Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

szenvedtek volna üldözést, mivel hittérítők valának. Üldöztettek, mivel idegenek voltak. Ha a férfiak a pekingi követségekhez tartoztak volna, még roszabb dolguk lett volna. Tse-chauhan egy misszionáriust elfogtak, mivel valamelyik, a követséghez tartozó egyénhez hasonlított. A csőcselék legyilkolta volna, ha be nem tudja bizonyítani, hogy összetévesztették mással. Nagy balgaság ezt a mozgalmat anti-misszionáriusnak tekinteni. Csak annyiban hitterítőellenes, — a mennyiben idegenek ellen irányult. A ki e zavarok okául a misszionáriusokat tartja, azt vagy a tudatlanság, vagy az előítélet, vagy mind a kettő vakítja el. A mozgalom elejétől végig idegenellenes mozgalom volt. Célja: az idegeneknek és a hozzájuk tartozóknak a kikergetése. Ez fontos igazság, és ezt az igazságot egy pillanatra sem szabad elfeledni. Majd egy másik levelemben bővebben fogok e tárgyban irni. Sok száz hittérítő érintette Hankowot, a mint a birodalom belsejéből a tengerpart felé igyekezett, de örömmel Írhatom, hogy a San-szi és Houán tartománybeli misszionáriusokat kivéve, egynek sem volt oka panaszra a nép és a hivatalnokok ellen. A Szecsuáni és Sen-szi-beii hittérítők a lehető legjobb állapotban érkeztek meg hozzánk, a mit e két tartomány hivatalnokai barátságos indulatának kell tulajdítani. Toan Fang, Sen-szi kormányzója, bár mandzsu, igen szépen bánt a hittérítőkkel, — és ezért a legjobb véleménynyel vagyunk felőle. A tisztviselők s úgyszinte a nép is az alkirály példáját követték, s magukviselete semmi kívánni valót sem hagyott főn. A sen-szii misszionáriusok hangosan dicsérik Toan Fangot, a min nem lehet csodálkozni. Sokat tett érettök, bár miatta azért Sen-sziban el is pusztulhattak volna. Nagyon szomorú látványnak találtam a misszionáriusok menekülését a partok felé. A lefolyt harminc év alatt nagyszerű munkát végeztek és kilátásaik sohasem voltak fényesebbek, mint most, a midőn menekülni kényszerültek. A nép mindenütt jóindulattal volt irántuk és bátran és békében folytathatták munkájukat. Ez volt az oka, hogy sokan állomásukon maradtak. Nem tudták megérteni, hogy miért hagynák el helyöket? Tiszteletet érzek irántuk; de meg vagyok győződve, hogy jobban teszik vala, ha egy kis időre eltávoztak volna helyükről. A helyzet egyre veszélyesebbé vált; nem sejthette senki, hogy mit hoz a holnap. Pekingből indult ki és terjedt mindenfelé az ösztökélés, mely háláit hozott a hittérítőkre és a hívőkre. Igazán sajnálni való, hogy az atyafiak nem hagyták el helyüket mindjárt az első intésekre. Ha azt teszik, ma is megvolnának talán és kellő időben visszatérhettek volna szeretett munkájukhoz. Nem gáncsoljuk őket; de fáj a szivünk, ha szenvedéseikre és annyi becses élet elvesztésére gondolunk. China belseje hittérítői szempontból szivet tépő látványt nyújt jelenleg. Könyezés nélkül nem is tudok rá gondolni. Mandzsuirát nem is említve, tiz tartományból gyökeresen kiirtatott a keresztyénség. A többi tartományban is mily szánandó helyzetben van! A munka mindenütt megakadt, néhány tengerparti központ és a Yang-cse völgy kivételével! Gondoljunk csak az egész birodalomban mindenfelé üldözött, kirabolt és legyilkolt konvertitákra! Gondoljunk a száz meg száz, vagy sokkal inkább ezer meg ezer fölégetett és a földdel egyenlővé tett templomokra. Es gondoljunk arra. hogy mindez az iszonyatosság négy hónapon belől ment végbe! Majdnem hihetetlen és mégis igaz. Az özvegy császárné sokat keresztülvitt; de hála legyen Istennek, hogy összes gonosz terveit nem tudta keresztülvinni. Hisz azt rendelte el, hogy minden idegen megölettessek, a benszülött