Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

GYÁSZ ROVAT. Vass József, volt nagybányai ref. segédlelkész és hitoktató, hosszas szenvedés után, élete 34-ik évében, november 25-én, Bodrog-Halászon, a szülei háznál elhunyt. Nyugodjék békével! Tavaszi József m.-péterlaki ref. lelkész, a görgénvi egyházmegye esperese, f. hó 1-én, élete 48-ik évében elhunyt Felfaluban. A boldogtalan ember, 8 neveletlen gyermek atyja öngyilkossággal dobta el magától Istennek legnagyobb ajándékát, az életet. Lelkünk megdöbben a rettenetes tény miatt. Bizony újjászületésre van szükségünk! Dr. Willibald Beyschlag. Mult hó 25-én nagy veszteség érte nemcsak a német, hanem az egész protestantizmust. Willibald Beyschlag, a halle-wittenbergi egyetem világhírű theologiai tanára, élete 78-ik évében elhunyt. Benne a protestantizmusnak egyik legnagyobb polemikusa s legagilisabb védelmezője dőlt ki. Életét s nagy érdemeit legközelebb méltatni fogjuk. Addig is fájó szívvel kívánjuk: nyugodjék békével az Úrnak elpihent, nagy szolgája! KÜLÖNFÉLÉK. * Gergely Károly síremléke. A nagybányai ref. egyház és egyházmegye együttesen mozgalmat indítottak az iránt, hogy néhai Gergely Károlynak, a nagybányai gyülekezet volt lelkészének, az egyházmegye főjegyzőjének és tanácsbirájának sirja méltó emlékkel jelöltessék és neve egy alapitványnyal megörökíttessék. Az e célra szükséges összeget közadakozás útján akarják összehozni és e végből felhívó szózatot bocsátottak ki. A nemes szándékot mi is ajánljuk olvasóink ájdozatkész támogatásába. Az adományok a nagybányai ref. lelkészi hivatal cimére küldendők. * A Mária kultusz annyira kifejlett a r. katholicizmusban, különösen Franciaországban, hogy a pápisíaság már Mária istenítésévé és imádásává vált. Ez tűnik ki a Lyonban nagy fénynyel tartott »Mária-kongresszus« lefolyásából is. Két bibornok, harmincöt püspök, több száz barát és pap s rengeteg nagyszámú laikus vett részt ezen a kongresszuson, a melynek uralkodó hangulata megérthető az ott elhangzott beszédek rövid kivonatából. Chatelus kanonok megnyitó beszédében e kérdésre felelt meg: »Mi szükség van a XlX-ik század végén Mária-kongresszusra ? Miért kell Franciaországban tartani ? Miért épen Lyonban ?» Megfelelt pedig a kérdésekre igy: Mária kongreszszusra azért van szükség a XlX-ik század végén, meri ez a Mária kijelentéseinek százada volt. Isten e században Mária által szólott. Azért kellett Franciaországban e kongresszust megtartani, mert Franciaország Mária országa. Az Idvezítő Júdeát választotta tanításai szinteréül, Mária meg Franciaországot választotta magának. És végül azért jöttek össze Lyonban, mivel e város népét az igazi Máriaszellem hatotta át. — Lyon bíboros érseke, Mr. Coullié még tovább ment, ezt mondván a sokasághoz: Miután a szent szakramentumban hódolatunkat bemutattuk Krisztusnak, a Megváltónak, — be kell mutatni hódolatunkat Máriának is, a váltság munkájában segítőtársának. Ez a kongresszus nem provinciális, nem is csak francia, hanem katholikus és univerzális, mivel a mi asszonyunk ott mindenütt királyné, a hol az Idvezítő király. — Még egy ügyvéd is tartott beszédet, s indulatatól elragadtatva, valódi extázissal a következő szavakban tört ki: Oh Mária! Óh imádandó királyné! Szűz, kinek tisztasága megszégyeníti a liliomot, csillag, kinek gyengéd ragyogása elhomályosítja a napot, kit a patriarchák látni vágyódtak, a kit a szentek dicsőítenek, hol találok alkalmas szavakat, hogy téged méltán dicsőíthesselek? . , . Vajha az angyalok trónja elé vinnék szavaimat; vajha letennék áldott lábai elé, hol a köréje helyezett csillagok és napok koronáját beragyogják . . . Ime ilyen a franciák vallása a tizenkilencedik század alkonyán. (Cs.) * Az ultramontanizmus virágai. A florenczi »Katholikus legény-egvletben« iratkákat terjesztenek, melyek a pápát Istennel egy színvonalra helyezik. Egy-két szemelvényt közlünk itt ez istenkáromló termékből: A mi tetszik a pápának, tetszik az Istennek is, mert a pápa nem is tud olyat akarni, a mi nincs harmóniában Isten akaratával. A pápa valósággal egy erkölcsi személyiséget alkot Jézussal, a megtestesült Igével. Mindkettő ugyanazon tekintély birtokosa, csakhogy a Krisztus abszolúte, a pápa pedig relatíve birja azt a tekintélyt. A pápa az élet fája, mely, miként az édenkert ama csodálatos plántája, sohasem veszti el életképességét. A pápa az élőforrás, melyből az életvizének árjai ömlenek, úgy hogy az egyház kertje az örök tavasz képét mutatja. Péter széke fölött egy láthatatlan hatalom őrködik, a ki a világ nagyjainak ezt kiáltja oda: »Én vagyok az Istennek ereje, senki meg ne érintsen engem«. — Bizony, ha igy halad a dolog, megérheti a világ a pápa istenségének dogmaként kimondását is! (Cs.) Szerkesztői üzenetek. Kalassay S. úrnak — Bridgeport. »Júdás*-át véleményadás végett átadtam szerkesztőségünk egyik Kisfaludystájának. A további lépések a bírálattól függnek. Sheldon művének lefordítása életrevaló gondolat. A kérdezett helyen és módon ki is lehet adni, ha a fordítás arravaló lesz. A mutatványt kérem minél előbb. Marosvölgyi űr cikkelyét nem adhatom ki. Annak örülhetünk, hogy Lapunk irányeszméi terjednek, hódítanak; de ezzel dicsekedni nem szükséges. Hála Isten, hogy az élet is kezdi igazolni törekvéseinket. A jó akaratért fogadja köszönetemet. Felelős szerkesztő : Szőts Farkas, Főmunkatárs: Hamar István. HORNYÁNSZKY VIKTOR CS. ÉS KIR. UDVARI KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPKSTKN.