Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-26 / 34. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadtf-liivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza;, hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 0 kor.; egész évre : 18 korona. Egyes szám árit 40 fii. Post fest a. Lezajlottak a jubileumi ünnepélyek, — lezajlott a róm. kath. kongresszus, nagy külső fénynyel, alkalmi beszédek özönével. Újra beállt a reflektálódásra, a tanulságok levonására hívogató csend. Használjuk fel a kínálkozó alkalmat; mert a mi az elmúlt héten lezajlott és elhangzott, méltó a gondolkozásra és az okulásra. A magyar keresztyénség és a magyar kiráyság kilencszázéves jubileumát ülték. Ülték ; — de csak a római kath. egyház és a hivatalos világ. Mi protestánsok távol maradtunk. Mi tartott vissza bennünket, hogy ünnepeljünk ? [Talán nem vagyunk keresztyének, s a keresztyénség 900 éves jubileuma reánk nézve közömbös dolog? Talán nem vagyunk magyarok, vagy kihalt lelkünkből minden hazafiúi érzés, hogy megemlékezés nélkül engedtük elsuhanni az alkalmat, a mikor a magyar alkotmányos királyság 900 éves fennállását ünnepelhettük volna? Hiszen büszkén valljuk magunkat keresztyéneknek, büszkén és lelkesedéssel magyaroknak ; — hogy nem ünnepeltünk hát mi is, s miért ültünk némán, hallgató ajakkal az elmúlt nagy napokban? Mert megboszulta magát rajtunk a saját élhetetlenségünk és a magyar kormány sajátságos magatartásából kifolyólag egyenesen skartba tett bennünket, úgy is, mint magyarokat, úgy is mint keresztyéneket az az egyház, a mely azt hirdeti hogy üldözött e hazában, és üldözött épen mi általunk, protestánsok által. Valóban, elkeseredik bennünk a lélek, ha a megtörténtekre visszagondolunk. Nagy, magasztos, keresztyén és nemzeti ünnepet kellett volna ülnünk, a melyben összeforrott volna e haza minden polgára, nemzetiségi és vallásfelekezeti különbség nélkül, — és ime lett a magasztos alkalomból egy karakterisztikus felekezeti és felekezeti-politikai ünnep, mely a helyett, hogy összehozott volna, inkább szétválasztott bennünket, s a helyett, hogy sziveinket a hazafias és a keresztyéni szeretetben összeolvasztotta volna, csak még tát.ongóbbá tette az ürt közöttünk. Fáj a lelkünk, hogy ennek igy kellett történnie, s hogy a helyett, hogy a béke olajágával köszöntenénk egymást, újra csak a harc fegyverei csattognak e sokat szenvedett hazában, testvér testvérrel állván szemben, egymás rontására. S miért kellett ennek igy történnie? Nem lehetett volna ez ünnepeket igazán keresztyén, igazán magyar ünnepekké tenni ? Nagyon is lehetett volna, ha azoknak lelkét, a kik azokat kezdeményezték és rendezték, igaz keresztyén, és igaz magyar érzések hatották volna át; — ha mi magunk nem lettünk volna oly élhetetlenek, a milyenek voltunk e nagy dologban, és ha a magyar kormány »jog, törvény és igazság« hármas jelszava nemcsak puszta jelszó, hanem valóság is volna. Hogy a r. kath. egyház, vagy jobban mondva: klérus, magának igyekezett lefoglalni a nagy alkalmat s magát igyekezett egyedül keresztyénnek és magyarnak feltüntetni, — azon nem csodálkozunk. Csak hagyományos és ujabbi exkluzív néppárti szelleme nyilatkozott meg eljárásában. Kétségtelen, hogy törekvéséből hiányzott mind az igaz keresztyéni szeretet és békességre való törekvés, mind az igaz, komoly hazafiság; — de mi a megtörténtekből mégis csak a kevesebb részt irjuk az ő rovására. A nagyobb részt magunknak és a magyar kormánynak kell felrónunk. Magunknak, mert hiszen, hogy úgy történt a dolog, a hogy történt, abban igen hibásak vagyunk mi magunk, protestánsok is. A mikor megindultak a jubileumi mozgalmak és láttuk az indulás helytelen irányát, nem lett volna-e módunkban hangot adni és a mozgalmat helyes irányba, az egyetemesség irányába terelni? Lett volna elég, de mi csak hallgattunk, mint a ki 67