Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-02 / 48. szám

avatkozik*. Mi őseink szent örökségekép azon drága hagyomány birtokába jutottunk, hogy ha ők az állam számára a szabadságot kivívták, mi azt megtartsuk. Luther a német, Kálvin, még Brunetiére elismerése szerint is, a francia nemzeti nyelv reformátoraivá lettek. Mi a nemzetben gyökerezzünk, annak öntudatát ápoljuk, annak jogaiért harcolunk, annak erkölcsi épségét a valódi hitélet által igyekszünk fentartani, a szellemi műveltséget a nemzeti lélekkel akarjuk áthatni: ez a magyar protestantizmus igazi hivatása. A magyar protestáns ember lelkében az egyéni hit érinthetetlen szentsége és a nemzeti lenség egy fogalomba olvadnak össze. Igen természetesen, mert az egyéniség a nemzeti formában nyilatkozik meg; a nemzeti forma fejlődése a nemzeti lét önállóságához és függetlenségéhez van kötve. Közel négyszázéves mult bizonyítja e szoros kapcsolatot. Mikor élénken érezték: a nemzeti irodalom is lendületet nyert; mikor ez érzés gyengült: a nemzetietlen áramlat fenyegető formát öltött. Mit jelent hát e nap ? — felvetem újra a kérdést, a melylyel beszédemet kezdém. Azt, hogy azon drága javakat, melyeket őseink vérük ontásával, áldozataikkal, verítékükkel kivívták, ne élvezzük léhán; mert minden fenséges eszme, ha elveszti belső tartalmát, csak puszta köd és árnyék. A hitnek tartalmat mi adunk akaratunk megszentelésével. Ragaszkodjunk hitünkhöz rendületlenül. De Arany János' mély meghatottságával fogadjuk e szót: rendületlenül, mint a hogy ő fogta fel a szózat e fenséges esküszavát. Mint ő inté nemzetét, én is ez ünnep alkalmát, megragadva kérem hitsorsaimat: »hivalgássá szent imánk ne váljék«. Dr. Hegedűs István, egyetemi tanár. ISKOLAÜGY. A gimnáziumi tanterv-revizió kérdéséhez. Vélemény az egyetemes tanügyi bizottság előadói tervezetére a gimnáziumi tanítás-rendszert illetőleg. (Folytatás és vége.) II. A magyar nyelv és irodalom tanításában, úgy az elérendő célt, mint a tanítás anyagát tekintve, egyetértünk az előadói javaslattal. De a mi az olvasmányokat illeti, egy »Utasítás«-ban részletesebben megjelölendőknek vélnők azokat az olvasmányokat, melyeknek felvételével, — ha az alsó osztályok számára olvasókönyv készíttettnék, magasabb fokon pedig a magánolvasmányok kifejlődése ezeknek tekintetbe vételével történnék, — meglehetősen kidomborodnék tanításunk protestáns jellege. III. A filozófiai propedeütika tanításától, mint ma már pozitív alapon nyugvó s a természettudományok határaival érintkező tudományágtól egyházias nevelés szempontjából nem sok várni valónk lehet. Épen azért a reál tárgyak szempontja alá helyezve, helyesnek tartanok, az állami tantervvel megegyezőleg, csak a VIII ik osztály tantárgyai közé venni fel ; bár egyébként elismerjük fontosságát, a mely megérdemelné, hogy tanítása két osztály között osztassék meg. mint ezt a javaslat tervezi is. IV. A latinnyelv és irodalom tanításától azt várja az előadói javaslat, hogy az állami tanterv követelésein, t. i. a klasszikus irók megértésén s a római világ irodalmi, állami, társadalmi és művelődési viszonyainak ismeretén kivül megérthesse a tanuló nemzetünk s a tudomány latinoskodó századainak történelmi emlékeit és irodalmi termékeit is. Ehhez képest az állami tantervben kijelölt klasszikus írókhoz hozzá adja még a javaslat Galeottinak, Bonfiniusnak, egy csomó latin nyelvű magyar diplomának, Bod Péter Históriájának, Kálvin Institutiójának, Szenczi Molnár Albert Grammatikájának, legalább szemelvényekben való olvastatását; s mintegy latin nyelvű tanításunk koronájáúl kívánja a romlott latinság érdekesebb barbarizmusainak és szolecizmusainak csoportosítását. Ezzel szemben a mi véleményünk az, hogy a barbár-, vagy mondjuk, keresztyénkori latinságnak ily nagy mérvű térfoglalása a gimnáziumi tantervben a klasszikus irók olvasásának rovására történnék ; s ha talán sikerülne is bevezetni növendékeinket a diplomák nyelvébe, bizonyára elmaradnának a klasszikus irók ismeretében az állami iskolák növendékei mögött. Egyházi szempontból tekintve megértjük Bod Péter és Kálvin munkáinak felvételét, de semmiképen sem látjuk indokoltnak, miért kelljen a mi növendékeinknek különösen ismerni és érteni Galeottit, Bonfiníust és a diplomák nyelvét? Ha várunk valami hasznot felekezeti érdekből a latinnyelv tanításától, ám adjuk utasításba tanárainknak, hogy tűzzék ki magánolvasmány, vagy palyakérdés tárgyáúl Bod Péter, vagy Kálvin müveinek valamely részletét; avagy adjunk utasítást az első és második osztály tananyagánál egy oly latin olvasókönyv szerkesztésére, melyben a görög-rómaimagyar mondák mellett a keresztyén, vagy protestáns egyház életéből is helyet foglaljon néhány sikerült rajz és elbeszélés; de egyebekben ne támaszszunk a latinnyelv tanításác illetőleg több követelést az állami tantervnél, mert »A mindenből egy keveset« elve felületességre, vagy túlterhelésre vezet. V. A görög nyelv- és irodalmi tanítás követelményei közé sorolja az előadói tervezet, az^állami tanterv által kijelölt klasszikus Íróknak megértésén és szabados fordításán kivül az új-testamentum eredeti szövegének olvastatását is. Ez pedig bizonyára maga után vonná az attikai, ó- és új-ion nyelvjáráson kivül az úgynevezett koiné dialektus ismertetését is. Már ha eddigi görögnyelvi tanításunk eredményének csekélységére általános volt a panasz, ugyan mit várhatunk akkor, a fentebbi követelést tamasztó új tantervtől, a mely egy új dialektussal s egy csomó újtestamentumi olvasmánynyal készül megtoldani az eddigi tananyagot ? De azért nem vagyunk ellenségei a felvetett eszmének ; sőt nagyon szép és kívánatos dolognak tekintenők, ha növendékeink eredetiben is olvashatnák az új-testamentumot. Véleményünk azért a következő: tegyük utasításba, hogy szerkesztessék az V-ik osztály számára egy olyan olvasókönyv, mely az állami tantervben jelzett anyag