Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

fergeteg, maga a torzs egész diadalmasan dacol bármi vészszel és viharral! VII. Mélyen tisztelt Értekezlet! Hosszúra nyúlt értekezésemet ideje immár befejeznem. Azért csak pár szót legyen szabad még szólanom arról a feladatról, mely a változott egyháztársadalmi viszonyok következtében protestáns anyaszentegyházunkra s annak különösen papjaira, tanítóira vár. E feladat nem más, mint anyaszentegyházunknak belső és külső építése és pedig az eddiginél fokozottabb buzgósággtd. Hogy milyen eszközökhöz, módokhoz nyuljunk e feladatunk valósítása céljából? — arról ezelőtt öt évvel, az egyházpolitikai törvények életbeléptét közvetlenül megelőzőleg már elmondottam volt nézeteimet* az akkor első összejövetelét tartott egyházmegyei egyházi Értekezletünk s/.ine előtt, s azokhoz ma sincs mit hozzá tennem. Az azóta lefolyt öt esztendő tapasztalata, azt hiszem, mindnyájunkat kivétel nélkül meggyőzött arról, hogy az ú.i viszonyok újabb teendőket, nehezebb kötelességeket rónak, különösen ránk, gyakorló lelkészekre, kiktől első sorban függ a valláserkölcsi és egyházi élet emelkedése vagy hanyatlása gyülekezeteinkben. Tegyük meg azért kötelességünket a nekünk adatolt erő és tehetség mértéke szerint, lelkiismeretes hűséggel! Tegyük meg a szószéken es a szószékén kivül: az egyház veteményes kertjében, az ifjúság vallásos oktatása s a szórványok gondozása körül. Keressünk minél több alkalmat a hívekkel való lelkipásztori érintkezésre, — s azok oktatására, felvilágosítására, református öntudatuk s egyházukhoz való ragaszkodásuk ápolására léptessük életbe mindannyian az úgynevezett vallásos estélyeket, s a nekik való jó könyvek és vallásos iratok terjesztésével igyekezzünk ellensúlyozni a modern kornak szabadossagra, szektáskodásra, veszedelmes társadalmi törekvésekre hajló szellemét. És legyenek a lelkipásztorok e munkájában az egyház veteményes kertjeinek gondozói: a tanítók, nemkülönben az egyháznak nem csupán kül-, de némi részben belső vezetésére is hivatott presbiterek, mindenkor hü munkatársak. Világoljanak a családapák és anyák vallásos és erkölcsös életök példájával családjok tagjai és minden mások előtt. Valamint igyekezzenek müveit világi uraink is mennél gyakoribb jelét adni annak, hogy ők sem szégyellik a Krisztus evangéliumát; azt az evangéliumot, melynek fáklyáját a felvilágosodást terjesztő protestáns egyház lobogtatta és lobogtatja ma legelői az egész világon. És aztán, ha anyaszentegyházunk vezetői és jobbjai ily lelkesítő példaval járnak elől : akkor ne féljünk azoktól a fenyegető felhőktől, melyek egyháztársadalmi életünk egén itt-ott feltünedeznek ... Ha Isten úgy akarja, hogy teljes erővel törjön ránk a vihar: a próbát ki nem kerülhetjük, s meglehet bizony, hogy egyházunk mezején * »Belmissziói teendőink* cimű felolvasásomban. Lásd Prof. Egyh. és Isk. Lap 1895. évf. 29-Hl. számait. L. L. pusztító nyomokat hagyva vonul majd keresztül. De ha egyszer a rettegett vihar kitombolta magát: annál üditőbb lesz utána a levegő s annál biztatóbban mosolyog ránk a napfény. Mert semmi kétség, hogy a protestantizmusra hazánkugy, mint az egész világon a legszebb jövő vár. Mert ő tartja kezében azi a zászlót, a melyen a lelkiismereti és polgári szabadság, a vallásos türelem és felvilágosodás, a szabad vizsgálódás és józan haladas jelszavai ragyognak. Holott a római katholicizmus, a IX. Piusaltal 1864-ben kiadott Syllabusábau hadat üzent úgyszólván minden tudománynak es felvilágosodásnak ; hadat üzent az egész modern kulturának es polgáriasodásnak. De e harc kimenetele kétseges nem lehet többé. A történelem azt tanítja, hogy a protestantizmus már is túlszárnyalta a római katholicízmust az élet minden mezején, ugy kulturális, mint szociális, politikai, gazdasági és humanitárius tekintetben. A leghíresebb angol történetíró, Macaulay szavai szerint ugyanis : »Minden előhaladás a tudományban, szabadságban, jólétben és az élet művészeteiben a római egyház ellenzése dacára történt, s mindenütt megfordított viszonyban állt annak hatalmával. Európa legkedvesebb tartományai szegénységbe, szolgaságba s szellemi álomba sülyedtek uralma alatt; mig a protestáns országok, melyek egykor kietlenségök s barbárságuk miatt közmondásosak voltak, ügyesség és szorgalom által kertekké varázsoltattattak, s hősök, állámférfiak, bölcselők és költők hosszú sorozatával dicsekedhettek*. Igen, mélyen tisztelt értekezlet! erős meggyőződésem nekem is. hogy a protestantizmusnak előbb-utóbb győznie kell az idő kerekét visszatolni akaró római katholicizmus felett, s hogy az évszázadok viharait átélt magyar protestantizmus is, mostani megpróbáltatása hosszabb-rövidebb ideje elmultával megint új életre kél és szebb jövőnek néz elébe. Mert néked élni kell, óh magyar protestáns Sión s örökre mint tavasz virulni! Lévay Lajos, sárkeresztúri lelkész. ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. A tiszántúli egyházkerület tiz gimnáziumának Értesítőiben a következő fontosabb statisztikai adatokat talájuk: A debreceni főgimn. növendékei vallás tekintetében igy oszlanak meg: ev. ref. 662 ; ág. ev. 18; r. kath. 25: gör. kel. 1 ; izraelita 30; összesen: 736. A karcagi 6 osztályú gimnáziumban volt evang. ref. 99; ág. ev. I; róm. kath. 32; izraelita 46 ; összesen: 178. A szatmárnémeti főgimnáziumban ev. ref. 221 ; ág. ev. 5; róm. kath. 10; gör. kath. 9; izraelita 53; összesen: 298.