Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-09 / 36. szám

ségesnek tartja, kívánja is, hogy ily fakultást, — ha reformátust nem, úgy protestánst (a felekezetünk érdekeit magáhan foglaló biztosítékok mellett) és pedig akár Budapesten, akár Kolozsvárit állítson fel az ország, hogy egyetemi magasabb képzésünk itt a hazában lehetővé tétessék. Benkő Gy. ez eszmétől idegen. Anomália szerinte a r. kath. fakultás; ne növeljük újabb anomáliával. Lelkészeink képzését nem bizná a kormány aegise alatt álló intézetre (hiszen^ theol. akadémiánk ügy is megmaradnának! Közlő.). Állítsunk ily intézetet magunk, s a szükséges költséget vagy évi segély, vagy ennek megfelelő alakban kérjük a kormánytól. Többek hozzászólása után a közgyűlés szavazás útján az előadó véleményét fogadta el. (Vége köv.) Morvay Ferenc. Indítvány a magyar prot. irod. társaság 1900. szept. 18-án Pozsonyban tartandó közgyűlése elé. Kiindulva azon tényből, hogy magyar protestáns egyházunkban az egyház történetének megírásához évtizedek óta folyik serényen az anyaggyűjtés és feldolgozás részletes munkája, ügy hogy tömérdek anyag van már összehordva, számos történeti kérdés és tárgy feldolgozva; kiindulva azon gondolatból, hogy a magyar prot. irod. társaság azért is alakult, hogy mindkét ev. egyházban a történetírás munkáját is látható fényes egyházi s nemzeti eredményre vive, tudományos emléket emeljen magának; kiindulva azon szükségességből, hogy a részletek tárgyalását fel kell váltania az egész felölelésének is; s végül meggondolva azt, hogy valamely monumentális történelmi mű létrehozása által maga a társaság s általa az evang. prot. egyházak magoknak nemcsak szép nevet szerezhetnek, de mindenrendű ellenes támadások és gyanúsításnak legsikeresebben ellen is állhatnak akkor, midőn az ev. prot. igazságot hatalmas tudományos alkotásban ragyogtatják : Indítványozzuk: mondja ki a magyar prot. irod. társaság közgyűlése, hogy immár elérkezettnek látja az időt arra nézve, hogy a két evang. prot. egyházban mozgalom történjék s döntő lépés tétessék a magyar prot. egyháztörténet megírásának nagy ügyében. Szerény további nézetünk s megokolásunk, javaslatunk és előterjesztésünk ez ügyben még ez: Nem várhatunk, ne is várjunk addig, mig minden esperesség monographiája megjelenik, minden egyház és iskola története megíródik; — apró-cseprő személyiségek ténykedésének megállapítása s kisebb rendű események megörökítése ügy sem lehet még a nagy magyar prot. egyháztörténeti munka feladata sem, mert aztán egyrészt sok fától nem látjuk az erdőt, — hosszú késéssel pedig másrészt az eshetik meg velünk, mi megesett a németekkel, kik Göthe életének izszálai kutatásába annyira belemerültek, hogy észre se vették, mikor egy angol, tudniillik, Lewes * Göthe életé-«nek jeles megírásával, ha nem is ép megszégyenítette, de mindenesetre meglepte őket. Alkossunk a Baronius évkönyvei s a »Magdeburgi századok«-nál nevezetesebb munkát; — 100 esztendő múlva utódaink csinálhatnak majd még jobbat, szebbet s nagyobbat! írjuk meg a magyar prot. egyház történetét nem — mint az ecclesiastica históriákkal azt Bóma elrendelni szokta — parancsszóra s lelkiismeretnyűgözőleg, kötelező paragraphusok s előírások betartása követelésével, — hanem írjuk meg prot. szabadsággal, ev. ref. és ev. ág. hitv. irók (vagy 25-en) viribus unitis, azaz úgy, hogy a lényegesekben s szükségesekben megegyezve megállapodjunk, egyebekben pedig szeretettel szerteágazva, ki-ki charismája szerint s meggyőződéséhez képest tegyen tanúbizonyságot az igazság mellett, a szerint, a mint kiki az igazságnak ezen vagy amazon oldalához közelebb férkőzhetett. Ugy értjük a dolgot, hogy a munkához, — mely mondjuk, 20 kötetre terjedne, — még vagy 3 kötet hozzácsatoltatnék a más véleményű protestáns nézetek befogadására. Mert bizonyára vannak kérdések, melyeket nem egyformán fog fel a sok pro>. tudós elme. Ilyenek péld. az unió, az unitarizmus, a pietizmus, az orthodoxia, a liberalizmus, a symb. könyvek, az egyházpolitika, a nemzetiségi kérdés s egyéb kérdések. Azért, hogy — túlságos tárgyilagosságra való törekvésünkben —• se a szintelenségbe, se — egyházi pártállások szerint csoportosulva — egyoldalúságba bele ne essünk: a 20 kötetben kiosztás szerint megirt anyagnak még külön megbirálására s itt az ellennézet érvényesítésére, de azután még ugyanitt a replikára is a 3 kötetben (s még két kötetben a forrásokkal való beszámolásra) tért hagyni üdvösnek mutatkoznék, — lehetőleg biztosítani iparkodván a 20 kötetben az egységes, egyöntetű s rokonszellemű tárgyalást, előre megcsinálandó felosztás s megállapított elvek szerint. Igy lebeg előttünk ideálként a magyar protestáns egyháztörténelem könyvének protestáns szabadsággal s igazsággal való megírása! Ajánljuk ez indítványt a főtisztelendő s nagyméltóságú elnökség s a mélyen tisztelt társaság becses figyelmébe ! Krupecz István. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Beysehlag tanár a Deutsh- Ev, Blátter aug. füzetében igen meleg hangon parentálja el Falh minisztert, ki a kultúrharc izgalmas napjaiban energikusan védte az állami érdekeket a római túlkapásokkal szemben. Nem az ő hibája volt, hogy e harc a porosz egyházpolitikára balul ütött ki. A Bismarck-féle politika egyoldalúságának áldozata volt Falk, ki az állam veszélyessé vált ultramontanizmus ellen a legnehezebb időben állíttatott csatarendbe, s érthetetlenül akkor szólíttatott el a harctérről, a midőn reá a legnagyobb szükség lett volna. Iskolaügyi törvény-