Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-13 / 2. szám

áldásdús működését? A budapesti egyetemen, hol némely tanárra 1000—1500 hallgató is esik, a sok vizsgálattól a tanárok sem tanítani, sem tudományosan dolgozni nem érnek rá. Ott ez idő szerint több a magántanár, mint egy tuczat német egyetemen együttvéve. Es hol fejlődjenek a tudomány különböző szakai számára a hivatott emberek, ha nincsenek egyetemeink? A 3-ik egyetemre tehát —habár egyelőre orvosi kar nélkül — égető szükségünk van. Mert egyfelől képzett papokban és tanárokban, másfelől a tudományoknak főiskolai művelőiben nagy mértékben szűkölködünk ; míg az új jogi kar a budapesti egyetem jogi karán a tanítást és tanulást tenné lehetővé. Talán ez az erélyes hang okozta, hogy részint a pécsi r. katholikus és a debreczeni református egyetemek felállítása érdekében mozgolódások és hírlapi (különösen az Alkotmány hasábjain) felszólalások történtek ; részint, hogy dr. Wagner Lajos, pozsonyi főreáliskolai tanár, egy füzetet irt és adott ki (október elején) melyben a 3-ik egyetem felállítására legalkalmasabb helynek Pozsonyt jelöli ki s a prot. theol. fakultásnak is helyet oszt be az új egyetemen. h) Az egyetem szerepe a tanárképzésben czím alatt Csengeri Jánosnak a párisi felső-oktatásügyi kongreszszuson 1900. aug. 2-án francziául felolvasott értekezését közölte a Magyar Paedagógia okt. számában. Az első helyen való közreadást meg is érdemelte, mert röviden, de azért tartalmasan és minden szárazságtól menten, érdekesen tárgyalja a fölvetett thérnát. Miután előrebocsátja, hogy a tanferfiak az irodalmi és tudományos fakultás (vagy a filozófiai kar, feladatát illetőleg két táborra oszolnak, nevezetesen: míg az egyik oda törekszik, hogy csak tudósokat képezzen és a tiszta tudományt csak önmagáért ápolja s nem törődik az élet vagy életpálya követelményeivel, addig a másik tábor — melyhez a szerző is tartozik — az élet követelményei elől nem zárkózik el s feladatául épen a tudomány által az életre való előkészítést tekinti, azt tartván, hogy a tudomány is az emberekért van, máskülönben meddő és holt az. Áz egyoldalú tudósképzés, mely az élet feladataival nem törődik, veszedelmes az emberre nézve, ki ez által természete ellen vét; veszedelmes a tanárra nézve, ki csak a maga tárgyával törődvén, tudós gőgjében káros hatással is lehet az ifjúságra. Holott a középoktatásnak az a feladata, hogy a szellemi javak iránt minden oldalú érdeklődést keltsen (Herbart). Ezen érdeklődésnek első sorban a tanárban kell meglennie. „Az egyoldalú tudósképzés még az egyetemen is káros hatású lehet . . . Érezze az ifjú a tudományok egyetemén, hogy egyik tudomány a másikra szorul, hogy pl. a klasszikus filológusnak szüksége van jogi, földrajzi, modern irodalmi tanulmányokra; a jogásznak latinra, a historikusnak latin és görögre stb . . . A német egyetem csak tudósokat képez; a tanárképzést a működő gimnáziumi tanárokra, igazgatókra bízza, a kiket a tanári hivatásra szintén nem Ő nevelt. Az igy képzett tanár másokat nem képezhet jó tanárokká, csak sablont, rutint és ügyes fogásokat adhat át a jelöltnek, kit két veszedelem fenyeget: vagy lenézi az iskola munkáját, a melyhez leereszkedni nem tanult s melyben egész tudását ki nem fejtheti; vagy elcsügged, mikor látja, hogy a mire szüksége volna, azt épen nem tanulta az egyetemen, a melytől pályájára való előkészítést remélt" . . . Magyarország egyetemi rendszere német minta szerint alakult ugyan, mindazáltal a tanárképzést praktikus érzékünkkel elsőrangú szükségletnek ismertük fel. Az első gimnáziumi tanárképző-intézet 1870-ben az