Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-09 / 36. szám

centralisztikus hatalmi érdekeknek a magyar alkotmányt védő r. katholikusok ellen. íme, ily szemtelenül meri már meghamisítani, a még csak nem is oly régi kor történetét is a jezsuita ultramontanizmus. Otromba hazugságára ügyet sem vetnénk, ha nem tudnánk, hogy sok százezer, lelkileg elvakított magyar ember kész ezt igazságképen elfogadni; igy azonban meg kell emlekeznünk róla, hogy a vádat, a történelem igaz ítélete alapján a leghatározottabban visszautasítsuk és arra intsük az ultramontán sajtót, hogy a mikor az alkotmány elárulásának ocsmány rágalmát szórja reánk: veszedelmes tűzzel játszik. A ki üvegházban lakik, ne dobálódzék, mert maga vallhatja kárát. A hazaliatlanság és alkounány-elárulás tekintetében elég szemét van az ultramontanizmus saját ajtaja előtt; sepergessen tehát ott, de a saját szemetet ne kotorja a mi házunk elé, mert annak ott nem volt és nem is lesz helye soha. * Könyörgés az eltévelyedettekért. A papás »nemzeti keresztény* jubileum alkalmából Bubics Zsigmond kassai római katholikus püspök pásztorlevelet intézett híveihez, s hozzá egy, elmondásra ajánlott imádságot is csatolt. Ebben az imádságban olvassuk a következő épületes passzust: »Legyen mindenkor rajtunk a Te szent áldásod, hogy az egyetértésnek, a keresztény szeretetnek szelleme soha el ne hagyjon bennünket, hogy a Te anyaszentegyházad viruljon a mi hazánkban s a mi hazánk dicsőséges életet eljen az Anyaszentegyházban, hogy azok is, kik nem ugyanabban a hitben, nem ugyanazokkal az egyházi kegyszerekkel élnek, mint mi, de velünk együtt szintén a Te gyermekeid, velünk együtt ismerjenek el Téged Urok és Istenök gyanánt, hogy elismerve és belatva, hogy ők is a Te egyházadnak voltak valamikor tagjai, ne visszavonást, ne gyűlölséget tápláljanak szivökben a Te és a mi anyaszentegyhazunk iránt, hanem keresztény érzelmektől lelkesülve, segítsenek föntartani azt a szellemet, mely Krisztusé, mely régente az egész, osztatlan magyar nemzeté volt. Távoztasd el tehát közölünk a vallási visszavonás ádáz szellemét, mely csak közös vesztünkre lehet, nem ugyan vesztére a Te egyházadnak, melyet örök, meg nem ingatható alapra építettél, de vesztére e nemzetnek, ha az visszavonásba, vallási viszálykodásba siílyed. Te világosítsd föl az ő elméjöket és szivöket, hogy belátva azt, miszerint a Krisztus egyháza csak egy lehet, lelkök vágyódása őket az igaz, a nem változó, a mindig egyazon alapon és tanításon nyugvó egyházba vezesse*. — Ez a szép könyörgés mi érettünk, szegény eretnek protes'ansokért hangzik, a kik, a kegyes főpásztor szerint, nem ismerjük el Istent Urunk és Istenünk gyanánt, — a kik visszavonást és gyűlölséget táplálunk szivünkben Isten és az ő egyhaza ellen. Valóban szép 'keresztény* beszéd. A farkas könyörög a bárányért, hogy vegye el az Isten annak vérengző természetét ! »Óh Istenünk! világosítsd fel az ö elméjöket és s/ivöket. Cselekedjed, hogy Téged ismerjenek el velünk együtt Urok és Istenök gyanánt, hogy elismerve és belatva, hogy ők is a Te egyhazadnak voltak valamikor tagjai : ne visszavonást, ne gyűlölséget tápláljanak szivökben Te és mi, a te igaz anyaszentegyházad iránt, hanem keresztyén ér/.elmektól leikesülve, segítsenek fentartani azt a szellemet, a mely Krisztusé!