Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-28 / 4. szám

és általánosan szeretett lelkész ilyen tételt soha és sehol sem állított fel. A hannoverai egyházkormányzat eljárásának > mértéke nem evang., hanem római pápás jellegű, mely az evangéliumot betübirósággá és törvényszerű jogi kodekszszé alakította át.< Pedig az ev. lutheri pozitív irányú egyházkormányzatok is elismerik, hogy a tankötelezettség soha sem vezetett a kutató szellem s az evang. keresztyén szabadság leigázására. Különbséget kell tennünk Isten igéje és a szentírás között, s a szimbolumok kizárólag az írás hitnormájának vannak alávetve. S itt azzal vádolja Beyschlag szerintünk is méltán a hannoverai egyházkormányzatot, bogv teljesen figyelmen kívül hagyta a theológia több száz éves fejlődésének vívmányait. De Weingartnál is kifogásolja Beyschlag azt, hogy p. o. Jézus menybemenetelének viziói hipothezise nem a szószékre való, mert ott az evangéliumot és nem theológiát kell hirdetnünk. Minden polemika az egyházi tradíció ellen a szószékről hirdetve csak zavarólag hat a hívők evang. vallásos hitére és meggyőződésére. De azért Beyschlag sem jogosnak, sem keresztyénnek, sem pedig evangéliuminak nem tartja a hannoverai egyházkormányzatnak az ifjú Weingartra vonatkozó eljárását, mely Baumgarten, Bender, Schrempf, Meinhold és Graefe szomorú esetére emlékeztet bennünket, s így azt is csak sajnálattal regisztráljuk. A Bómában építendő német ev. templom ügyéről Lapunk egyik mult szemléjében már megemlékeztünk. Beyschlag nyomán most már örömmel és igaz evang. érdeklődéssel megemlíthetjük, hogy a német követség és lelkészének folytonos akadékoskodása dacára egv teljesen független német. ev. gyülekezet és templomépítési bizottság alakult. így hát Terlinden duisburgi lelkész fáradozása még sem volt hiába való. Hisz' a német prot. templomépítés ügye Rómában még a nagynevű Bunsen követségi idejére vezethető vissza, tehát épen 82 éves. Ez lesz a legméltóbb felelet a jubiláló pápának Luthert és a német protestantizmust szidalmazó hírhedt Canisius-bullájára. Azt azonban mi is őszintén sajnáljuk, hogy szakadásra került a dolog a pápások nagy örömére. Pedig e templomra már 200 ezer márka gyűlt össze közadakozásból és a Gusztáv Adolf-egylet adományaiból. A Gusztáv Adolf-egyesület központi elnökségeben jelentékeny változás állott be. Luthardt lapjából arról értesülünk, hogy FricJce tanár lemondott nagy korára való tekintettel sok dicsőséggel és elismeréssel vitt elnöki tisztéről. Helyébe Punk lipcsei szuperintendens és egyházi tanácsos választatott, s a választást el is fogadta, örömmel üdvözöljük egyik legjobb német barátunkat ez elnöki széken, ki a lipcsei főegvletnek volt eddigi elnöke s a Gusztáv Adolf-egyesület ügyeiben nagyon tájékozott. Egyházi theologiai tekintetben is szerencsésnek mondható e választás. Hithű prédikátor, erős írástudó, kinek Maté evangéliumáról kiadott prédikációi messze földön ismeretesek. Amellett mérsékelt irányú theol. gondolkodó, ki az evang. keresztyénség alapján állva, lutheri felekezetisége mellett is meg tudja becsülni az ev. prot. törekvéseket a más felekezetüeknél is. Az egyesület áldásos munkásságában a diasporában nagy feladat vár reá. Több ízben megfordult közöttünk Magyarországon, Fia nevelője volt ifj. Tisza Kálmánnak, s így ismeri bizony szegényesegyházi és irodalmi viszonyainkat. Számítunk is az ő jóakaratára az erdelyi szász vádaskodások ellensúlyozására. Istentől erőt, kegyelmet és bölcseséget további evang. munkáságához! Haff'ner utódjául a mainzi püspöki székbe Brück H. mainzi szemináriumi egyháztörténeti tanár neveztetett ki. Ma 69-ik évében van, 1855 óta pap, 1861 óta tanár, 1889 óta kanonok. HafTner halála után püspöki helyettes lett; s a nagyhercegi kormány két más jelölt mellett őt nevezte ki Ketteler nagyhírű püspöki székébe. Egyházi politikai tekintetben soha sem szerepelt; jelentősége inkább az egyháztörténeti studium terén keresendő, a melyen a Janssen-féle irányzatos ultramontán történetírásnak egyik legklasszikusabb képviselője, úgy hogy nála »játszva győzle a dogma a históriát.