Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

kimutatása képezi Hoensbroechnak a pápaságról irott nagy és jelentős müve egyik fontos részét. Kimutatja, hogy az inquisitio teljesen r. katholikus vallási célokat s nevezetesen pápás hatalmi érdekeket szolgált; bebizonyítja, hogy »az inquisitio által árként ontott embervér teljesen és kizárólag a pápaság rovására esik, annyira, hogy a történeti igazságnak mindenben megfelelő az az Ítélet, hogy a > Krisztus helytartói« századohon át egy rablógyilkossági rendszer élén állottak, oly rendszer élén, a mely ép a legvirágzóbb népek között minden háboriínál több nyomort, Ínséget és pusztulást okozott, s a keresztyén nevet hallatlan módon meggyalázta«. Tévedés, illetőleg a jezsuiták által szándékosan és tervszerűen terjesztett megtévesztés tehát azt hinni, hogy az inquisitio nem volt a pápaság dolga ; de tévedés az is, ha ismét csak a pápaság mentségére és a történeti igazság ellenére megkülönböztetik a politikai és a vallási, az általános és a részleges, a külső viszonyokra kiterjedő és a szellemi körben maradó inquisitiot. »Csak egyetlen inquisitio létezik : a pápai. Beszélnek püspöki és baráti római és spanyol inquisitioról. Ez elnevezéseknek annyiban van jogosultságuk, a mennyiben az inquisitio tevékenységének közvetlen eszközét vagy közvetlen szinterét tartják szem előtt. De ha az inquisitio lényegéről, okozóiról és a vele járó felelőség viselőiről van Szó, akkor igazság szerint csakis pápai inquisitioról beszélhetünk«. Igy szól Hoensbroech gróf, ki évtizedeken át a jezsuita történetírás szolgálatában állott, s kit épen kijelölt munkaköre, a pápaság története indított arra, hogy ott hagyja a hazugságok ügyes és imponálo rendszerét, s kitéve magát a legalávalóbb vádaknak, sőt életveszélynek is, kilépjen a jezsuita-rendből, ki a jezsuita ultramontánizmus szellemével telt r. katholicizmus kebeléből, s az évtizedeken át gyűjtött hiteles adatok alapján és idézésével megírja a pápaság igazi történetét. Hiszen a jezsuita kollégium is ezzel bizta meg őt; de természetesen nem a való igazság, hanem a pápaság érdekeinek szemmel tartását kívánva tőle. Ma, a mikor az ultramontánizmus mindenütt, de különösen, nálunk megindította és nyiltan, erőteljesen, a siker biztos hitével vezeti az élet-halál harcot minden ellen, a mi nem ultramontán; ma a mikor a pápás egyház az igazság, haladás, felvilágosultság minden vívmányát es összes érdekeit meghamisítani igyekszik: önmagunk és az égész keresztyénség, de sőt az egész társadalom iránt való kötelességünk leleplezni az alattomos és az eszközökben épen nem válogatós ellenséget s múltjában is, jelenében is felderíteni az igazságot s megnyugtatni gonosz szellemét. A mult már-már elferdített igazainak felderítésénél megbízható útmutatónk lesz Hoensbroech gróf könyve, melynek olvasása közben a szerzett történeti igazságokról közhasznú dolog lesz beszámolnunk. (Folyt, köv.) Haffay Sándor, theol. tanár. KÖNYVISMERTETÉS. Az imádkozó nő. Imádságok és elmélkedések protestáns nők számára. Irta Csiky Lajos debreceni theologiai tanár. Budapest, 1900. Hornyánszky Viktor kiadása. 16-od rétben 323 lap. ára csinos vászonkötésben 2 korona. E könyv írója előnyösen ismert munkása az áhitatossági irodalomnak. Irt imádságtant, a melyben az imádság elméletét fejti ki; irt Stark után »Hit, remény és szeretet* cim alatt egy olyan imádságos könyvet, a mely a Szikszay-féle »Keresztyén tanítások« mellett a legelterjedtebb magyar kálvinista áhítatossági könyv Megvallom, hogy ily előzmények után Csiky legújabb imakönyvét nagy várakozással vettem kézbe és bírálásánál magas mérték alkalmazására érzem magamat kötelezve. Nem mondom, hogy várakozásomban nagyot csalódtam, de őszintén meg kell vallanom, hogy »Az imádkozó nő« nem elégít ki minden tekintetben. Az öt szakaszra osztott imakönyv az I-ső szakaszban hétköznapi elmélkedéseket és imádságokat, a II-ikban vasárnapi és ünnepnapi imákat s elmélkedéseket, a III-ikban a családi életre vonatkozó imádságokat, a IV-ikben a nők kedélyvilágáról való elmélkedéseket, az V-ikben az élet különböző viszonyai között használandó imádságokat foglal magában. — Mint a címjegyzék mutatja, a keret elég jó és a tartalom eléggé változatos. Az imádságok közé szőtt elmélkedések az illető alkalom vallás-erkölcsi eszme- és érzületvilágába vezetnek be és mintegy előkészítésül szolgálnak az imádkozás hangulatára. Ezekben az elmélkedésekben szerző helyes hitelvi álláspontra helyezkedik, bibliai és protestáns eszmekörben mozog, s ha itt-ott kissé száraz és elvont is, de egészben véve lényeges hibába nem esik, se tartalmi szempontból, se a szerkesztést és irályt tekintve. Sőt a bibliából vett szép példákkal és találó idézetekkel nemcsak előnyösen élénkíti az elmélkedéseket, hanem több ízben nagyon sikerülfen szemlélteti a nők vallásos életét. Még nagyobb elismeréssel kell kiemelnem a lV-ik szakaszbeli önálló elmélkedéseket a nők kedély világából, a melyek a gyöngédség, bizalom, szeretet, remény, hit, türelem, önfeláldozás, lemondás és jótékonyság érzelmeit ismertetik, elemzik, fejtegetik. Ebben a szakaszban sok értékes reflexió és elmélkedés található, a melyek tényleg igazolják szerzőnek az előszóban közölt ama szavait, hogy lélektani tanulmányai közben különös előszeretettel fordult a nők kedélyvilága felé. Magokon az imádságokon kevésbé látszik meg a nők pszichológiájának különös tanulmányozása. A külső életviszonyok a női élet szükségei szerint vannak összeválogatva, de a lelki világnak azt a sajátosságát, a nők amaz érzelemvilágát, a mely ezt az imádság-gyűjteményt speciális női imakönyvvé tehetné, szerző nem tudja elég jellegzetesen kidomborítani. Hiányzik könyvéből a nőies szellem, báj és gyöngédség igazi himpora.