Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-04 / 44. szám
tervről volt nagv vita. A történelem tanárai nem akarták elfogadni azt a tervet, mely szerint a magyar történelemre vonatkoztatva ismertessék a világtörténelmet. Szavazás vetett végeit a vitának, mely szerint a két tábor épen egyforma szavazattal rendelkezett, mire az elnöki szavazat úgy döntötte el a kérdést, hogy a közoktatási tanácsnak a kélféle történelem kapcsolatáról való tervét fogadták el és ezt ajánlják a kultuszminiszternek. (N. J) EGYESÜLET. A budapesti teí. ifjúsági egylet programmja november hóra 8-an választmányi gyűlés. A harmadik hét imahét; minden este 1 /2 8 órakor a theologia nagy termében összejövetel tartatik. 15-én nem lesz felolvasás. 22-én Kovács Lajos tart felolvasást a »Párisi életről*. 29-én Samu János Tompa Mihály vallásos költészetét ismerteti. Minden kedden este X /2 H órakor biblia-olvasás a theológia nagytermében (IX, Kálvin-tér 7. sz. III. lépcső I. em.) A hold-utcai imateremben (Hold-utca 17. I. em.) minden vasárnap este V26 órakor kezdődő istentisztelet után összejövetel tartatik Kovács László vezetése mellett ; olvassák Hunyán János »Zarándok útja* cimű müvét, ezenkívül szavalat és zene foglalkoztatja a jelenlevők figyelmét. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. Dr. Baltik Frigyes dunáninneni evang. püspök titkárául Vitéz Lajos pádári lelkészt hivta meg. — * Áttérések Szászországban. Az 1899. évben Szászországban a római kath. egyházból 508 egyén tért át a prot. egyházakba, mig a prot. egyházakból csak 41 személy tért át a római egyházba. Zsidó keresztelés Hl volt a mult esztendőben. A szászországi prot. egyház is a terjeszkedő protestantizmus sorába tartozik. De ott aztán komolyan veszik ám a nálunk most még sokak által ócsárolt evangéliumi belmissziót! * Figyelemreméltó szavak. Samassa egri érsek, papjai nyugdíjintézetének legközelebb megtartott közgyűlése alkalmával, a díszebeden tartott pohárköszöntőjében a következőket mondotta: »A katholikus lelkipásztoroknak kötelességük egyszersmind a meggyőződés komolyságának, a kötelességérzet erejének és a szent dolgok iránti tiszteletnek hirdetése altul az egyházi öntudatot a katholikus keblekben mindinkább fölébreszteni, ápolni, fejleszteni és fölvilágosítani. Ha az Ur szolgai a szentélyben nem földieket a keresnek es nem kényelmet a tétlenségben és közönyben; ha tudnak lemondani a vágyakról, melyek a porból erednek: ha hivek maradnak az egyház nagy hagyományaihoz és elveihez; ha hiveik szolgálatara fölajánlják akaratuk és szellemük egész erejét; szóval ha az Ur papjai az apostolok hitetői és hősi elszántságától lelkesülnek: nincs hatalom, mely működésűket leigázhassa s ha ők elesnek, vérük a keresztyénség termékeny magjáva válik*. — Szép és igaz szavak ezek. Méltók arra. hogy meghalljuk és magunkra vonatkoztatva kövessük őket mi is! * Vallásügyi mozgalmak és küzdelmek. E cím alatt kesereg az öreg »Religio* ellenünk a miatt, hogy Mailáth Gusztáv úr »erdélyi püspök*-ségébe meg mindig nem tudunk belenyugodni. Erre a kesergésre nem is reflektálnánk, ha csak ennyit foglalna magaban. De ezzel kapcsolatban olyan inszinuációt is bocsát világgá, a mit nem hagyhatunk szó nélkül. Felpanaszolja ugyanis, hogy a görög-keleti román egyház három új püspökséget kivan szervezni, s erre vonatkozólag azt mondja, hogy »az egész román sizmatikus előretolakodás nem egvéb, mint aTisza-Bánffy-féle kálvinizmus szövetsége a sizmával a kath. vallás erejének megtörésére*. Tisza és Bánffy politikájához semmi közünk, de vájjon nem döbben-e meg magának a közleményt irt ??-nak (Breznay Béla szerkesztő) a szive, a mikor a magyar kálvinizmust azzal vádolja meg, hogy kész a magyarság és a szent haza ellenségeivel is szövetkezni a r. katholikus egyház elnyomására?! Tudja meg a Beligió, hogy a magyar kálvinizmus nem »néppárt«, a mely ilyen hazaárulásra képes volna. Megmondtuk mar, hogy a magyar ultramontanizmus a maga háza előtt sepergessen, de a maga szemetét ne kotorja a mi ajtónk elé. Most is azt mondjuk. Szégvenlje magát! * Az ideális újság. A híres amerikai evangélista, Sheldon, az újságírás terén eddig páratlan kísérletet tett, s vállalkozását nagy siker koronázta. Sheldon meg lévén győződve, hogy >Szent Pál, ha manapság élne, okvetetlenül újságíróvá lenne*, elhatározta, hogy az evangéliumot a modern kor igényeinek megfelelőleg fogja hirdetni: s egy ideálista lapot indít, melyben nem ad helyet semmiféle erkölcstelen újdonságnak, napihirnek, politikai marakodásnak, színháznak, börzének; szóval olyan lapot, a minőt Szent Pál szerkesztene .... de mégis olyat, hogy legyen keletje is a közönség körében. — Sheldon híveket toborzott tervéhez és vállalatához tőkét. 5.000,000 koronát keresett. Időközben Poponoe, a nagy »Daily Capital* cimű újság igazgatója értesült a különös tervről s a töke helyett fölajánlotta lapját hat napra Sheldonnak, hogy tessék : igazgassa, adminisztrálja és szerkeszsze hát egy hétig, úgy, a hogy a saját eszmé.nyi lapját szerkesztené. Nagy szenzációt csapott a dolog Amerikában. És pompásan bevált. New-Yorkban, Chicagóban 100—100.000 példánynyal több kelt el az első napon a »Daily Capital«-ból. Hat nap alatt Poponoe 800,000 koronát nyert a vállalkozáson. Sheldon 50,000 koronát kapott egy heti működéséért. — Az első szám tartalma a következő volt : Ima, mint vezércikk. Tárca az indiai éhinségesekről. Néhány cikk az iszákosság és a dohányzás ellen. A nap eseményei, kurtán és gondosan. Színházról, börzéről egy betű sern. És hirdetés tömérdek; jóllehet néhány 1000-et, mint lapja elveivel össze nem egyeztethetőt, visszautasított a szerkesztő. Az 50,000 koronát egy népkonyha céljaira adta Sheldon. (Ev. Egyh. Isk.J
