Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

szolgálatára. Corrézében a nagyszámú áttértek temploma jelenleg Medrangesban van. A Charenteon át Réveilland C. egy evangélizáló utazást tett a mult betekben és nagyon buzdító tapasztalatokra jutott. »Több munkásra lenne szükségünk, — irja — hogy munkakörünket kiterjeszthessük; gazdag aratásban bizonyára nem volna hiány. Bármennyire sokat igérő is az evang. mozgalom ezen vidék városaiban (Nantes, Rochefort, la Rochelles), mégis csekély jelentőségű a falusi lakosság hangulatahoz képest. Habár a falvakban és. tanyában lakó egyszerű parasztok nem sokat kérkednek szabad gondolkodásukkal, igazában azonban sokkal függetlenebbek és szellemileg sokkal szabadabbak mint a városi frázis-hősök, a kik kikelnek ugyan akierikáiizmus és a papság ellen, mégis minden percben készek fejüket, részben saját érdekükért, részben az emberek nyelvétől való féltökben vagy morális gyávaságból a pápista iga alá hajtani. A mi parasztjainknak több lelki szükségletük és és tóbb jellemük van. Ha egy saintongei paraszt egyszer megtért, akkor mintaszerű keresztyén marad és épen ezen vidék lakossaga között talál az evangélium termékeny talajra. Hét községben hallgatóm volt úgyszólván az egész eddig r. katholikus lakosság, s a polgármester és a községtanácsosok a leglelkesebb előmozdítói a vallási reformnak. Ezen vidék papjai a környék minden falujából újra meg újra meghívásokat kapnak; sajnos, idejük és erejük nem elegendő a folyton fokozódó szükségletnek eleget tenni. A Charenteben 41

/* év óta 29 istentiszteletre szánt helyiség nyilt meg. Öt ezelőtti pap mint evangélista müködik«. Az »Alpenbote« után Orth Ambrus. KÖNYVISMERTETÉS. Az egyházlátogatás. (Canonica visitatio) A felsó'borsódi egyházmegye "lelkészi értekezlete által jutalmazott pályamű. Irta Szuhay Benedek, kápolnai ev. ref. lelkész. Nyolcadrétben 234 lap. áraikor. Miskolc, 1900. Megrendelhető a szerzőnél. A gyülekezetek évenkénti megvizsgálását mindenha fontos egyházkormányzati teendőnek tekintette a magyar református egyház. A gyülekezetek vallás-erkölcsi, egyház-szervezeti, iskolaügyi és anyagi ellenőrzésének, felügyeletének és irányításának intézménye ez, a melynek érdekes múltja és jelene bevezet az egyházi élet legbelsőbb műhelyébe. Ennek a fontos intézménynek múltját és jelenét ismerteti a kézalatti munka tíz fejezetben és egy nagyobb függelékben, név szerint: I. Az egyházlátogatás az apostoli korban. II. Az egyhazlálogatás a római katholikus egyházban. III. Az egyházlátogatás a reformáció három első századaban Magyarországon. IV. Az egyházlátogatás tovább fejlődése a XIX században. V. A tiszáninneni egyházkerület egyházlátogatási rendtartása és nyolc egyházmegyejenek szokásos kérdései. VI. Az egyházlátogatás mai jog- es hatásköre. VII. Fölmenthető-e a canonica visitatio az iskolalátogatás kötelezettsége alól ? VIII. Fölmenthető-e a canonica visitatio a gondnoki számadások fölülvizsgálása alól? IX. Az egyházlátogatás gyakorlati jelentősége. X. Az egyhazlátogatás felteendő kérdőpontjai. Függelékben 35 eredeti okmány az egyházlátogatás történetéből. A mint e fejezet-címek is mutatják, szerző a canonica visitatio monográfiáját irta meg. Az egyházlátogatásra vonatkozó kútfők közzététele és biralatos feldolgozása által könyve történeti forrásmű számba megy; de azon eljárása miatt, hogy a ma érvényben levő egyházlátogatási rendszabályokat (statutum) összehansonlítólag ismerteti és bírálja, a munkának gyakorlati jelentősége is van, mind az egyházlátogatásra vonatkozó törvényhozás szempontjából, mind az egyházlátogatást végző egyházi közegek tájékoztatása tekintetéből. És szerző a munkának mind törteneti. mind gyakorlati részében elismerésre méltó szorgalmat fejtett ki. Történeti kutatásaival egy csomó érdekes kútfőt hozott felszínre a levéitérakból: gyakorlati és kritikai fejtegetéseivel a canonica visitatio reformjához szolgáltat becses adalékokat. Munkája különösen azért érdemel elismerést, mert a történeti részben teljesen parlagon heverő mezőt kellet feltörnie, sőt a gyakorlati részben is csaknem egészen a maga erejére kellett támaszkodni. A történeti reszt illetőleg azonban a könyv teljessége szempontjából sajnálni lehet, hogy szerző kutatásai csak a tiszáninneni egyházkerület s ebben is főleg a felsőborsodi egyházmegye ievéltáraira terjedtek ki. Igy a monográfia hézagos s az egyházlátogatás hazai múltja nem teljes képben áll előttünk. Munkájának ezt a lényeges hiányát szerző is érzi, bevezetésében ki is fejezi és az idő rövidségével, meg a pályakérdés más intenciójával menti. Ám azért ezekből a szűkebb körű forrásokból is sok értékes kútfőt hoz napfényre szerző. A XVI. század hat okmányából néhány lelkész, tanító és egyház jövedelme látható. A XVII. századbeli nyolc ;okmány (VII.— XV. sz.) inkább az egyházak belső életébe enged bepillantantást. A XVIII. századból közölt okmányok (XVI.— XXXI. számúak) már részletesen feltüntetik az akkori canonica visitatio menetét, kérdéseit, vezetőit. A XlX-ik századból közölt tiszáninneni egyházkerületi rendtartás már nemcsak történeti becsű, hanem mint a mai egyházlátogatás alapjául szolgáló rendszabalv gyakorlati fontossággal is bir. Ennek a rendszabálynak ügyköre tágas, kérdése 61 van, szelleme kálvinista s egyik különösen jellemző sajátsága (nézetem szerint lényeges hibája), hogy a canonica visitatio végzését nem az esperesek, hanem a tanacsbirák kötelességévé teszi. A munka birálati része (VI—X. fejezet) a Vl-dik fejezetben helyesen emeli ki a tiszáninneni rendszabálynak azt a hiányát, hogy olt a hány egyházmegye, annyifélekepen végzik az egyházlátogatást: sürgeti tehát, hogy egyöntetűséget kellene behozni; nyomos okokkal javasolja, hogy a canonica visitatio a gyülekezetek egész valláserkölcsi, egyhazszervezeti, iskolai és anyagi életére kiterjesztessek, meri ezek szervesen összefüggő dolgok ; végül 98