egyetem filozófiai kara mellett szerveztetett. Ennek pedagógiai szakosztálya mellett gyakorló gimnázium is állíttatott fel, a mely egyetlen a maga nemében . . . Ezenkívül „egy még fiatalabb intézmény is bizonyítja Magyarországnak a tanárképzés szolgálatában tanúsított törekvéseit; a hat év óta fennálló Eötvös József-kollégium; oly internátus, a mely több tekintetben az École Normálé Superiéure mintájára készült, azzal a különbséggel, hogy tanárai nem végzik a jelöltek teljes kiképzését, csak vezetik, irányozzák egyetemi tanulmányaikat és a középiskola szempontjából szükséges kiegészítő stúdiumokat végzik velük. S valóban a tanárképzés érdekében Francziáországtól tanulhatunk legtöbbet, a melynek 100 éves dicső múltra visszatekintő iskolája az École Normálé Supérieure, bármely nemzetnek méltó irigysége tárgya lehet ..." De minthogy „az École Normálé a franczia tanárságnak csak egy elitjét képezi s a többiek, mint a más országbeliek, az egyetemen képződnek tanárokká, kérdés, mit kell tenni az egyetemeknek a tanárképzés érdekében általában ? Az egyetem irodalmi és tudományos fakultásának feladata, hogy pedagógiailag is képzett tudósokat, egy szóval tanárokat neveljen ..." Ezt a feladatot a szerző bizonyos részletes előrebocsátások után a következő pontokba foglalja össze: 1. Az egyetemi tanár tudományos, tájékoztató előadásai, a melyekben a tanár — a tanszabadság épségben tartása mellett — ügyeljen, hogy tudományos egészet képező rendszeresség legyen. 2. Az egyetemi tanár által rendezett értekezletek, kurzusok, gyakorlatok, a melyekben a hallgatók aktiv munkássága játszsza a főszerepet (gyakorlati órák, az előbbiekkel legalább egyenlő számban). E két első pont a szaktárgyakra vonatkozik. 3. A pedagógiából tartandó rendszeres előadások a második évtől kezdve. 4. A pedagógiai szeminárium praktikus gyakorlatai. Ezen szemináriummal szerves kapcsolatban levő gyakorló iskola (gimnázium), a mely az elméleti készültségnek a tanítás praxisába való átvitelére tanít. c) Az egyetem és a középiskolák közti szakadásból eredő bajok és hiányok felismeréséből újabb időben számos tanulmány látott napvilágot, főleg Németországban. Nálunk Schneller István kolozsvári egyet, tanártól jelent meg egy a Magy. Paedag. 1899. okt. füzetében: A tanárképzésről cz. alatt, melylyel összefügg ugyan ő tőle : Az egyetemi tanulmányozás tárgyi feltételei (Dékáni beszéd, 1899. máj. 29-én,. S minthogy a legtöbb ország egyeteme a német egyetemek után igazodik, ezen tanulmányok tartalma és czélja elől nálunk sem lehet elzárkózni. Jó szolgálatot tett azért ifj. Imre Sándor, midőn a Magy. Paed. ápr. számában: Az iskola és az egyetem czíme alatti czikkében a közfigyelmet ezekre a tanulmányokra felhívja s illetőleg ezek alapján bemutatja azt a mozgalmat, melynek leginkább ez a három dolog ad tárgyat: 1. mily viszony van az egyetem és a kormány között (önkormányzati kérdés); 2. az egyetem körének szabályozása; 3. az egyetem iskolaszerű feladataiból folyó kérdések, még pedig első sorban a tanárok képzése. Mind a három dolog nálunk, is aktuális és beszéd tárgya. De mivel Lapunk terjedelme nem engedi meg, hogy e mozgalmak ismertetésére részletesebben kiterjeszkedjünk, azért a most nevezett czikk bővebb méltatására nem is vállalkozhatunk, annál kevésbé, mert az említett három dolog közül az 1-ső — ha jól tudjuk, — most van a kormány és az egyetem között elintézés alatt; a 3-ik dologról, a tanárképzés egyetemi feladatáról pedig, az előbbi szakaszban elég tájékoztatólag szólottunk. Hátra marad a 2-ik dolog, az egyetem körének szabályozása, melyre nézve a nevezett czikkből