Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-21 / 42. szám

által méltán foglalhat helyet egyházunk nagyjai között. Hálátlanok lennénk, ha e munkás életet; bár szerény, de igaz szeretetből fakadó emlékkel meg nem jutalmaznánk. Azért bizalommal kérjük Cimedet, hogy akár mint a dunamelléki ref. egyházkerületnek vagy budapesti ref. egyházunknak tagja, akár pedig mint a jubilánsnak volt tanítványa vagy tisztelője, a budapesti ref. theol. akadémiánál a Farkas József nevét viselendő ösztöndíj-alap létesítését és az ünnepelt részére egy emléktárgy megszerzését szives hozzájárulásával elősegíteni méltóztassék. Az adományok Puky Gyula egyházkerületi tanáesbiró s a budapesti ref. egyház gondnoka cimére (Budapest, I., Vár, Fortuna-utca 11.) f. é. október 22-ig küldendők be. Budapest, 1900. szeptember 24-én. Szász Károly, dunamelléki ref. püspök. Dr. Zsilinszky Mihály, Hegedűs István, Horváth Sándor, pesti ev. lelkész a volt tanítványok nevében. Szabó Aladár, theol. akadémiai igazgató. Puky Gyula, a budapesti ref. egyház gondnoka. Molnár Sándor, ref. főgimnáziumi igazgató. Dr. Barbás József, egyháztanácsos. Molnár János, bizottsági jegyző. Forgács Gyula, theol. ifjúsági szenior*. A mikor e felhívást közöljük s a legmelegebben ajánljuk olvasóink s a jubiláns minden tisztelői pártfogásába, kijelentjük, hogy Lapunk is szivessn vállalkozik az adományok közvetítésére. Tanítói jubileum. A somogy-endrédi ref. egyház f. hó 20-an fogja megtartani Bakonyi József tanítónak és az egyházmegyei tanítói kör alelnökének 50 éves tanítósága jubileumi ünnepélyét. Az ünnepély istentisztelettel fog kezdődni, a mely után egyháztanácsi ülésben jegyzőkönyvileg örökítik meg a jubiláns érdemeit. A nagy közönség részvételével tartandó iskolai ünnepélyen az egyházközség nevében Barkász Kálmán h. lelkész, a polgári község nevében Varga Vilmos jegyző, a volt tanítványok nevében Kiss József s.-jegyző, a jelenlegi tanítványok nevében pedig egy iskolás leány fogják üdvözölni a jubilánst. Az egyetemi prot. theologiai fakultás kérdésében az »Egyetértés* c. politikai napilap már több egymásutáni vasárnapi számában hozott cikkeket és hozzászólásokat. Legfigyelemreméltóbb ezek között a szeptember 23-iki számnak b. által irt cikke. B. úr, azonkívül, hogy a legvalótlanabb állításokat kockáztatja papképzésünk nívójával való elégedetlenségünk és a papképzés hazafiassága felől, és hogy a theologiát a legnagyobb lenézéssel kirekeszti a tudományok közül, egész veszedelemnek minősíti, nemzeti és tudományos szempontból azt a kívánságot, hogy felekezeti egyetemi theologiai fakultások szerveztessenek. E cikkel behatóan foglalkozott a Sárospataki Lapok f. é. 41-ik száma és világosan kimutatta az 1848-ra esküvő »Egyetértés«-nek ebben a kérdésben a 48. liberális és egyenlőségi elveihez való hűtlenséget s a pápistaság előtti udvarlását. Egész helyesen állította fel az alternatívát, hogy »e hazában a tudományegyetemeken vagy mindenik vallásfelekezetnek legyen theologiai fakultása, vagy egyiknek sem* ; de hogy egyik felekezet államköltségen tarthasson fel egyetemi theologiai fakultást, a többiek pedig kirekesztessenek az egyetemről, az az egyenlőségnek és viszonosságnak törvénybe foglalt elvével semmiképen sem egyezik meg. Helyesen mondotta ki azt is, hogy ha a többi felekezetek nem kaphatnak egyetemi theologiai fakultasokat, akkor olvasztassék ki a budapesti tud. egyetemről a r. kath. theol. fakultás is. — Mai viszonyaink között ez a helyes álláspont; ebből azonban nem az következik, a mit az »Egyetértés* f. hó 14-ik számában a Sárospataki Lapok cikkéből elvon, hogy ne legyen egyik felekezetnek sem egyetemi theol. fakultása, hanem az, hogy legyen mindegyiknek. Ezt követeli az egyenlőségen és a viszonosságon kivül a theologia, mint tudomány, s az a nemzeti, kulturális és vallás-erkölcsi érdek, a mely megköveteli, hogy azok, a kik a nép vallási és erkölcsi életének vezérletére hivatvák, oly tudományos és magas nivójú képeztetesében részesüljenek, hogy a vezérletre valóban méltók és alkalmasak is legyenek. Futó Mihály jubileuma. Futó Mihály, a hódmezővásárhelyi ref. főgimnázium érdemes igazgatója most töltötte be tanári működésének 40-ik évét. Ebből az alkalomból a hódmező-vásárhelyi ref. egyház, a főgimnázium tanári kara és ifjúsága, a város közönsége, régi tanítványai és közeli és távoli tisztelői fényes ünnepélyt rendeztek f. hó 14-én a mindenek által tisztelt és szeretett férfiú tiszteletére. Régi tanítványai értékes ajándékkal, tantársai arcképes albummal lepték meg, nevére pedig közadakozás útján 2000 koronás ösztöndíj-alapítványt tettek. Wlassics Gyula kultuszminiszter, Zsilinszky M. államtitkár, Kiss Áron püspök és csaknem valamennyi ref. főgimnázium tanári kara, részint levélben, részint táviratilag üdvözölték a jubilánst. — A mikor a sok jó kívánathoz a legtisztább szívből hozzákapcsoljuk a mienket is, — itt közöljük a jubilánsnak hozzánk beküldött köszönetnyilvánítását: »Mindazoknak az általam mélyen tisztelt jóakaróimnak, a kik 40 éves tanári működésem betölte alkalmából a f. hó 14-én a közelből, sőt a messze távolból is összeseregelve, megtiszteltetésemre azt a feledhetetlen emlékű ünnepélyt rendezték ; mindazon megtisztelőimnek, — egyeseknek és testületeknek. — a kik a távolból igazán szép számú és meleg hangú leveleikben, részint távirataikban tolmácsolták irántam való jóságoknak és szeretetetöknek oly megható kifejezését; mindazoknak, a kik ezen ünnepélynek úgy anyagi érdemét, mint erkölcsi sikerét nemes áldozatukkal és fáradozásukkal emelni kegyeskedtek : szóval minden rendű megtiszteltelőimnek kegyes jóindulatukért szivem mélyéből fakadó hálámat, ez úton is kinyilvánítanom legédesebb kötelességemnek ismerem. Hódmezővásárhelyen, 1900. október 16-án. Futó Mihály s. k. ev. ref. főgimn. igazgató.« Fejedelmi alapítvány. Idősbb gróf Pálffy János fejedelmi ösztöndíj-alapítványt tett, a melylyel eltörölhetetlen betűkkel irta be nevét hazánk közoktatásügyi történetébe s alkotott magának emléket aere perennius. A kultuszminiszterhez intézett levelében bejelentette ugyanis, hogy óriási birtokainak egv részét, a melynek forgalmi érteke legalább is 2.743,000 korona, halála után mint