Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-29 / 17. szám

konvent, hogy a tanterv-revizió munkálatban van, s hogy a hallgatók száma növekvőben van ugyan, de még mindig nem elég a lelkész- és káplánhiány fedezésére. — Az egyik intézetből a másikba átlépésre nézve kimondta a konvent, hogy az csak szabályos elbocsátó bizonyítvány és teljesen rendben levő leckekönyv mellett lehetséges. Ha pedig az illető még némely tantárgyaira nézve hátralékban van, engedélyt kell szereznie előbbi intézetétől a hiányoknak pótolhatására abban az intézetben, a melybe átlépett. Az egységes theol. tanári nyugdíjintézetre nézve minden akadémia tanári kara nyilatkozott. A debreceni és a pápai tanári kar kivételével a többi tanári karok elvben mind helyeslik az eszmét, de azt nagyobb konventi segély nélkül nem igen tartják megvalósíthatónak. Épen azért a bizottság azt javasolta, hogy tétessenek lépések a theol. tanároknak az állami tanári nyugdíjintézetbe felvétetése iránt; ha pedig ez nem volna lehetséges, akkor a konvent 1000 — 1000 írttal segélyezze az egyes nyugdíjintézeteket. A konvent a javaslat első részét elfogadta s annak értelmében felterjesztést intéz a kormányhoz ; az indítvány második részére nézve azonban határozatát fentartja az állami nyugdíjintézetbe felvétetés kérdésének az eldőléséig. A budapesti egyetemen szervezendő prot. theologiai fakultás kérdése hosszabb vitát eredményezett. A tanügyi bizottság javaslata e tárgyban az volt, hogy a konvent a fakultás felállításához elvileg hozzájárul, azt az 1848-ki törvény alapján szorgalmazandónak tartja s a kérdést, nyilatkozás végett leteszi a kerületekhez. Szilágyi Dezső az elvi hozzájárulást nem tartja kimondhatónak, mivel az már leköti az egyházat e kérdésben és különben is a konvent e kérdésben csak a kerületek meghallgatása után foglalhat állást. Bernáth Elemér annyit mégis kimondandónak lát, hogy ez a kívánság a viszonosság törvényes talajában gyökerezik. Tisza Kálmán igen megfontolandónak tartja a dolgot, különösen abból a szempontból, hogy az esetleg szervezendő fakultás minő viszonyban fog állani a theol. akadémiákkal és mily hatást fog gyakorolni azok létezésére. 0 fél, hogy ez elsorvasztja, elnépteleníti az akadémiákat s nem maradna más, mint csak az egyetemi fakultás, a mi egyáltalán nem kívánatos sem a papképzésre, sem a theologiai tudományokra és tanirányzatokra nézve. Kovács Albert az állami egyetemi theol. fakultást nem tartja veszedelmesnek. Külföldön mindenütt vannak állami prot. fakultások és azok egyáltalán nem gyakorolnak káros hatást a papképzésre és a theologiai tudományok fejlődésére. Az meglehet, hogy a vidéki akadémiák elnéptelenednek; az is meglehet, hogy néhányat e miatt meg is kell szüntetni, de ez sem lenne baj, mert mégis csak jobb egy erős, népes fakultás, mint a 10—20 növendékkel vegetáló akadémia. — Határozatképen kimondta azután a konvent, hogy az egyetemi prot. fakultás kívánságát a viszonosság jogos alapján állónak tartja ugyan, de a kérdésben elvi nyilatkozatot nem tesz, hanem azt véleményezés végett leteszi a kerületekhez, a melyek nyilatkozataikat lehetőleg már a jövő évi konvetre adják be. Ezután a vallástanítói állások szervezésének és a rendszeresített hitoktatók nyugdíjügyének Fejes István indítványára külön tárgyalásra tűzött kérdését vette elő a konvent. Fejes István szerint a rendszeresített hitoktatók nyugdíj ügyét kell rendeznünk legelső sorban, mert e nélkül a vallástanítói állások nem szervezhetők. Azt kellene kivinni, hogy a rendszeresített álláson működő s tanítói oklevéllel biró vallástanítók az állami