keresztyének pedig lemészároltassanak, ha hitüket meg nem tagadják. Az ő rendszabályai nem voltak fél rendszabályok, hanem radikálisak és könyörtelenek. A hittérítők hálát adhatnak Istennek, hogy ők maguk és munkájuk nem emésztettek meg teljesen ama lelkiismeretlen asszony fektelen dühe által. De nem emész ettünk meg sem mi, sem a mi munkánk. Hiszem, hogy mind az, a mi történt, Krisztus országát fogja terjeszteni a birodalomban. Hiszem, hogy egy új China fog előállani, s a rázkódások, melyeken most keresztülment, voltaképen az újjászületésnek vajúdása. Az új China különbözni fog a régitől. Szomjúhozni fogja a nyugoti miveltséget. Nyugot felé forduland ismeretért és vezetésért. A birodalom teljesen megnyiland az idegenek előtt. Bányák fognak nyittatni és a vasutak be fogják hálózni a birodalmat. Mindenek felett pedig az evangélium előtt meg fognak nyitni az eddig elzárt ajtók, és a nép szive fogékonyabb leend a Krisztusban kijelentett igazság iránt. A keresztyén irodalom után való vágy az idők folytával növekedni fog. Engem a jelen nem bátortalanít el. Úgy érzem, mintha egy nagy napnak előestéjén volnánk, mely China népeire fenyes napot derítend. Most ugyan sötét van, de épen a hajnalhasadta előtt szokott az éj legsötétebb lenni. Egy barátom irja hazulról, hogy valami úriember kérdezte tőle, ha vájjon nézete szerint a hittérítés munkáját nem akasztották-e meg egy időre a zavarok? Milyen kérdés! Mintha a kereskedelmet is nem akasztották volna meg egy-időre ? ! A hittéritők folytatni fogják-e a munkát? Persze hogy folytatni fogják, mihelyt csak lehet. Remélem, hogy állomásainkat rövid idő alatt vissza foglaljuk és nem is sok idő múlva mindeniken folyni fog a munka. Említett barátom még azt is irja, mintha sok ember táplálná otthon azt a véleményt, hogy a kormány megtiltaná a hittéritőknek a Chinába való belépést. Az a »sok ember«, kikről barátom szólott, bizonyára mind keresztyén és a missziónak barátja. Úgy vélem, attól félnek, hogy a hittérítők élete Chinában nincs kellő biztonságban és hogy China nem érdemli meg oly sok életnek a Krisztus ügyéért való feláldozását. Hát akkor mit szóljunk a délafrikai csatatereken a királynéért és a birodalom ügyéért feláldozott sok ezer életről ? ! Mi lett volna a keresztyén egj házból Európában a hitvallók és a mártírok nélkül ? Mi hódithatná meg igazán Chinát, ha nem a kereszt és a tövis korona? Vájjon nem volt-e szüksége a chinai egyháznak a rettenetes tüz és vérkeresztségre ? Egy dolog bizonyos, az, hogy a chinai keresztyénség e próbáitatáson átesve tisztább, erősebb és nemesebb leend, mint volt. »Minden hozzátok tért csak rizs keresztyén« — mondták igen gyakran a pogány chinaiak ; de a kiáll ott borzalmas üldözések után bizonynyal más szemekkel fognak nézni a nehéz próbát kiált keresztyén véreikre. >Akad-e őszinte megtérő Chinában?« Ezt a kérdést szokták hozzánk intézni itt és otthonról honfitársaink. Nem tudom felfogni, hogy egy értelmes és becsületes gondolkozású ember hogyan tehet fel ily kérdést. Híveink közül ezeren és ezren vesztették el inkább mindenüket, mintsem hitöket megtagadják. Ezeren és ezeren néztek szembe a legkegyetlenebb halállal, hogysem megtagadják az Urat. Igen, a chinai keresztyén egyház a világ elé állhat és elmondhatja: >Ennek utána senki nékem bántásomra ne legyen, mert az Úr Jézusnak bel vegeit hordozom az én testemben*. Hogy a kormány nem engedné bemenni, a. hittérítőket Chinába a kiüthető zavarok miatt? Valósággal abszurd gondolat. Hát a kereskedőket nem tiltja el ugyanezen ok miatt? Mondják meg önök az egyházaknak, hogy a hittérítőknek eszükbe sem jút Clnnat elhagyni es nincs oly