Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-06 / 18. szám

miniszter némely kérdéseket intéz a konventhez. Konvent mind a három miniszteri intézvényt kinyomatja jegyzőkönyvében és felhívja a kongruás lelkészeket és az egyházi hatóságokat, hogy a kongrua-ügyben a miniszter rendelkezései szerint járjanak el. A töltett kérdésekre pedig azt válaszolja, hogy 1. a kongrua-segélyeket egyházkerületenként egyegy összegben, a kerületi elnökség nyugtájára és az általa kijelölendő állami pénztár, illetve adóhivatalhoz utalványozza a miniszter ; hogy 2. az utalványozást félévenként és előleges részletekben eszközölje a miniszter; hogy 3. a részletes nyugtákat az utalványozás után három hónapon belül küldjék be az illető lelkészek. Végül Tisza Kálmán indítványára a konvent köszönetet szavazott Wlassics Gyula kultuszminiszternek a kongrua-törvény végrehajtása körül eddig tanúsított előzékenységéért, s kifejezte reményét ez iránt a jövőre nézve is; egyben elismerését nyilvánította Dókus Ernő közalapi végrehajtó bizottsági elnöknek a kongrua-ügyben kifejtett buzgó fáradozásáért, s határozatilag kimondotta azt is, hogy a végrehajtó bizottságnak a kongrua-ügyben való megbízatását befejezettnek tekinti, mert ezután a kongruaügv részleteiben az egyházkerületek elnöksége, a kongrua egyetemes érdekű kérdéseiben s különösen a minisztériummal való érintkezésben pedig a holnapi ülésen szervezendő kongrua-bizottság fog eljárni Az ülés végén Fejes István mutatta be az Egyetemes énekügyi bizottság jelentését, mely az Énekeskönyv reviziójában eddig történteket és a legközelebbi teendőket tartalmazza. — Az eddig kinyomatott programm és próbafüzetek költségeiről (mintegy 400 írt) beterjesztett számadást konventjóváhagyja. A tervezett prőba-gyüjtemény, quasi próbaénekeskönyv költségeinek fedezésére a konventi kulcs szerint az egyházkerületeket felszólítja. De Tisza István gróf erélyes felszólalásából és az erre fölhangzott általános helyeslésből megérthették az énekügyi bizottság tagjai, hogy miként az egyházi sajtóban, úgy az egyház kormányzóinál is azt kívánja a közvélemény, hogy mind az énekszövegeknél, mind az énekdallamoknál minél konzervatívabb eljárást kövessenek; csak keveset és nagyon óvatosan újítsanak, s a mi jó és szép a régi Énekeskönyvben, azt ki ne forgassák és meg ne modernizáljak. Az április 27-diki rövid záróülésen a jegyzőkönyvet hitelesítették. Majd a Jcongrua-bizottságot állították össze, kötelességévé tévén neki, hogy a minisztériummal való időközi érintkezést közvetítse, s ha szükségesnek látszik, az eljárás módozataira nézve szabályrendeleti javaslatot is készítsen a jövő évi konventi ülésig. E bizottság Kun Rertalan és Tisza Kálmán elnöklete alatt Szilágyi Dezső, Antal (lábor, gróf Dégenfeld József, báró Bánffy Dezső és Dókus Ernő tagokból állíttatott össze. Ezután a szokásos bezárás következett. Szász Károly püspök az elnökségnek a bölcs vezetésért, Tisza Kálmán a konventi tagoknak mondott köszönetet a kitartó munkásságért; Kun Bertalan lelkészi elnök pedig a jó Istennek adott hálát, kenetes imádságban az ő segítő kegyelméért. Tudósító. Baranya-Sellye-vidéki reform, egyházi értekezlet. A fent címzett (elébb okor-szigetvidéki) egyházi értekezlet f. hó 19-én tartotta meg évi rendes gyűlései közül a tavaszit, Baranya-Sellyén, az iskola helyiségében, a tagok meglehetős részvételével, a mennyiben 19 tag, köztük négy világi tag volt jelen. Az értekezlet énekkel és imával nyilt meg, mit