Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-03 / 9. szám

nagyobb lehet büszkesége az emberek és kedvessége az örökké való Isten előtt. De hát az anyák szeretnék a gyermeket gond és szenvedés nélkül; az apák legtöbbje szívesen látná házánál a gyermeket, vagy gyermekeket, ha azok egyszerre munka- és keresetképesek lennének; hogy azok keresnék meg a szükségeseket, mialatt az apa az ország dolgai fölött politizál, vagy szórakozások és mulatságok között igyekszik feledni a családi élet gondjait. Igazán, az élvezetvágyból, mely ma oly magas fokra emelkedett, mint talán soha ezelőtt, összes bűneinket kimagyarázhatjuk, s ebből minden szenvedésünket és nyomorúságunkat megfejthetjük. A magyarázgatással és fejtegetésekkel azonban csak úgy érhetünk el valamit, ha azokat népünk gondolkozásába, s főkép érzületébe átviszszük, átültetjük, hogy a nép is ismerje meg magát, vallja meg bűneit; vallja meg: hogy nincs köztünk,aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Ha volt valaha szükség arra, hogy a prot. papság az ótestameutomi prófétáknak a nép Jbűneit ostorozó szavait ajkaira vegye, úgy ma igazán szükséges, hogy a való életet, mint tükröt, a nép elébe tárjuk, hogy lássa meg magán azokat a foltokat, a melyeket a bűn festett reája. És ha van bűn, a mely büntetést érdemel, úgy az egyke rendszer követői azok, a kikre elég súlyos büntetést szabni nem lehet. A számbeli apadás harmadik oka a felekezetnélküliség törvénye, s ebből folyólag az anyagi terhek alól való szabadulni akarás. A felekezetnélküliség törvényével nem kívánok foglalkozni, csupán annyit jegyzek meg, hogyha a r. kath. egyház még ma is oly vehemens támadásokat intéz ellene, annyival inkább tehetné azt különösen a ref. egyház, mert a statisztika bizonysága szerint ezen a réven a ref. egyház veszít legtöbbet. Liberális férfiainknak, s talán épen egyházunk vezető férfiainak van benne legnagyobb részök. Meghozták a törvényt, de azóta nem tudunk róla, hogy ez irányban a védekezésre irányt igyekeztek volna mutatni. Pedig e baj orvoslását nem lehet és nem szabad pusztán a katedrára utasítani. Az anyagi kérdések tisztázása és szanálása nem lehetséges tisztán valláserkölcsi prédikácziók által. Itt arra van szükség, az egyházi adózási rendszer bölcs átalakítása mellett, hogy kálvinista népünk egész gondolkozását átalakítsuk, a gyermekkortól kezdődő és csak a sírnál végződő evangéliumi nevelés által. Valljuk be, hogy népünk kellő egyházias nevelése körül nagy mulasztásaink vannak. Míg például a róm. kath. egyház a maga nevelési rendszerével iskolában, templomban és életben a szív érzelmeinek felkeltésére, s ez érzelmek által a lelkeknek az egyházhoz fűzésére fekteti a fősúlyt, addig a reform, egyház majdnem kizárólag az ész, az értelem fejlesztésére, az ú. n. felvilágosodásra törekedett; már pedig bizonyos, hogy Isten és az ő fiának szeretete, az egyházhoz és valláshoz való ragaszkodás nem annyira az ész, mint inkább a szív ügye. Az észnek egyoldalú képzése, különösen a népnél, mely csak hézagos ismeretet szerezhet, legtöbbször csak az anyagiakban felismert előnyök megszerzésére sarkalja az embereket, s ha ehhez még igazi szegénység is csatlakozik, akkor eléggé megérthető, hogy miért a reformátusok száma fogy leginkább a felekezetnélküliség révén is. Bizony, sok a bajunk, nagy a szegénységünk, de mind e bajokat kisebbeknek tartom, mint a melyeken a mi egyházunk már többször dicsőségesen átment, s én e bajok között is reménynyel tekintek ég felé, mert hiszem, hogy Isten azért fundálá meg e hazában a református, a kálvinista egyházat, mert azt akarta és azt akarja ma is, hogy álljon, éljen és virágozzék! Keresztesi Samu. A vallás- és közoktatásügyi költségvetés a képviselőházban. A vallás- és közoktatásügyi költségvetés vitája a farsang végi szünet után 20-kán vette újra kezdetét a házban és 26-kán ért véget, heves, de a tárczához épen nem tartozó kérdés feletti czivódással. A vita e második fele sem volt híjával az érdekes kérdéseknek és a még érdekesebb és fontos miniszteri kijelentéseknek. Huszadikán Szőts Pál kezdte a vitát. Elismeréssel szólt a miniszter közoktatásügyi politikájáról s annak nemzeti irányáról. Beszédének minket közelebbről érdeklő része azonban a Janits által felpanaszolt lutheránus pánszlávizmusról való megemlékezése vala. Igen helyesen mutatott reá, hogy ha tényleg akadnak is panszlávok a felvidéki lutheránus papok között, azért ezek miatt magát az egyházat nem lehet elítélni, mert egyetlen egy körben sem fejtenek ki e hazában oly nagy erőt a pánszláv törekvések megszüntetésére, mint épen a lutheránus egyházban, a melyben törvényileg kanonikus vétségnek van minősítve ez a nemzetellenes törekvés. Wlassics miniszter Zichy János és Páder Rezső máiemlített beszédeire és vádjaira felelt. Szólt a r. kath. autonómia ügyéről, az iskolák valláserkölcsi neveléséről s az egyetemi tanszabadságról. A r. kath. autonómia késlekedése, mondá, nem a kormány hibája, hanem azoké, a kik azt most is az 1870—71-ki munkálatok alapján akarják megvalósítani, a kik tehát olyat akarnak, a mi lehetetlen. Az iskolák valláserkölcsi nevelésére a kormánynak kiváló gondja van; az azonban, a mit Zichy kiván, hogy az állam és a közoktatás felekezeti (t. i. r. kath.) legyen, a mai viszonyok közt már lehetetlenség, s ebbe a kormány nem mehet és nem is megy bele. Szintén nem mehet bele abba, hogy az egyetemen, némelyek által kifogásolt, de törvényekbe nem ütköző, sem az állam érdekeit nem veszélyeztető tudományos elméleteket rendőri, statáriális eljárással fojtson el. A 21-iki ülésen Madarász Imre, Lázár György, Major Ferencz voltak a felszólalók. Madarász Imre karczagi kálvinista lelkész hosszabb beszédében elismeréssel szólt a közoktatásügy haladásáról, de voltak sok kifogásai is. Kifogásolta az iskolai és tanterv-reviziók terén való experimentálásokat; sürgette a középiskolai reform megoldását ; helytelenítette a leányok gimnázialis képzését, az iskolai túlterhelést, legfoképen pedig jogosan panaszolta fel, hogy^az~ állam tanév közben is sok felekezeti tanítót nevez ki állami tanítóvá és így zavart, hátramaradást okoz a felekezeti népiskoláknál. Lázár György megfordult beszédében a közoktatás minden mezején. Jobb elbánást kért a vidéki tanárok részére,