Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-07 / 14. szám

budapesti egyesület mintájára megalkotta, az alakuló közgyűlést f. évi ápril 14-re kitűzte, mikorra a vármegye prot. előkelősége meghivatik. Az alapszabálytervezet szerint az egylet czélja : a szatmári protestáns felsőbb leányiskola támogatása, fejlesztése és egy ev. ref. tanítónőképezdével kiegészítése. Az egyesület vezetői nagyon szívélyes sorokban üdvözölték a budapesti Lorántffy Zsuzsánna-egyesület elnökségét és igazgatóválasztmányát azon óhajtásuk kíséretében, hogy a testvéri viszonyt a két egyesület között melegen ápolni édes kötelességüknek fogják tartani — A szívélyes levélre hasonló szivélyességgel válaszolt a budapesti Lorántffy Zsuzsánna- egyesület. gyászrovat. Molnár Albert kolozsvári theol. tanár temetése, a közel és távol részvételének megható nyilvánulása mellett mult hó 25-én folyt le. A boldogult ravatalát a fakultás dísztermében állították fel s itt történt meg tőle az első szomorú elbúcsúzás. — A gyászünnepélyen dr. Bartók György püspök mondott megható imát, Kene'ssey Béla igazgató pedig remek gyászbeszédet. A kiszenvedett testet Marosvásárhelyre szállították, hol az egyház díszsírhelyet adott temetőjében egykori kedves papja földi részeinek. Nyugodjék békével ! különfélék. * Spanyolország és a pápistaság. Spanyolország ban van 62 pápás kathedrális, 9 érsekség, 1800 püspökség, 33 papnövelde, 66,000 pap és káplán, 48,000 férfi, 22,000 nő-szerzetes és 17.000 zárda. — Ilyen körülmények között nem csoda, ha a régen oly hatalmas Spanyolország ma már csak vegetál, —- s nem csodálandó az sem, ha a nép lázong a sok here ellen és a kormány már eleve is óvást tesz az ellen, hogy a Francziaországból kipurgálandó szerzeteshad Spanyolországot boldogítsa. * Pápista blaszfémia. Hogy hova fokozódik a pápás egyházban a Mária-kultusz, annak visszataszító példáját mutatja a Religió egyik utóbbi számának gyümölcsoltó boldogasszony napi vezérczikke, a melyben a többek közt a következő blaszfémiákat olvashatjuk : „ ... ez a nap az, mely a próféták által előre megjövendölt Megváltónak egy szűz méhében — eece virgo concipiet — fogantatását a világnak értésére adta. A mely világ sohasem lesz képes teljesen megadni azon tiszteletet, mely Máriát méltán megilleti, ki ezen önként való beleegyezése által a világ megváltásába magát a mindenhatót sokszoros hálára, tiszteletre, adósságra kényszerítette". •„Máriával érhetünk el minden nemes czélt, Mária nélkül mit sem, mi szivünk megnyugtatását eszközölhetné". Igen, tehát a Mindenható sokszoros hálával, tiszteiette! tartozik egy földi asszonynak, hogy az hajlandó volt a Krisztusnak testet adni. és nem az a Krisztus szivünk megnyugtatója, váltságunk eszközlője, a ki ezt merészkedett magáról mondani: „senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam", továbbá : „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek", — hanem Mária és egyedül csak Mária. Valóban hosszútűrő az Isten, hogy szent haragját ki nem ontja azokra, a kik ily rettenetes pogányságot mernek tanítani az ő nevében ! * Protestáns vallástétel. Az osztrák parlamentben, a liguori Alfonz moráltheológiája miatt támadt vitában dr. Eisenkolb, a ki a Los von Rom folytán lett protestánssá és a karbitzi evang. egyház tagja, igen figyelemreméltó és jellemző kijelentéseket tett a Los von Rom mozgalmat illetőleg. „Mi — úgymond — benső meggyőződésből tértünk át az új hitvallásra, s nem is fogjuk azt megszégyeníteni sohasem. Kátét kaptunk a kezünkbe; nagy sokára megtanultunk ismét imádkozni; bensőnk megnyílt a keresztyén hit előtt, s szivünk Jézusé, a mi üdvözítőnké lett. Nem tűrjük azt, hogy bárki is — ha mindjárt pap is — közbenjáróul lépjen föl közöttünk s az Isten és Üdvözítőnk között. Mi boldogoknak valljuk magunkat, hogy az igaz keresztyénségért s az evangéliumért folytatjuk a küzdelmet, mert szivünkkel a Krisztusé vagyunk". A cseheket arra figyelmeztette a szóló, hogy „mi lett Hussnak vége és hogy a fehérhegyi csata után a német vérrel együtt sok nemes cseh vér is folyt Prágában. Akkor Ausztria azon volt, hogy protestánssá legyen, s hogy mint lett újból katholikussá, az ellenreformáczió történetének véres lapjai mutatják. Ha kötelezve érezzük magunkat a legszélesebb körökben terjeszteni az ev. hitvallást, hogy a nép is megismerje a valódi keresztyén hitet, úgy azzal nem sértjük a róm. kath. hitvallást". (Ev. Egyh. és Isk.) Hasztalan kiált tehát a pápás sajtó kigyót-békát az osztrák Los von Romra, s hasztalan akarja elhitetni, hogy az pusztán politikai és államellenes nagy német mozgalom. íme e vallástételből is látszik, hogy abban a Krisztusnak lelkeket megvilágító és fogul ejtő ereje munkálkodik. Ezzel az erővel szemben pedig nem fog diadalmaskodni a pápistaság, bármily roppant legyen is különben a hatalma, * A pápista fanatizmus egy szomorú példáját mutatja fel az Evang. Egyházi és Iskola. Tudósítása szerint Horvátországban Budinseina községben f. évi február 26-án meghalt egy Stegeli Oszkár nevű evang. magánhivatalnok. Két napig kellett ide-oda táviratozni, a zágrábi róm. kath. püspökhöz, sőt még a bánhoz is, hogy a temetőben való eltemetését megengedjék. Végre megérkezett az engedély, hogy a temetőn kivül el lehet temetni. Megérkezett Zágrábból, félnapi járóföldről az evang. lelkész, s mivel ellenállást tapasztalt, pandúrokat hozatott, hogy a halottat negyedik napon végre eltemethesse. A kíséretet a legközelebbi faluban lármával, dobolással, harangok félreverésével fogadták. A lelkész 60 K. lefizetésével tudta csak kieszközölni, hogy a halotthoz tartozók maguk megáshatták a sírt, de a