Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-21 / 16. szám

ban, a melyek kimutatták, hogy a kezelési szabályok nem a szegény, hanem a csekély díjazású lelkészek segélyezését írják elo; — az a csekély díjazás pedig, a melynek pótlására a közalap eddigi egyszersmindenkori segélyei szolgáltak, a kongrua-kiegészitéssel tényleg megszűnt: Fejes csupán azt kívánta kimondatni, hogy rendkívüli csapások esetén mégis adható legyen segély egyes rászorult lelkészeknek, — s hogy az egyházmegyék és a kerületek oda utasíttassanak, hogy csak az ilyen, tényleg rendkiviili segélyezésre szorult lelkészek kérvényeit vegyék figyelembe és terjeszszék fel a konventre. A konvent azután ilyen értelemben is határozott. Ugyancsak elvi határozatot provokált a dunántúli kerülethez tartozó szlavóniai missziói egyházak lelkészeinek az iránt való kérelme, hogy miután a kongrua-törvény hatálya reájok ki nem terjesztetett, az ő kongruájokat a közalap egészítse ki. A közalapi bizottság véleménye e tárgyban az volt, hogy a közalap a horvátszlavon országi lelkészek kongruájának ilyetén kiegészítésére nem hivatott ugyan ; de tekintettel arra, hogy a horvát kormánytól e lelkészek kongrua kiegészítését nem igen lehet reményleni, részökre egyszersmindenkori segélyek adassanak. Antal Gábor tévedésnek és mulasztásnak minősítvén azt, hogy a kongrua-törvény a horvátszlavonországi egyházakra nem terjesztett ki, a bizottság véleményét pártolta. Felszólalása azután érdekes nyilatkozatokra adott alkalmat. Báró Bánffy Dezső, védelmezvén a kongrua-törvényt megalkotó kormány eljárását, tagadta, hogy az Antal Gábor által említett tény tévedés és mulasztás lett volna. Az 1868: XXX. törvényezikk Horvát-Szlavonország vallásügyi autonómiáját biztosítván, a kongrua-törvényt reá nem is lehetett kiterjeszteni. Erre pedig Szilágyi Dezső azt jegyezte meg, hogy az így igaz ; de ha a kongrua-törvénybe kimondták volna azt, hogy az a magyarországi protestáns egyházkerületekhez tartozó összes egyházakra kiterjed: nem történt volna sérelem Horvát-Szlavonország vallásügyi autonómiáján, s most módjában volna a magyar kormánynak, hogy a horvát-szlayonországi prot. lelkészek kongruáját is kiegészíthesse. 0 bizony őszintén elismerte, hogy ennek ki nem mondásában tévedés és elnézés történt; de miután a dolgot reperálni most már nem lehet, legalább egyszersmindenkori segélyezéssel kell horvát-szlavonországi lelkészeinken segíteni. — A konvent a segélyezés szükségességét, mint elvi határozatot ki is mondta; a segélyezés mértékének javaslatba hozatala végett pedig az ügyet a közalapi végrehajtó bizottsághoz tette vissza. Jelentést tett végül az előadó azokról a véleményekről, a melyeket a dunántúli, tiszáninneni és erdélyi kerületek, a konvent felhívása alapján arra nézve adtak, hogy miként lehetne a közalapi járulékokat fokozni és a segélyezéseket maradandóbb eredmény nyel alkalmazni. Dunántúl és Tiszáninnen egész kidolgozott javaslatokat terjesztettek be, míg Erdély általában meg van elégedve a mostani kezelési szabályokkal. A konvent a vélemények taglalásába nem bocsátkozott, hanem bevárja a másik két kerület véleményét is. A közalap után a másik nagy intézményről, a lelkészi özvegy-árva gyámintézetről szóló jelentés következett, Petri Elek előadásában. Hátralék itt is van elég tetemes: a legnagyobb baj pedig az, hogy az intézet nem bírja meg a reá háramló terheket,, s vagy újabb segédforrásokról