tanítói nyugdíjintézetbe felétessenek. A miniszter az ilyeneket eddig nem vette fel; most azonban, a mint hallja, a pesti ref. egyház ilyen hitoktatóit mégis felvette. Ennélfogva felterjesztés volna intézendő a miniszterhez, hogy a többi, hasonló jellegű és kvalifikációjú hitoktatókat is vegye fel; mert lehetetlen, hogy olyan, tanítói oklevéllel biró egyének, a kik állami tanterv szerint is kötelező tantárgyat: a vallástant tanítják az állami nyugdíjintézetből kizárassanak. — A konvent el is határozta, hogy ez iránt felír a kormányhoz. György Endre tett aztán jelentést a tőkesegélyosztó bizottságjavaslatáról. A javaslatot a konvent minden részletében elfogadta s a következő tőkesegély-járulékokat szavazta meg: Dunamelléken: Pécel 300 kor., Bábony 200 kor.; Dunántúl: Kutas 400 kor., Görgeteg 200 kor., Nagy-Léth 200 kor.; Tiszáninnen: Sajó-Vámos 400 korona, Zsérc 200 kor., Szendrő 300 kor., Vis 100 kor.; Tiszántúl : Módos-Gsávos 200 kor.. Szamos-Kóród 250 korona, Tisza-Újlak 300 kor., Tákos 250 kor., Sonkád 160 kor., Rozsaly 64 kor., Dolha 180 kor., Gégény 300 korona ; Erdélyben : Görgény-Szt. Imre 200 kor, Fekete-Lak 80 kor. Összesen : 4284 korona járadékot. Végül Kcnessey Béla előadó referált az adózási reform ügyében kiküldött bizottság munkálkodásáról. Az adatokat az összes kerületek beterjesztették; az előadó igyekezett is valamely tervezetet készíteni a reformra nézve, de mivel ez még igen bizonytalan alapokon nyugszik és igen nagy megfontolást igényel, a bizottság most még nem javasolhat egyebet, mint hogy az a tervezet a bizottság tagjai számára sokszorosíttassék és az annak alapján készítendő javaslat egy esetleg tartandó rendkívüli konventre terjesztessék. A konvent a bizottsági javaslatot el is fogadta. Az adóterhek könnyítésére a közalapból 14,000 korona fordítható. Erre nézve a közalapi bizottság javaslata az volt, hogy a szokásos kulcs szerint osztassék fel és bocsáttassék a kerületek rendelkezésére, hogy egvszersmindenkori segélyekként oszszák fel a legnagyobb terhet viselő gyülekezetek közt. Gróf Dégenfcld József e javaslatot nem helyesli, mert az ellenkezik a konvent tavalyi határozatával, a mely szerint a könnyítés tőkesegély formájában kontempláltatok. Miután azonban a kerületek nem tettek erre nézve mindnyájan javaslatot, az idénre nézve elfogadná a bizottság javaslatát azzal a hozzáadással, hogy a kerületek az összeget a tőkesegély formájában oszszák ki. Gróf Tisza István nem pártolja a bizottság javaslatát, mert így a segítség elforgácsoltatnék, a nélkül, hogy vele valóban segítség történnék, másfelől pedig így csak a többi, szintén segélyre szoruló gyülekezetek irigységét keltenék fel. Indítványozza tehát, hogy a 14,000 korona tőkésíttessék s az évenként e célra fordítható összeg csatolásával tőke képeztessék, a mígnem egyetemlegesen lehet segíteni. A segítés sem könnyű, mert ahhoz legelső sorban a megterhelt gyülekezetek adózási kulcsának megváltoztatása szükséges, ez pedig igen nagy körültekintést és sok időt igényel. Tisza István indítványát pártolták Mezey Albert és Tisza Kálmán, míg Antal Gábor a kiosztás mellett volt. Szilágyi Dezső szerint sem a bizottság mostani javaslata, sem a konvent tavalyi határozata mellett nem lehet e bajon segíteni, mert az összeg, a mely rendelkezésre áll, elenyésző csekélység a szükséglethez képest. Miután azonban a mai viszonyok között jobbat nem tehetünk: elfogadja a bizottság javaslatát. — Az elnökség szavazás álá bocsátván a különböző indítványokat, a konvent Tisza István indítványát fogadta el. Ezzel a második napi tanácskozás véget is ért. H. I.