Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-30 / 52. szám

válasz és felvilágosítás Raffay Sándornak ugyané lapban, ugyanezen tárgyról irt s általunk is felemlített véleményére. Nyomról nyomra haladva kimutatja, hogy Raffay félreismerte a belmissziói értekezletet s igy mivel premisszái roszak voltak, hamisak levont következtetései; hogy az egyesületi belmissziói tevékenység nem ellenkezik a protestáns egyházak szellemével és szervezetével is; hogy az egyletes belmisszió csak azon esetben vált veszedelmessé a külföldön is, a mikor az egyházból kirekesztetve, illetéktelen emberek kezébe került; hogy a tervezett belmiszsziói egyesület egyáltalában nem törekedett a két protestáns egyház uniálására, sem pedig nem kényszerrel akarta a munkálkodást megindítani; hogy az utazó misszionáriusok beállításának tervezete egyáltalában nem akart a lelkészek munkájába és a gyülekezetek belső életébe való önhatalmú beavatkozás lenni és végül, hogy egyházunk megváltozott viszonyai nemcsak a fokozottabb és lelkes védő és épiio munkálkodást teszik szükségessé, hanem azt is, hogy ebben a munkában egyesüljünk és abba az egyháznak minden tagját belevonjuk. Örülünk rajta, hogy Raffay Sándornak félreértésen alapult cikkére a belmissziói munkálkodásnak oly lelkes harcosa és oly alapos ismerője adta meg a választ és felvilágosítást, mint Mayer Endre. Hiszszük, hogy e válasz és felvilágosítás Raffay Sándort is meg fogja győzni a felől, hogy tévedett, s hogy az a tervezett belmissziói egyesület semmiféle veszedelmet sem rejtett és rejt magában, s hogy az nem alkotmányos eltemetésre, hanem feltámasztásra és minél előbb megvalósításra méltó. Mayer Endre e cikke felment bennünket azon igéretünk alól, hogy Raffay véleményével érdemlegesen foglalkozzunk. Lelkészválasztások. A devicsei (Hont m.) evangélikus gyülekezet DedinszJcy Aladár körmöcbányai segédlelkész-vallástanárt, — a hrussói evang. gyülekezet Alexy (íyula segédlelkészt választotta meg lelkipásztorává. A szentesi ev. református egyháznak a napokban lefolyt presbiter-vdlasstásdról a »Csongrádmegyei Hirlap* f. évi 103. számában azt a leverő birt olvassuk, hogy az egyháznak főgondnokot és presbitereket a szocialisták választottak. Ezzel e nagy gyülekezetünknek a vezetése olyan elemek kezébe került, a kiknek működéséről nem sok jót lehet várni. Szomorú jele az egyházi élet dekadenciájának. Egyházmegyei főjegyző választás. A pesti ref. egyházmegye gyülekezetei, a Vörös Károly lemondása folytán üresedésbe jött papi főjegyzői állásra Mddy Lajos újpesti lelkészt választották meg. Mind a választóknak, mind a megválasztottnak melegen gratulálunk. Adventi gondolatok cim alatt, az író megnevezése nélkül, igen tartalmas és minden állításában megszívlelésre méltó cikket közölt a Dunántúli Prot. Lap három utóbbi száma. Abból a kérdésből indiri ki, hogy bár újra és újra átéljük az advent napjait és hirdetjük a Krisztus megszületését, mégis mi az oka az evangélium lassú terjedésének és közelebbről a mi magyar prot. egyházunk bajainak? Feleletül azt adja, hogy igehirdetésünk bibliátlansága a legfőbb ok. Ez okozta, hogy a lelkipásztoroknak Isten altal kijelölt kimagasló állása a gyülekezetben meglehetősen elhomályosult és a lelkipásztori hivatalnak régi prófétai jellege egészen lekopott. S ennek oka ismét nem a szegénység és a lelkészeknek az anyagi megélhetésért kénytelen küzdelme, hanem az, hogy nem eléggé érezvén Isten által való küldetésünket s nem fogván fel hivatásunkat egész magasztosságában, a >tapintatosság* jelszava nemcsak a hívekkel szemben vezetett gyengeségre, de még igehirdetésünket is megvesztegette, mert még abban sem merjük tanítani Istennek minden akaratját. Ha tehát azt akarjuk, hogy mind magunk visszanyerjük régi tekintélyünket, mind pedig prédikálásunkat hathatósabbá tegyük: legelső sorban nekünk papoknak kell visszatérnünk a bibliához. Ennek szünetnélkül való olvasgatása és az imádság, tehát az Istennel való örökös társalkodás által kell eljutnunk hivatásunknak s ebből folyó kötelességeinknek mélyebb és igazabb felfogására. Százféle doloíí elvégzését várja tőlünk a világ, de mégis ebben az egy dologban kell nekünk igazán foglalatosaknak lennünk. Nekünk csak az igével való hü sáfárkodás adhat tekintélyt. A hü safarkodás pedig azt teszi, hogy hirdessük is az Istennek minden akaratát, félelem és megalkuvás nélkül. De hirdessük ne csak a templomban, hanem azonkívül is, — házanként is, személyenként is. Meg kell keresni az elveszettet, be kell kötözni a megsérültet, meg kell erősíteni a betegest. Ezt pedig nem lehet másként eszközölnünk, mint személyenként. A cikk minden fejtegetéseit aláírjuk. Bárcsak meghallgatnánk annak őszinte szavait mindnyájan. Gyurátz Ferencz püspöki körlevele. Említettük már, hogy Gyurátz Ferencz dunántuli evang. püspök pásztori körlevelet intézett kerülete gyülekezeteihez az évszázad vége és a magyar keresztyénség és királyság 900 éves jubileuma megünneplése alkalmából. A Magyar Szó egész terjedelmében közölvén e körlevelet, lelki épüléssel olvastuk el belőle a magyar haza és a magyar protestáns egyház XIX. századbeli életének legkimagaslóbb mozzanatait; de még nagyobb épüléssel a jövő századnak egyházi programmját. Érezzük az idők súlyát, — mondja a tudós és lánglelkü püspök, — de a gondok közt nem ejtjük el csüggedten a szebb jövő reményét, mert velünk a Krisztus és nálunk van a világot meggyőző szent evangélium. Majd igy folytatja: »Ez a tudat lelkesítsen a szent igék hirdetésére alkalmatos és alkalmatlan időben. Ezekkel hozzuk mozgásba Bethesda tavát: a hitet, s ez visszaadja a bágyadónak az erőt, a csüggedönek a bizalmat és a szent ügyért küzdőnek diadalt igér. — Lobogjon mindenek előtt az ige hirdetőiben, mint »az Isten titkainak sáfáraiban* a hit lángja. Ez avassa őket a Krisztus jó vitézeivé, kik önfeláldozásra kész hűséggel munkálkodva az Ur által reájuk bízottakban, ezt vallják Pál |apostollal: »Én semmivel nem gondolok, az én életem is nékem nem drága, csakhogy elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet a Krisztustól vettem*. (Ap. cs. 20 r., 24. v.) Éleszszük népünkben az igaz buzgóságot. Őrködjünk, hogy