« A dogma korrigálja a bibliai és történeti stúdiumot egyaránt. Művei : az egyháztörténet tankönyve, és a XIX. század kath. egyháztörténelme. — Előbbiből öt kiadás ismeretes; utóbbinak eddigelé három kötete jelent meg. Brücknél az ultramontán tendencia a maga fejlődésének tetőpontjára jutott, úgy hogy feljebb, illetve lejebb már nem is igen mehet. A németh r. kath. egyházi történetírás irodalma sajátságos fejlődést mutat — lefelé. Möhler volt az, ki a r. kath. egyházi történetírást csaknem egyarányúvá tette a Baur, Hase, Neander és Gieseler-féle prot. történetírással; a pápaságnak azonban csak tiszteleti (elsőbbséget tulajdonított a többi püspökök fölött s a római kúriában csak »szervezeti gépezetet * látott. Bár Döllinger és Hefele a pápában az egyháznak Istentől rendelt kormányzóját látták, s tagadták annak csalatkozhatlanságát, s míg az egyik búcsút mondott a pápaságnak, addig a másik az »értelem áldozatát* hozta meg neki, a kiben Hase találó megjegyzése szerint »a püspök ölte meg a tudóst*. Alzog is tagadta ugyan az infallibilitást, de később meghajlott előtte »meggvőződésből*. Végül Brück a legszélsőbb kurializmus és jezsuitizmus értelmében a pápaság teljes apotheozisére jutott el, lévén szerinte a pápa maga az egyház s nélküle semmi sem az egyház. »Katholisch ist Trumpf«. Ez a címe Beyschlag »egyházi krónikája* egyik tudósításának. Itt nevezetesen arról szól. hogy mennyire megbénítja Németország egyházfelekezeti békéjét a jezsuiták áskálódó természetű mozgolódása. Egy jezsuita p. o. Bochum városában egy előadási cyklust nyitott a szociálpolitika köréből, a melyben a jezsuitizmus van föltüntetve a szociálpolitika egyetlen hathatós gyógy- és óvószerének. Azután az is ismeretes, hogy Németország leghatalmasabb és legbefolyásosabb politikai frakciója, az u. n. centrumpárt a jezsuiták visszatérését, vagy egy berlini pápás nunciumnak a felállítását kivánja, s mar is hangsúlyozza annak ellenértéke fejében, hogy »Németország jövője a tengeren keresendő* — már t. i. a sorhajóhad fölemeléséről szóló törvényjavaslat megszavazásában. »A Vatikánban* —így olvassuk — »már készen vannak a javaslatok.* Tehát »a vatikán« ma a prot. Németország belső és külső politikájának irányítója. Idáig vezetett a német egyházpolitikának Bismarck által inaugurált canossai útja ! De a vatikán vegykonyhájából más is kikerült. XIII. Leó pápa az ultramontán tudományosság tendenciáját jellemző * egy háztörténeti stúdiumról* adott ki egy encyklikát, a melyben bizonyítja, hogy »az egyháztörténet csupa dogmatikai tételeknek a stúdiuma*. Tehát a dogma győzi meg a históriát, s a dogmát kell beigazolnia az egyháztörténeti stúdiumnak. Azt szolgálja az irás s a hagyomány egyaránt. így aztán ne csodálkozzunk azon, ha »a történeti hazugságoknak* oly nagy terrénuma van Bómában és az ő történetgyártóinál. Az osztrák * Los ron liomi mozgalma örvendetesen halad a pápás világuralommal szemben folytatott (előbb politikai, .jelenleg hitelvi) energikus küzdelmében. Az evangélium hirdetésén s az ev. egyházi élet erősítésén fordul itt meg minden. Az igehirdetésre, szabályszerű konfirm. oktatásra és lelkipásztorkodásra alkalmas egyénekben azonban még mindig nagy a hiány. Az Ev. Bund az elmúlt évben 80 ezer márkát gyűjtött a mozgalom