Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-30 / 52. szám

Krisztushoz térítése. LXVII. zsolt. 2—3. v. Ezékiel XXXIV, 30. — 2. A külmisszió áldásos hatása a honi egyházakra. Csel. XI, 18. Péntek, január 11. 1. Pogány felfogások a vallásos életről a keresztyén népek közt. I. Ján. II, 23. Máté XVI, 6. — 2. Pogány bűnök (részeges k ed és. paráznaság, babona, gyűlölködés). Gal. V, 19—22. Szombat, január 12 Vegyünk erőket az Istentől. Jak. IV, 10. — 2. Tegyünk bizonyságot a Krisztusról nemcsak szóval, de életünkkel is. Róm. XII. 11; Lukács X, 32—33. Vasárnap, január 13. Csel. I. 11; Jelenések VII, 9. Ezek után még csak arra kérünk benneteket, hogy igyekezzetek azokat, a kikben készség, buzgóság van, munkába állítani. Alapítsatok evangéliumi nőegyleteket, ifjúsági egyleteket, mértékletességi egyleteket. Terjeszszétek fokozott buzgósággal a Szent Irástsazevangéliumi hittel teljes lapokat és könyveket. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme és szerelme legyen veletek. Budapest, 1900. december 8. Csűrös István, Szilassy Aladár, a budapesti ref. ifj egylet a budapesti ref ifj. egylet tilkára. elnöke. ISKOLA. Iskolai aranykönyv. Koob Géza és neje budapesti lakosok, korán elhunyt Irma leányuk emlékére 1000 koronás ösztöndíj-alapítványt tettek a budapesti ev. egyház polgári leányiskolája javára. — Ostfiasszonyfai Ostffy Lajos földbirtokos a soproni evang. főiskola tápintézete javára 1000 koronás alapítványt tett. Megtévedt ifjak. Szomorú kötelességet kellett teljesíteni az eperjesi ev. kollégiumi igazgató-választmánynyal, Glauf Pál főesperes és dr. Schmidt Gyula kollégiumi felügyelő elnöklete alatt együttesen ülésező kollégiumi végrehajtó-bizottságnak december 21-iki ülésében. A kollégiumi theológia tanári kar egyik legutóbb hozott fegyelmi határozatára nézve kellett kimondania a döntő szót s elitélendő hazafiatlan törekvesek miatt, melyek a főiskola theológiájára még nagyobb bajt is hozhattak volna, hét theológust volt kénytelen az intézettől eltávolítani. A dunántúli ref. tanítók gyűlése, a mint az Evang. Egyh. és Iskolaban olvassuk, több érdekes határozatot hozott. Különösen fontosnak és örvendetesnek tartjuk azokat a határozatokat, a melyek »a vallásos nevelés és tanítás az enekben« című tételből kifolyólag hozattak. Örömmel látjuk e határozatokból, hogy a dunántúli ref. tanítók az egyház tanítóinak s a lelkészek munkatársainak ismerik magokat, és erejöket, képességeiket készséggel ajánlják fel egyhazuk belső építésére. A határozatokat, úgy a mint a fent nevezett lapban olvassuk, itt adjuk szószerint, mindenek okulására és épülésére. >1. Mutassa meg a vallásos lelkületű tanító templomi és iskolai áhítatos éneklésével, a hiterkölcstani tárgyak tanítása alkalmával a felvett énekek egy, ket és három szolamú betanításával, egyházi énekkarok alakításával, a gyermekistentiszteletek, vallásos estélyek rendezésén való szives közreműködésével, a házi áhítatosság előmozdításával, hogy növendékeinek, s a gyülekezet tagjainak vallásos kedélyét emelni, művelni s az igy megművelt talajba egyházi és nemzeti énekeinket gyökeresen beplántálni szent kötelességnek ismeri. 2. Kívánatos, hogy új énekes és halotti könyvünkben két, háromszólamú letétel szerint legyenek felvéve énekeink. 3. A hol lehetséges, templomi orgonák vagy iskolai harmóniumok szereztessenek be. 4. A hiterkölcstani kézikönyveink, s konfirmációra készítő katekhizmusaink a paedagógiai mező fejlettebb álláspontjának kívánalmai szerint s úgy készíttessenek el, hogy azokban megfelelő egyházi énekeink, alkalmi beosztással, ha csak számszerű megnevezés mellett is, felvéve legyenek. 5. Theológiáinkon, tanítóképzőinkben, az elemi népiskolai vallástanítás ügyéres ezekben, valamint nőnevelő intézeteinkben is az egyházi énekek begyakorlására kiváló gond fordíttassék. 6. Nőegyletek lehetőleg minden egyházban alakíttassanak, hogy gyülekezeteink nőtagjai a buzgó templombajárás, a szegényeken, betegeken szánakozás erényében ragyogjanak s a házi ájíatosságnak családi körükbe leendő gyakorlatba vételére buzdítassanak és közreműködjenek*. A miskolci ref. felsőbb leányiskola továbbfejlesztése érdekében a felső borsodi egyházmegye egy »Vélemény«-t terjeszt az egyházkerületi közgyűlés elé, a melyben azt ajánlja, hogy minden kebelbeli egyházmegye tegyen e célra legalább 2000 koronás alapítvanyt; szavazzon meg a kerület 1000 korona állandó évi segélyt; kéressék fel a konvent, hogy a minden kerületben felállítandó felsőbb leánvnövelde és tanítóképző-intézet fölsegélésére utalványozza évenként a doniesztikából annak az összegnek a felét, a mely a lelkészi kongrua folyósítása által felszabadul; kerestessék meg a közoktatásügyi kormány, hogy utalványozzon e célra nagyobb, egyszersmindenkori segélyt, s végül, hogy kéressék fel Borsod vármegye és Miskolc városa a miskolci intézet támogatására. Az országos tanítói nyugdíjintézetnek, a képviselőház elé terjesztett vallás-és közoktatásügyi miniszteri jelentés szerint a mult esztendőben 20.736 tagja volt, az iskolaföntartói díjakat pedig 22.558 tanítói és óvói állomás után rótták ki, ugy hogy minden száz tanítói állomáson alkalmazott tanitó közül kilencvenkettő tagja a nyugdíjintézetnek. Az intézet terhére a mult év folyamán 7491 nyugdíjas és segítségben részesült, illetőleg gyámolított tag számára 1.176.516 forint járandóságot utalványoztak ki. Az országos tanítói n\ugdíj- és gyámalap ez idő szerint négy tanítói árvaházat tart fönn, még pedig Debrecenben 80 fiu- és ugyanannyi leányárva részére; Kecskeméten 120 fiu- és ugyanannyi leányárva részére; Kolozsvárott 60 leány részére, és Hódmezővásárhelyen óvóköteles korban levő husz, mindkétnembeli árva részére. Az árvaházakban elhelyezett árvák nevelése, ideértve az élelmezést, ruházatot, iskolaszereket, beirási és tandíjakat, fűtést, világítást is, a debreceni árvaházban egyenkint 223, a kolozsváriban 272,