* Igy könyörögjünk mi 'eretnekek*, — s igy lesz az igaz és Istennek tetsző. * Frázis és valóság. A római katholicizmus a forradalmak es a tarsadalmi es politikai gaztettek szülő anyjának a protestantizmust szokta feltüntetni, s ezzel szemben önmagát mulatni fel úgy, mint a morál s a társadalmi és állami rend egyetlen forrását és őrét. Ezt hallottuk hangoztatni a most lezajlott r. kath. kongreszszuson is és a genfi tőr és a mon/.ai golyó ellenében, mint egyeden hatalmas védőfalat, a r. kath. morált láttuk felállíttatni. Ha azonban a történelem lapjait forgatjuk es azokon a forradalmak, lázidások, királygyilkosságok veres krónikáit olvassuk, — maga a meg nem hamisítható história tesz bizonyságot a mellett, hogy a pápistasag dicsekedese nem egyéb üres frázisnál, a valóság pedig az, hogy mindannak, a mit a protestantizmusra szeretne rákenni, épen ő maga volt a szülő anyja és tápláló dajkája. Nem terjeszkedve ki a pápista talajon támadt s a pápasag és papság által tamasztott véres háborúkra és forradalmakra, csupán a királygyilkosságokról és koronás fők ellen elkövetett merényletekről adunk alabb, egyik munkatársunk közlései alapján, kimutatást, csupáncsak a fontosabb adatokat sorolván fel. Beszéljenek az adalok magok s tegyenek bizonyságot a felöl, hogy mennyiben igaz alapja a r. katholikus morál a szeretetnek, türelemnek, társadalmi és allami rendnek — 1561-ben Erzsébet angol királynő ellen összeesküvés szövődik; az összeesküvők római katholikusok. 1589-ben III. Henrik francia királyt meggyilkolja egy dominikánus szerzetes, Klement Jakab és V. Sixtus pápa a gaztettet a Krisztus váltságával hasonlítja össze. 1605 ben levegőbe akarják röpíteni az angol parlamentet, a királylyal. I. Jakabbal együtt; az összeesküvők római katholikusok. 1610 ben IV. Henrik francia királyt meggyilkolja Ravaillac Eerenc szerzetes. 1631-ben Gusztáv Adolf svéd király ellen egy jezsuita követ el merényletet. 1648-ban Oraniai Vilmost lelövi Gerard Baltazar, egy római katholikus és a »katholikus* spanyol király, II. Fülöp, egész családját nemesi rangra emeli. 1852-ben Merinó r. kath. pap, 1856-ban Fuentes szerzetes követ el merényletet Izabella spanyol királyné ellen. 1894-ben Carnot francia köztársasági elnököt meggyilkolja Caserió egy olasz r. kath. anarkista. 1898-ban Görögország kiralya ellen követnek el merenvletet Kardiszi és Georgis gör. katholikusok 1898 ban Magyarország királynéját szúrja szivén Luccheni, egy olasz r. kath. anarkista. 1900-ban Umberto olasz királyt lövi le Bresci egy olasz r. kath. anarkista. — Sapienti sat. * A kétféle mérték. A farizeusi szunyogszürés és a teve elnyelése talán sohasem nyert oly szomorú demonstrációt, mint napjainkban, a protestantizmus és a klerikalizmus mozgolódásainak a megítélésében. A mint a klerikális sajtó szárnyára bocsátotta a protestáns politikai párt kacsahirét, a liberális (?) magyar sajtó azonnal tüzet kiáltott és kétségbeesve verte félre a vészharangot, hogy elhárítsa a nemzeti veszedelmet. Abból a kacsahirből egy szó sem bizonyult igaznak, s ime mégis mily óriás felháborodást támasztott; egyes liberális lapok mar egvene.-en a kormányt szólították fel megtorló intézkedésre. Az elmúlt napokban a r. kath. kongresszus nyiltan hirdette a r. kath. társadalmi és politikai szervezkedés szükségességét; hadat izent mindennek és mindenkinek, a mi és a ki nein római katholikus; a néppart pénzt gyűjt felekezeti politikai célokra, agital, fanatizál, — és a liberális (?) napi sajtó hallgat mélyen, nem lát veszedelmet mind ebben, sőt ítélete szerint a r. kath. kongresszus komolvan. minden felekezetie.skedés és szertelenség nélkül folyt le. Igazan furcsa időket elünk ; nálunk ma tnar a fehér fekete és a fekete fehér. Ketsegbe kellene esnünk a megítélő képesseg eme felfordulásán, ha nem tudnánk, hogy mindez nem egyeb, mint piszkos, haszonleső politika, a mely a hatalomhoz szegődik s képes cserben hagyni