Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-31 / 13. szám

a három helybeli pap és több pozsonyi polgár volt jelen. A gyűlés egyszerűen konventnek nevezte magát, bizonynyal, hogy elkerülje a zaklató rendelkezéseket. Főtárgyul szolgált a császár megkeresése, ki a helytartótanács és a modori elöljáróság révén egy magyarhoni egységes liturgia behozatalát sürgette Torkos püspöknél. Zay Péterék kerületi gyűlést tűztek ki és szükségesnek mondották, hogy 1784-ben zsinat jöjjön össze Ó-Zólyom városában a liturgia ügye, a konzisztóriumok szervezése s az egyházi jog kidolgozása végett. Érdekes, hogy a konzisztórium szervezésébe a pozsonyi gyűlés kész volt belemenni. Legalább a papiron kész volt elfogadni, hogy egy állandó tanács, négy egyházi, négy világi taggal, Sopronból vagy Pozsonyból intézze az evangélikusok ügyét.1 II. József neki ment már nagy ollójával a felekezeti önkormányzatnak. Neki az állami beavatkozás kellett minden áron ; rendszer és normálé, mely nélkül nem boldog az emberiség. Rövid idő mulva a protestánsok mámora elmúlik, a lelkesedés lelohad, csalódás vesz erőt a lelkeken. Jellemzi például az ugróczi családi kör gondolkodását, hogy Zayék 1781-ben még rajongnak a „drága" császárért, de már 1785-ben a Lipcsében tanuló Zay Imre, schilleri hangulatba merülve írja, hogy szeretne vissza nem térni többé a szerencsétlen hazába. Imre 1783-ban, tizennyolez éves korában, Pozsonyba került, épúgy mint atyja Zay Péter, a ki tulajdon életpályáját kívánta vele újra végig tapostatni. Mint Zay Péter Szászky és Sztrecskó. úgy fia Sztrecskó és Sandvos, egy nagyműveltségű német nevelő vezetése alatt áldoz szűz Minervának. Azonban, a mi a jövő terveit nézte, Imre úrfi nem kivánt atyja nyomdokaiba lépni. Kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy papok, tanítók és irományok közt morzsolja le egyhangú napjait. II. József iskolájához híven azon trónörökösök közé tartozott, kik korán ellentétbejutnak atyjuk vagy anyjuk törekvéseivel. Már szoknyás gyermek korában minden játékszer előtt a pléhkatonák után repesett a szíve és kamaszéveiben örömestebb ült nyeregben, mint a kicsavart lábú, barokk-íróasztal mellett A pozsonyi évad nagy részét a testgyakorlat, a lovagló, meg a táncziskola foglalja le. Mihelyt reggel a fodrász a legutolsó bécsi divat szerint megfésülte és beporozta Imre haját, fölment a várba, s két, három sőt öt paripát is megült egy napon. A tudományoknak, az édes latin nyelvnek, Sztrecskó igazgató uramnak csak a kora reggeli meg a késő esti órák maradtak.2 Zay Péter 1784-ben is gyakran megfordult Pozsonyban az egyház hajójának kormányzása végett. Márczius 31-ikén elnöklete alatt tartott gyűlést a dunáninneni kerület, hol több elvi határozat jött létre az egységes liturgia érdekében. Az általa kijelölt csapáson haladt 1 Dunáninneni egyházkerületi levéltár, Fasc. VI. 2 Ugróczi levéltár. Zay Imre levele özv gróf Auersperg Farkasnéhoz 1783 decz. 14 aztán a két májusi konvent, a hol már Szilvay István kerületi felügyelő vitte a szót. Zay Péter levele után felolvasták itt Bartelmus Traugott, Szilézia-, Morva- és Gácsország szuperintendensének iratát, ki a József óhajtotta egységes liturgia körül buzgólkodott.1

Zay Péter is egyre csinálta a hangulatot az egységes egyházi törvények mellett. Szervezni kell a kormányt, írja Matkovits Pálnak 1786-ban; meg kell állapítani a felügyelők püspökök és esperesek jogait, kötelességét. Tudnia kell minden egyháztagnak, mi szabad neki, mi nem. Szervezni kell az egyházi bíróságokat s egyenlővé kell tenni ritust és liturgiát.2 Zay Imre minden alkalommal ostromolta atyját engedné meg, hogy katona legyen. Daliás hajlamait érthetővé teszi, hogy nagyatyja, az öreg Imre, mint katonatiszt ontotta vérét a Habsburgokért, — anyai rokonai, az Auerspergek pedig majd egytől egyig a feketesárga zászló alatt vitézkedtek. Mint árva fiú nem a legderültebb hangulatban töltötte napjait a családi tűzhelynél és vágyott kifelé, a széles nagyvilágba. Mégis Zay Péter nem akarja másnak tulajdonítani az úrfi hajlamait, mint holmi Rontó Pál-féle nyugtalanságnak és könnyűvérűségnek. A család végre abban állapodott meg, hogy Imre figyelmét elvonják a kelletlen életpályától és Sandvos védőszárnyai alatt külföldi egyetemre küldik. Mikor Zay Imre 1784 nyarán Pozsonyból hazatért, atyja Pacsolajra vitte báró Hellenbachhoz, hol ép akkor a gavotte meg a négyes járta. A táncz alatt kapta meg Zay Péter a bécsi kanczellária értesítését, hogy fiát Németországba küldheti. Bezzeg tizennyolez év előtt, 1766-ban nehézkesebben ment Zay Péter két sógorának, báró Calisius Frigyesnek meg Jánosnak jénai utazása. Mária Terézia kemény reverzálist vett tőlük, hogy nem a hittan hallgatása czéljából rándulnak a szász egyetemre.3 Az 1784 és 85-iki évek folyamán a türelmi pátens nagyjából végre van hajtva; a két főkormányszék meghajol, a rendek ellenállása megtörik. A letűnt rendszer méregfogait akkor húzza ki II. József, midőn két protestáns férfiút nevezett ki a helytartótanácshoz, kiknek jelenléte végkép megzavarta a tanácsos urak köreit. Egyházi szabadság dolgában is a protestánsok javára billent a mérleg. Míg a kormány főfelügyeleti joga a római katholikus egyházzal szemben az egész vonalon diadalra jut és iskoláik egytől egyig államiakká vedlenek át, addig a protestánsok szép csöndesen megtartják intézeteiket. Főleg a kálvinisták ügyességét és szívósságát dicséri ez, kik a császár megbántása nélkül, ildomosán hárítottak el iskoláiktól minden felső beavatkozást. Hiába nevezett ki a császár soraikból két tankerületi igazgatót: Telekit és Prónayt; hiába tárgyalt kormánya Bécsben és Pozsonyban a főbb tanférfiakkal. Az ellenállás egyik 1 Dunáninneni egyházk. levéltár. Fasc. VI. Nro VIII. 2 Dunántúli ker. levéltár Fase. XI. Nro 22. 3 Ugróczi levéltár. B. Calisius János egyházi okiratgyüjtemé nye Fasc. I. Nro 17.