Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-28 / 43. szám

tábor hevesen szidalmazza a háborús, a vitás kérdéseknek jogi intézmények felállításával való elintézését sürgeti ; a másik ellenben dicshimnuszokat zengedez a háborúnak, mint »az isteni világrend egyik alkotó elemének és az emberiség nagy nevelőjének*, s elveti az örök békét, a mely nemcsak hogy lehetetlen, de még csak nem is szép ideál. Moltke szerint az örök béke álom és nem is szép álom. Holtzendorff nemzetközi jogtana kézikönyvében ráakadunk mindkét nézetnek a hiveire. És bár a háború megszűnése lehetetlen, de nem is kívánatos, sőt a történet tanúbizonyságai szerint a múltban a kultúra mindig fegyverek élén haladt előre, mégis a nemzeteknek egymásközötti szociális és politikai érintkezése napról napra humánusabb, a háborúk müveit népek között ritkábbak, s a hadviselés módja müveit népek között mindig emberségesebb. Csak azt kell hangsúlyoznunk, hogy ez az emberséges szellem mindig általánosabb legyen, s az örök békét, mint észeszmét nem szabad elvetnünk. A háború elvégre is csak eszköz, és pedig utolsó eszköz arra nézve, a mi, mint szükségszerű, békés ú'on el nem érhető. Az optimisztikus-evolucionisztikus szociálfilozófiának és polilikának a kulturállamok szövetségére kell törekednie. Mert szerintünk is a háború már teljesítette hivatását a közműveltség szolgálatában, és Steinnak igaza van abban, hogy »a küzdelem a háború formájában már túlélte magát és merev agóniába esett*. A fentebbiekből fontos következmények erednek az államférfiú követendő eljárását illetőleg. El fogja ismerni a nemzetközi jogviszonyokat, és morális kötelességének fogja tartani azok respektálását. Másrészt azonban meg kell engednie a jogviszonyok tökéletlenségét is, s a háború lehetőségére való tekintettel, biztosítania kell államára nézve a hadviselésnek kedvezőbb katonai és diplomáciai feltételét. És ezért morális vád nem is érheti ; a minthogy a túlságos békeszeretet s a sok bizalom épen nem előnye a komoly államférfiúnak. Az állam jogát és méltóságát, ha kell, fegyverrel is meg kell védelmeznie, s a becsületet vagy az állam érdekeit sértő jogtalan támadásnak visszaverése egyenes kötelessége. A mig Paulsen szerint a föld nincs egyenlő arányban felosztva, a birtok konszolidálva, s a kultura általánosítva: »wird das Gesetz bleiben, dass die abnehmenden Völker den zunehmenden weichen müssen*. Mert hát örök joga ez az élőnek a haldoklóval szemben. Az államoknak béke idején való diplomáciai érintkezése tehát nem lehet minden tekintetben nyilt és bizalmas jellegű. A mig az államok között megvan a jogállapot tökéletlensége és a háború lehetősége, addig közöttük tökéletes bizalmi viszonyról szó sem lehet ; és a hol teljes bizalom nincsen, ott teljes nyíltság és igazság sincsen. A mint a hadviselés művészetének lényeges eleme az ellenség megtévesztése és végleges megverése, úgy lényeges eleme és alkotó része az az állammüvészetnek Í9. S a mint a hadicsel nem róvható fel erkölcsileg a katonának, úgy a politikus sem róvható meg azért, hogy nem nvilt kártyával játszik. A disszimulálás s a szimulálás a politikus mesterségéhez tartozik, s a ki ahhoz nem ért, az ne legyen diplomata abban a világban, a mely tudvalevőleg még sem a legjobb a létező világok között. Természetes, hogy mértéke van itt is minden dolognak ; mert van a hazudozásnak oly művészete és öröme, a mely nem irható csupán a technikailag szükségesnek a kontójára és a mely már a morális karaktert érinti. Hogy p. o. az öreg Vilmos császár — mint Paulsen Bismarck nyomán megjegyzi — soha sem sajátította el teljesen a szimulálást és disszimulálást, s hogy nem tudta levetni a pirulást, — az egyik dicséretes sajátsága az ő emberi szeretetreméltóságának. Bismarck sem volt e téren kiváló. Megtanulta és biztosan kezelte a szükséges diplomáciai eljárást, a nélkül, hogy természetszerű őszinteségebői csak valamit is veszített volna. Ennyi az államok egymáshoz való jogviszonyáról De van az államoknak, s még inkább a népeknek még mélyebb és bensőbb viszonyuk is egymáshoz, miután azok ép oly kevéssé egoisztikus lények, mint egyes személyiségek. A mint gyűlölettel és megvetéssel, úgy szimpátiával és csudálattal is viseltetnek egymás iránt, és sajátos érdekeik mellett magasabb és általánosabb emberi javaik és érdekeik is vannak. (Folyt, köv.) Dr. Szlávik Mátyás. ISKOLAÜGY. A pozsonyi ágost. evang. líceumról, Egy kis szemle a Magy. Prot. írod. Társ. közgyűlése alkalmából. (Folytatás). Motto: »Steís geforscht und stets gegründet. Nie geschlossen, oft gerilndet, Aeltestes bewahrt mit Treue, Freundlich aufgefasst das Neue, Heitern Sinn und heitre Zwecke! Nun! man kommt wohl eine Strecke*. Goethe. II. A líceumnak nevezett főgimnázium épületével s annak külső-belső berendezésével azonban az egész tanintézet még nincs bemutatva. A kerek számban 194,000 forintba került liceumi épület csak a tanítás céljára, a tudomány közlésére szolgál, — ennyivel pedig a pozsonyi ágost. egyházi konvent nem érhette be, hanem a liceum régi szervezetéből kifolyólag, illetve a multak tradícióihoz kepest arról is gondoskodott, hogy a mi viszonyaink között nélkülözhetetlen és nálunk protestánsoknál oly gyakorlatiasan kifejlődött együttlakás (internátus), a fejlődött viszonyokhoz alkalmazva, a líceummal továbbra is szerves kapcsolatba ho/assék, mint oly intézmény, mely egyfelől a protestáns szellem és hazafias érzelem ápolását közelebbről elősegíti, másfelől az egyházi nevelés és a szülő helyettesi felügyelet előnyeit a közneveléssel és közoktatással jól megegyezteti. Ekként mi, a kik szerencsések voltunk Pozsonyban, a Prot. írod. Tarsaság gyűlésén jelen lenni, a liceum szép, tágas udvara mellett levő, szintén elég tágas helyen evy kétemeletes, nagy új épületet is láttunk, épen nem régiben betetőzött állapotban. Epen azért nemcsak érdekének, hanem lélekemelő példaadásnak tartjuk, hogy a folyó