s beterjesztette a tervezetet. Már a bizottságban is felmerült az a kérdés, hogy a konvent illetékes-e, a kerületek meghallgatása nélkül, megállapodást létesíteni e tárgyban a kultuszminiszterrel? S most a konventnek is foglalkoznia kellet e fontos kérdéssel. Szilágyi Dezső volt e kérdés felvetője és a kerületek jogainak védelmezője. Szerinte a dologban határozni, s a kerületektől nyert megbizatás nélkül a kultuszminiszterrel megállapodást létesíteni nem lehet. Az igaz, hogy a zsinati törvény szerint a konvent képviseli az egyetemes egyházat más egyházakkal és a hatóságokkal szemben; de ez nem jelentheti azt, hogy a konvent, oly ügyekben, a melyek egyetemes érdekűek ugyan, de a törvényben taxatíve felsorolt ügyek körébe nem tartoznak, önmaga minősítse magát kompetensnek intézkedni. A miniszter a kiutalványozás és kezelés módozatainak megállapítása kérdésében nem is a konventhez, hanem a kerületekhez fordult; veszedelmes preczedens volna tehát, ha a kerületek felhatalmazása nélkül létesítenék a megállapodást. A konventnek joga van ugyan bármely dologban kezdeményezőleg eljárni; joga van ahhoz is, hogy e dologra nézve tervezetet készítsen; de tegye le azt előbb a kerületekhez, és ha azok azt elfogadják és a megállapodás eszközlésére felhatalmazzák: akkor kösse csak meg a kormánynyal az egyességet, Azt is megteheti ugyan, hogy a miniszterrel az eljárásra nézve megegyezik; de e megegyezés utólag a kerületek elbírálása alá bocsátandó és csak azok által elfogadtatva váljék végérvényessé. Ugyanilyen értelemben szólalt fel Antal Gábor, míg Tisza István és báró Bánffy Dezső a konvent kompetensségét vitatták. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a többség a bizottság javaslata szerint kompetensnek jelentette ki a konventet a megállapodás létesítésére. A határozatba Szilágyi Dezső is bele nyugodott, de csak ama kijelentés mellett, hogy a kérdés ilyetén eldöntése preczedensnek ne tekintessék és az a kerületek jogainak a konvent által abszorbeálására ne vezethessen. A kérdés elvi részeinek ilyetén eldöntése után a konvent elfogadta a végrehajtó bizottságnak a kongrua kiutalványozása és kezelése tárgyában a miniszterrel kötendő, egyetemes érvényű egyezség tervezetét, s elrendelte annak a miniszterhez felterjesztését. E tervezet szerint a kongrua segélyek, mint eddig is történt, a kerületi elnökségekhez lennének kiutalványozandók és azok által osztatnának ki, egységes kezelési mód mellett, az illetékes lelkészeknek. Ezután a kongruával kapcsolatos kérdések: az özvegyi és kegyeleti év kongruájának és a segédlelkészek és adminisztrátorok részére utalványozott 23,000 korona miként leendő felosztásának kérdései következtek, ugyancsak Dókus Ernő előadásában. Tudvalevő, hogy a miniszter az özvegyi és kegyeleti évre nem hajlandó a kiegészítést megadni; tekintve azonban azt, hogy a zsinati törvény az özvegyi és a kegyeleti évet az özvegy és az árvák számára biztosítja, s tekintve azt, hogy ez idő alatt a lelkészi állás jövedelmére jogosultak tartoznak az adminisztráczióról gondoskodni: elhatározta a konvent, hogy felterjesztést intéz a miniszterhez a kiegészítésnek az özvegyi és kegyeleti évre is utalványozása iránt, kijelentésével annak, hogy felterjesztése kedvező elintézése esetén intézkedni fog az özvegyi és a kegyeleti év egyöntetű megszabása iránt. A segédlelkészi és adminisztrátori állások kongruájára nézve tudomásul vette a konvent a 23,000 korona kiutalványozását és annak felosztására nézve úgy határozott, hogy belőle Dunamelléknek 2319 kor. 62 fillér, Dunántúlnak 3096 kor. 84 fii., Tiszáninnennek 2144 kor. 37 fillér, Tiszántúlnak 1716 kor. 83 fillér, Erdélynek 6172 kor. 09 fillér juttattassék. Kijelentette azonban a konvent, hogy a kormánynak ez utalványozását csak ideiglenesnek tekinti; a jövőre nézve azonban felterjesztést intéz a miniszterhez, hogy miután 46 kápláni és adminisztrátori állás felvétele és az ezek számára utalványozott 23,000 kor. a tényleges szükségletnek nem megfelelő: a még azután kimutatandó szükséglet költségeit is vegye számlájára. Hogy hol és milyen mértékben szükséges az ilyen természetű kongruális segélyezés? annak megbirálására és ellenőrzésére a konvent egy bizottságot küldene ki. A második napi ülés utolsó tárgya a tőkesegélyosztás megállapítása volt. A bizottságnak erre vonatkozó javaslatát Széli Kálmán terjesztette elő, s a konvent el is fogadta azt minden változtatás nélkül. Tőkesegélyben e szerint a következő egyházak részesültek: Dunamelléken: Lajos-Mizse 500 korona, Félegyháza 500 kor., Félső-Nyék 130 korona. Dunántúl: Szerecsen 200 kor., Kis-Kálna 150 kor., Vörösben' 120 kor., Patas 100 kor., Zseliz-Kisfalud 200 koro Ó-Gyalla 500 kor., Csúz 200 kor., Sió-Maros 130 kor. Tiszáninnen: Mályinka 290 korona, Bátka 200 korona, Bábony 250 kor., Bajáta 200 kor., F.-Ábrány 200 kor., Jene 200 kor., Pályin 150 kor., Lácza 150 kor. Tiszántúl: Temesvár 2000 kor., Fngyi 250 kor., Piricse 100 kor., Ménes-Gyorok 240 kor., Tiszakürt 250 kor., Nagv-Dobos 300 kor., Tépe 200 kor. Erdélyből: Balázsfalva 400 kor., Maros-újvár 200 kor., Ikland-Kaál 40 kor., Szász-Sebes 600 kor., Szent-Egyed 200 kor. Ez egyházak közül első sorban való segélyezésre Lajos-Mizse, Mályinka, Temesvár, Ménes-Gyorok. Balázsfalva, Marosujvár, lkland-Kaál és Szent-Egyed jelöltettek. Ugyanezzel kapcsolatban került tárgyalás alá a tiszáninneni kerület azon kérése, hogy bocsásson a konvent a közalapból a kerületek rendelkezésére akkora összeget, a mennyi a megszavazott tőkesegélyek azonnal való folyósítására szükséges. A konvent azonban ezt a kérést