Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-21 / 16. szám

vele való közösséget. A midó'n így bizonyítjuk az egyháztól való elszakadását, egyúttal imádkozunk, hogy az Isten adjon neki megtérést az igazság megismerésére II. Tim. 2, 25. Igy hát imádkozunk, hogy a könyörületes Isten, ki nem akarja a bűnös halálát, bennünket meghallgasson, sőt újra visszavezesse az Ő szentegyházába. Ámen." Ezzel kapcsolatban, a „Chr. der Chr. W." nyomán megemlítjük, hogy Tolstoj gróf neje, férjének az orthodox egyház kebeléből való kiközösítése alkalmából Pobedonoszewhez, a szent zsinat fanatikus főprokurátorához, ez év márcz. 11. kelettel a következő nyilt levelet intézte: „Az egyház papjainak aláírásával ellátott átokbulla érzékenyen érintett. Nagy a megbotránkozásom és az én fájdalmam. Nem mintha azt hinném, hogy ez a szózat férjemnek örök kárhozatát vonná maga után, — hisz' ez az Istennek, és nem az embereknek dolga. Nem tudom és nem fogom sohasem felfogni, hogy az az egyház, a melyhez magam is tartozom, s a melytől soha el nem szakadok, hogyan mondhatta ki ez átkot, — az az egyház, a melyet Krisztus a végből alapított, hogy az Isten nevében az emberi élet legiinnepiesebb mozzanatait áldásával kisérje : a születést, a házasságkötést, s a halált; az az egyház, a melynek feladata hirdetni a könyörületesség és a kegyelem parancsait; az az egyház, mely arra tanít minket, hogy ellenségeinket és azokat, kik bennünket gyűlölnek, szeressük, s az az egyház, a melynek imáiba kell foglalni az összes embereket. Ez az átokbulla az embereknek nem megegyezését, hanem megütközését fogja fölkelteni, s így férjemre nézve a szeretet és a rokonszenv megnövekedését jelenti. Halála esetére az egyházi temetés is meg van tagadva tőle. Kit ér ez az intézkedés ? A fájdalmat nem érző halottnak hulláját, vagy a hozzá közel állókat, a kik őt követik ? Rám nézve az egyház csak egy elvont fogalom, és szolgáinak csakis azokat ismerhetem el, a kik az egyház benső lényegét képesek felfogni. Ha azt kellene hinnünk, hogy az egyház nem más, mint az oly emberek közössége, a kik gonoszságukbaiv nem átalják Krisztus legfőbb törvényét, a szeretet törvényét megszegni, úgy mi, kik hű követői és őrei vagyunk e törvénynek, már régen elhagytuk volna ez egyházat. Nem azok, a kik az igazságot keresik, a hitehagyottak, hanem azok, a kik felfuvalkodottságukban az egyház élén állanak és elfordultak a szeretet, az alázatosság s könyörületesség törvényeitől, és azok, a kik a szellemi hóhérok művét végzik". „Das freie Wortu

cz. alatt ez év április 1-ével M. Frankfurtban, Sanger porosz képviselő szerkesztésében egy új folyóirat indult meg, a melynek jelszava : a szellemi és politikai szabadság a maga egész teljességében. Politikai téren hangsúlyozza tehát a teljes jogegyenlőséget, az általános szavazati jogot, s az állami és községi intézmények szabad kifejlődését ; szocziális téren a népélet szabad alakulását, az alsóbb rendűek felkarolását, s a két nem teljes egyenjogúságát; az egyházi és vallásos téren az egyházi és állami nyomással szemben a teljes hit- és lelkiismereti szabadságot, a dogma tekintélyétől való szabadulást, az egyház és állam teljes elkülönítését, s a szabad moráloktatáson alapuló független iskoláztatást; s végül a tudomány és a művészet terén az állami és egyházi czenzurától ment szabad egyéni kutatást. Munkatársai között kiváló német és külföldi tudósok szerepelnek, — így többi között Lombroso turini, Lipps müncheni, Graeser nápolyi, Katscher budapesti, Höfding koppenhágai tanár és számos lelkész. Sőt még az izlam, a brahmanizmus és a buddhizmus kultúrköréről is több kiváló ázsiai tudós és államférfiú igérte meg közreműködését. A folyóirat czímlapján Hutten Ulrik fölfegyverkezett herold alakja díszlik. — Szívesen regisztráltuk a folyóirat megjelenését, bár őszintén megvalljuk, hogy ilyen „szabad szót''" mai kulturéletünkben még képzelni sem tudunk. Hogy is mondotta Luther? Egy keresztyén ember szabad ura minden dolognak, és egy keresztyén ember szolgája, azaz szolgáló testvére az ő felebarátjának ! A keresztyén ember szabadságát csakis ebben az értelemben tudjuk elgondolni. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. irodalom. ** Népiskolai irkák. Kerekes József kecskeméti községi tanító igen czélszerű s a népiskolák használatára szánt irkákat szerkesztett, a melyek Kecskemét város minden népiskolájában használatban vannak. A nagy figyelemre méltó irkák részletes ismertetésére terünk nincs, s így megelégszünk azzal, hogy a szakférfiak figyelmét azokra fölhívjuk, a gyermekek írásának javulása érdekében. A legjobb módszertani elveket követő irkákról a Néptanítók Lapja is dicsérőleg nyilatkozott. Az irkák Fekete Mihály könyvkereskedésében, Kecskeméten kaphatók. ** Báró Eötvös József összes müveinek kiadása. Az Országos Eötvös-Bizottság végrehajtó és irodalmi osztálya legközelebb tartott ülésében elhatározta, hogy báró Eötvös József összes munkáinak első végleges teljes kiadását még e tavaszszal megindítja. A bizottság e ezélra egy évvel ezelőtt alakult meg, de a rosz gazdasági viszonyok nem kecsegtettek akkora sikerrel e művek terjedését illetőleg, mint kívánatos a nemes czél érdekében. Most azonban dr. Wlassics Gyula kultuszminiszter elrendelte, hogy Eötvös művei az összes polgári és középiskolák, felsőbb leánynevelők, tanító-és tanítónőképzők könyvtára számára megszereztessenek. E művek kiadási jogát báró Eötvös Loránd az országos Eötvös-alapra ruházta, hogy a kiadás jövedelme a Tanítók Házára fordíttassák. A Tanítók Házában — Budapesten és Kolozsvárott — szegénysorsú tanárok és tanítók jó előmeneteli! gyermekei nyernek, részben ingyenes ellátást főiskolai tanulmányaik alatt. így e nagybecsű munkák terjesztése egyrészt irodalmi, másrészt hazafias és humánus kötelesség. A nemzet, melyért Eötvös oly rendkívül sokat tett, bizonyára segíteni fogja az ő kezének munkáját, mely halóporában is jólétünkön és haladásunkon munkálkodik. Munkáinak terjesztésére szövetkezett az Országos Eötvös-Bizottság, a melynek elnökei Vaszary Kolos, Wlassics Gyula, gróf Károlyi Tibor, Jókai Mór, Beöthy Zsolt s mások, tagjai pedig a magyar irodalom és művelődés, a hazafiság és jótékonyság összes barátjai és munkásai, Buzgóságuk, melyet e kettős nagy czél érdekében kifejtettek, nagy eredményre vezetett, és remélhetni, hogy nem lesz egy köz- vagy iskolai-, sőt jóravaló magánkönyvtár sem, 82*