kell sürgősen gondoskodni, vagy pedig kénytelen lesz az intézet az özvegyi- és árva-járulékokat leszállítani. Mult évi bevétele volt 160,499 kor. 92 fillér. A tőke-alap bevétele 220,272 korona 01 fillér. A letétszámlára íratott 1.172,001 kor. 97 fillér. Özvegy és árva járulékokra elő volt irányozva 62,219 korona 51 fillér, azonban ezen összegnél 902 kor. 45 fillérrel többet kellett kifizetni. Jelenleg 152 özvegy és 208 árva vár ellátásra, s ezek. valamint az időközben előálló újabb jogosultak számára 90.000 koronát irányoztak elő. Vegyes kiadásokra 1600 koronát, tőkésítésre 166,943 korona 71 fillért. Az összes kiadási előirányzat tehát 257,943 kor. 71 fillér. Ezzel szemben bevételül előirányoztatott. 1. Hátralékokból 45,315 kor. 70 fillér. 2. Járulékokból 90,000 kor. 3. Záloglevelek kamataiból 46,672 kor. 4. A konventi járulék 3-ik részlete czímén 50,000 kor. 5. Az összes jövedelemnek 10%-a czímén 25,956 korona 01 fillér; összesen 257,943 kor 71 fillér. E jelentéssel kapcsolatban került tárgyalás alá az a kérdés, hogy a kongrua-kiegészítés után kötelesek-e a lelkészek megfizetni a belépési és az évi járulékot; továbbá, hogy evangélikus ref. lelkészi özvegyek és árvák részesülhetnek-e gyámintézeti ellátásban? Az első kérdésre nézve az volt a végrehajtó bizottság véleménye, hogy igen is kötelesek, s a kongrua-kiegészítések után járó, mintegy 15,000 koronára becsülhető összeget az intézet annál kevésbé nélkülözheti, mert hiszen úgy sem lesz képes maholnap, fennállása veszélyeztetése nélkül a reá háramló terheket viselni. S a konvent a bizottság véleményét el is fogadta. Az evangélikus vallású özvegyek és árvák ellátása kérdésében már hozott egyszer elvi határozatot a konvent és pedig oly értelemben, hogy ezek ellátásban nem részesíthetők. Most azonban olyan lelkészek kívánván a kivétel tevést, a kik házasságukat az intézet létesítése előtt kötötték, — a végrehajtó bizottság kérelmüket méltányosnak ítélte. Voltak, a kik pro és kontra érveltek, s végre is a kérdés, Szilágyi Dezső indítványára, a két prot. egyházat közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött közös bizottsághoz utasíttatott. Ugyancsak a gyámintézeti végrehajtó bizottság bízatott meg azzal is, hogy az orsz. lelkészi nyugdíjintézet felállítására nézve, a kerületektől bekérendő vélemények alapján tegyen propozicziót. E tárgyban a dunamelléki, és dunántúli és a tiszántúli kerületek adtak be véleményt, sőt részletes tervezeteket is. Miután azonban Tiszáninnen és Erdély még nem nyilatkozott, a bizottság egyszerűen csak a vélemények és tervezetek ismertetésére szorítkozott és konkrét javaslattal ne állhatott elő; azt azonban eló're is sajnálattal jelez^, hogy e nagy konczepcziójú intézményt mai egyházi viszonyaink között megteremthetőnek nem igen látja. A konvent sem ment bele a dolog érdemleges tárgyalásába, hanem bevárandónak határozta, a tiszáninneni és az erdélyi kerületek véleményét is. Sass Béla jegyző jelentést tevén a bizottságok megalakulásáról, az első nap tárgyalásai véget értek. Tudósító. Közalapi segélyezések. Egyetemes konventünk f. évi ápril hó 18-ki ülésében a következő egyszersmindenkori segélyeket szavazta meg : I. Dunamelléki egyházkerület: Maradék 250 kor. Sepse 150, Nagy-Harsány 150, Soós-Vertike 60, Szava 60, Miszla 80, Alapszentiván 100, Fejérvár-Acsa 100, Ettyek 250 kor. Összesen 9 egyház 1200 koronát. II. Dunántúli egyházkerület: Szódó 150 kor.,