Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-30 / 52. szám

a művelt osztályt, a főúri nőket, a munkásokat stb. Rendkívüli tevékenységével immár politikai szervezetet alkotott magának & néppártban; megkezdi e a reakciót a budapesti állami egyetemen ; megindította a felekezeti gyűlölködést, folyton szítja a felekezeti izgatás tüzét a magyar társadalomban. Mind a fekete, mind a vörös internácionáléról köztudomású, hogy elveik vallásilag, erkölcsileg ós politikailag mennyire romboló hatásúak ; ám azért mégis terjeszkednek, erősödnek, hatni tudnak a népre, mert népbarátoknak s népboldogítókul tolják fel magukat. Állandóan foglalkoznak, törődnek a néppel. Mennyivel inkább lehetne és kellene a néppel helyes irányban, egészséges eszmék szerint foglalkoznia az evangéliumi protestantizmusnak, a mely természeténél fogva a nép szellemi és erkölcsi vezetésre van hivatva. Mert a protestantizmus eredetileg a nép egyháza. A protestantizmusnak demokratikus és önkormányzati a szervezete, a mely magában véve is a legjobb népnevelő. A protestantizmusnak az egyéni felelősség az egyik erkölcsi alapelve, a mely a keresztyén szabadság reformációkori proklamálásával tényleg megteremtette a vallási szabadságot, a tudományos szabadságot ós a politikai szabadságot. A protestantizmus proklamálta az általános népnevelés elvét és ezzel ő emelte föl a népet a közművelődés áldásaiba. A protestantizmus proklamálta a nemzeti igehirdetés elvét a templomokban, s ezzel megvetette a nemzeti nyelv, a nemzeti irodalom alapját. Elannyira, hogy a hol a protestantizmus szabadon kifejthette a maga gazdag ethikai tartalmát ós erejét, ott, mint Angolországban, Hollandiában, az Egyesüít-Államokban és Németországon, feltétlenül a protestantizmust tartják a modern tudományos, állami ós társadalmi rend eszmei és tényleges megalkotójának. Froude angol történetíró az utolsó három évszázad politikai haladását Kálvinnak tudja be ;Ranke német történész szerint az Egyesült-Államok igazi alapítója Kálvin volt. Igen, igen. A protestantizmus nagy szellemi kincsek birtokában van. Ovó az evangélium hamisítatlan isteni ereje. Credója a legtisztább az összes kresztyón felekezetek hitvallásai között. Erkölcsi eszméi tisztaságáról, értelmi erői páratlanságról, szabadság- ós szeretetintézmónyei elsőségéről legfényesebb apológia az utolsó három század története, a mely kézzel foghatólag bizonyítja, hogy Macaulayval szólva: a protestáns népek emelkednek, a pápa hivei, hanyatlanak; az evangélium hivei szaporodnak, gyarmatosítanak, a pápahivő népek fogynak s mind összébb zsugorodnak; a protestáns népek körében politikai érettség, szabadság, vagyoni jóllét és terjeszkedő erő tapasztalható; a róm. kath. népek lelki és politikai szolgaságban, vagyoni és hatalmi inferioritásban vergődnek. Példák a rohamosan emelkedő Németország, Angolország, Egyesült-Államok egyfelől, s a hanyatló Franciaország, Olaszország, s különösen Spanyolország másfelől. Ha hát világszerte ily emelő és erősítő hatású az Isten evangéliuma másutt, miért oly erőtelen nálunk? Ennek a leverő, de kétségtelen ténynek sok oka van, a melyeket egyszerre fölsorolni nem könnyű dolog. De azt egész bizonyosra vehetjük, hogy egyházi elmaradottságunknak, a mult viszontagságai s az elődök mulasztásai mellett, a jelennek is nagy része van. Nem jól kezeli az evangéliumi erőknek a nép lelkébe való átültetését. S különösen az, hogy a magyar protestantizmus keveset tesz a népért. E szomorú igazság bizonyítására néhány tényt hozok fel. Tény, hogy gyermekeinket, serdülőinket az iskolában irni-olvasni s a tudományok legszükségesebb elemeire megtaníttatjuk; de evangéliumi keresztyén nevelésökkd se az iskolában, se különösen a konfirmáció után nem igen törődünk. Másutt bibliai vasárnapi iskola, konfirmált ifjúsági és keresztyén ifjúsági egyesületi élet, ennek keretében bibliás nevelés, erkölcsi irányítás, prot. öntudat erősítésére szolgáló belmiszsziói intézmények veszik lelkiismeretes erkölcsi gondozás alá a serdülő ifjút, a cseperedő leányt, a családból kiszakadt mesterlegónyt, a főiskolába került ifjúságot ós még a férjhez ment nőt is. A fejlődő keresztyén lélek állandó valláserkölcsi légkörben mozog. Tény, hogy nálunk csak szórványos a házi áhítat; nincs házi istentisztelet; a biblia-olvasás megritkult ; a házi zsoltáréneklés csak kivételes szokás; vallásos iratok és lapok járatása ós olvasása csaknem ismeretlen. — Másutt a nálunk csak névleg ismert »cura pastoralis« az ily jó protestáns szokások megtartásáról vagy esetleg felújításáról nagy szorgalmatossággal gondoskodik, azokat irányítja és jó tanácsaival erősbíti. Az az evangéliumi egyház jól tudja, hogy nem elég csak elhinteni a keresztyén hit- és erkölcsi élet magvait, hanem azokat öntözni, ápolni is kell, egyénenként, családonként. Tény, hogy nálunk nincs szervezve a keresztyén szer etet-munka. Árvaházunk csak elvétve van; a züllendők megtartására csak most gondolunk; szegónyügyünknek nincs gyülekezeti diakonátusa; betegeink, kisdedeink, nőcselédeink gondozására a diakonissza-intézmény nincs meghonosodva. — S igy az a szegény, az az árva, az a züllésnek indult, az a beteg, az az elhagyatott