Morvay Ferenc elnök megnyitó beszéde követett. A megnyitó alaphangja elég keserű volt, a mennyiben konstatálnia kellett, hogy többszöri sürgető lelhivására is sem értekező, sem indítványtevő nem jelentkezett, s így, ha értekezés nélkül nem akartunk értekezletet tartani, mint annyiszor már: maga volt kénytelen sebtében értekezést írni. Azonban ez így tovább nem mehet, s indítványba tette, hogy az évi két értekezlet egyre redukáltassák, s a tagság díját is 1 koronára szállítsuk le. így talán a részvét is általánosabb lesz, s esetleg a munkálkodás kedve is erősebben lendül fel. Az indítványok napirendre tűzettek, úgy szintén a legutolsó napokban bejelentett értekezés is, melyet Fejes Lajos sellyei tanító s az értekezlet jegyzője szándékozott tartani: »A vallásos érzet hanyatlásának okáról s gyógyszeréről « cím alatt. Ezután mindjárt a jegyző lemondása tárgyaltatott, ki azonban az értekezlet kifejezett kérése előtt meghajolva, lemondását visszavette. Tárgysorozat rendén elnök értekezett ily címen: »Rövid tájékozás a változott viszonyok felőU, — mely ugyan, az idő rövidsége miatt nem volt egészen papírra téve, de a hiányzó részt szabad előadásban terjesztette az értekezlet elé. Az értekezés nem csak élénk figyelem tárgya volt, hanem tartalmas vitát is vont maga után ; miért is főbb vonásaiban megkíséreljük annak ismertetését a következőkben : Az értekező abból indul ki, hogy az egyházpolitikai törvények életbeléptetését követő rázkódtatások előre voltak láthatók. Tudták ezt azok, a kik megalkották, s értekező már régebben annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy annak a vallás-erkölcsi életre végeredményében csakis jótékony hatása lehet. A lelkiismeret, a vallásszabadság nagy elvét látja abban kifejezve. Úgy tekinti azt, mint a melylyel a protestantizmus legdrágább eszménye lőn diadal-trónra ültetve. Fejtegetve a meggyőződést, csodálatosnak találja, hogy míg minden más téren kiki saját meggyőződését követi, addig a legszentebb téren, a vallásos életnyilvánulásban az egyéni meggyőződést a születés korlátozza, »azért halljuk oly sűrűen a világnak azt a leghazugabb, legszentségtörőbb, s a mai napon már útszélivé koptatott szálló igéjét: »legszebb, ha megmarad kiki abban a vallásban, a melyben született*. Ez a hazug jelszó — úgymond — leglegyőzhetlenebb akadálya a meggyőződés szabad követésének, az evangeliomi világosság előhaladásának«. Rámutat, hogy ez elv mellett nem válthatták volna fel egymást az őskor világvallásai; nem terjedhetett volna el a keresztyénség sem. Hogy a vallásszabadság rázkódtatással járt, azt természetesnek tartja. Születés, életrejövetel soha nem történik fájdalom, kín nélkül. Ám a vallásszabadság az evangeliom szellemének, a protestantizmusnak a gyermeke. Igaz, hogy nagy veszteségek értek bennünket; de a gyermek nevelése nem történik áldozatok nélkül. Festve a veszteségeket, rámutat, hogy a hatalmát féltett felekezet, mely a vallásszabadság fejében megnyerte a »reverzalisok«, e százados akadály eltávolítását, legtöbbet nyert, legnagyobb lendületet kapott, míg a többi csak veszteségeiről számol. Azután így folytatja: »Még különösebb az, hogy az említett egyház ennek nem örül. Sőt mint a veszélyben forgó, a szalmaszálhoz is kapkod. Megmozdítja féltve őrzött millióit ; pártot szervez, lapokat alapít, a legjobb meglevőket megvásárolja; pénzen vesz, az áttérőket; árvákat nevel; népkönyvtárakat, olvasó-i legény-, oltáregyleteket alapit; missziókat rendez, s a mi