Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-07 / 14. szám
szeplő nélkül való Bárány vérének árán, az megtanult imádkozni más lelkekért is, s az imádságot meghallgatja az Úr, s megmutatja a hozzá fohászkodóknak az utat is, melyen haladniok kell, hogy munkálkodhassanak, cselekedhessenek is embertársaik lelkének megmentéséért. Velők van az Úr a Lorántffy Zsuzsánnaegyesület hivő asszonyaival is; megsegítette őket, hogy a főváros területén már sok szép munkát végezhettek, könyörülő szeretetnek cselekedeteit, s a lelkeknek az Úr Jézushoz való hivogatását. De nem csendül-e most már feléjük ez a szózat: Többre bízlak ezután! Nem kell-e szivükben megérezni a mélységes fájdalmat, a fölött, hogy még sok nő van széles e hazában, a kinek szivét nem ragadták meg az evangéliumnak szent igazságai, a ki ínég sejtelmével sem bír annak, hogy a széles út, melyen jár, a kárhozatba viszen? De igen, a fájdalom égeti a hivők szivét; de gyógyító balzsam gyanánt hull reá az Úr kegyelmének biztató szava: „Ti pedig választatott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok, és oly nép, melyet Isten sajátjának tart, hogy annak hatalmas dolgait hirdessétek, a ki titeket a setétségből az ő csudálatos világosságára hivott". (II. Péter II. 9.) A Lorántffy Zsuzsánna-egyesület szólni akar, hirdetni az Istennek hatalmas és csudálatos dolgait; hirdetni nők által a nőknek. Eddigi kis hivatalos közlönye, a „Keresztyén Hiradó", mely az egyesület körében történt dolgokról értesít s inkább csak az egyesület tagjait érdekli, nem elég erőteljes eszköz arra, hogy szélesebb körben is fölkeltse a lelkekben a vágyat, hogy közeledjenek az Istenhez. E lapot meg kell nagyobbítani, még egyszer olyan terjedelművé tenni, hogy helyet találjanak benne az egyesület összejöveteleire szóló meghívókon, vagy a már megtörtént összejövetelekről szóló tudósításokon kivül oly hitébresztő, nevelő és erősítő közlemények, melyek megtalálják az utat sok oly nő szivéhez is, a kinek belső hitélete még nagyon kezdetleges, ingadozó, a ki a biblia olvasásától visszariad, de a ki talán szívesen a kezébe venne valamely határozott evangéliumi szellemben, de könynyebb nyelven írt kis elbeszélést, vallásos elmélkedést, vagy egy, az áhítat szárnyain ég felé szárnyaló költeményt. Ilyenféle olvasmányt akar a Lorántffy Zsuzsánnaegyesület a magyar nők kezébe adni, a kiknek olvasottsága többnyire nem terjed túl a divatlapok, s a még roszabb divatregények körén. Ki tudja hány lélek fog akadni, a ki talán elzárkózik egy-egy komoly, erőteljes prédikáczió hatása elől, de aki felbuzdul egy-egy, az életből ellesett példa olvasásán, mely épen az ő szivének belső húrjait hozza rezgésbe! Mert nemcsak költött történetekkel fogjuk a lapocskát megtölteni; van elég a hitre és szeretetre buzdító valódi történet is, mely érdekességben fölér a költői fantázia legmesteribb műveivel is. Adatok egy-egy nemeslelkű keresztyén nő életéből, példák a más országokban, pl. Angliában, Svájczban, Németországban folyó keresztyén munkából, hol a nők annyi jót és szépet végeznek; majd egy-egy bibliai résznek könnyed, mindenki által megérthető magyarázata, követendő példák a legszebb életből, a Jézus életéből. íme nagyjából ez a tervrajza a nők számára irott, evangéliumi lapnak, melyet a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület az őszszel akar megindítani, a „Keresztyén Hiradó" helyett. Terjedelme és előfizetési ára még egyszer akkora lesz, mint volt ezé, tehát nyolczadrét-alakban 16 oldal, czíme: „Olajág", előfizetési ára 2 korona évenként; megjelenése, mint eddig is, havonként egyszer. Ismerjük a nehézségeket, melyekkel szembeszállunk; első sorban a közönyt, mely ellen küzdeni akarunk, s mely legfőbb akadály gyanánt látszik előttünk állni, mindjárt az első lépésnél. Akad-e az új lap elég pártolásra, lesznek-e munkásai, előfizetői, lesznek-e olyanok, a kik esetleg némi anyagi áldozattal megkönnyítsék a lap megindulását? Aggasztó kérdések, de mégsem olyanok, melyek, még ha felelet nélkül maradnak is, visszarettenthetnének. Avagy nem az élő Istenbe vetett erős hittel akarunk-e munkálkodni, s megcsalhat-e bennünket a Krisztusnak Ígérete, melylyel elbocsátja az ő tanítványait, hogy tanítsanak minden népeket : „íme én veletek vagyok minden napon, e világ végezetéig". Velünk lesz 0 bizonyára; vezérelni és segíteni fog. Erősen hiszem, hogy e felszólalás is, mely egy, az Úrnak kegyelme által új életre ébredt szívnek mélyéből fakadt, nem fog eredménytelenül elhangozni. Lesznek, a kik hozzánk csatlakoznak, a kik fölkarolják az eszmét, és egyengetni fogják a megindítandó lapnak útját, igyekezve annak már előre is megnyerni a sziveket, hogy e kis lap a maga határozott evangéliumi hangjával hatalmas eszközzé válhassék az Úrnak kezében, hogy megnyerje majdan e sziveket — a Krisztusnak. Vargha Gyuláné. tarcza Haldokló keresztyén. Égi lángnak szikrafénye. Porhüvelyed' hagyd el végre; Hisz' remegve, esdve vágyói Elszakadni e világtól . . . Kín szakadni, óh de mégis, Öröklétbe szállni kéj is. Halld : e szózat ! Égből száll az : „Jöjj óh testvér, mennybe szállasz!" Hah! mi hatja át a lényem, Szembehunyva kéjit érzem; Lehelletem szívja, vonja . . . Hát a halál ennyi volna? Tűn e világ, süt szemembe Menny sugára, és fülembe Szerafoknak dala száll. Szárnyat, szárnyat! Szállva szállok ; Hol, koporsó, a fulánkod? S diadalmad óh Halál?! Popé után angolból Hegedűs István.
