Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-19 / 33. szám

íozatosságával, különösen pedig az apróbb rovatokban óhajtana speciális hazai egyházi életünket illetőleg bővebb, jó és gyors tudósításokat, — mert különben beszüntetik az előfizetést. Ismételjük, hogy ezek a panaszok nemcsak megleptek bennünket, de egyszersmind fájdalmat is okoztak. Lapunk immár 43-ik évfolyamát futja, s meggyőződésünk szerint, azt a szellemi és irodalmi nivót, a melyen megindult, nem hagyta el egy pillanatra sem. Nagyobb cikkeink rovatai oly bővek, a milyenekkel egyetlen hazai prot. egyházi lap sem rendelkezik, s törekvésünk mindig az volt, hogy e rovatokat hasznos és értékes közleményekkel töltsük meg. Hazai egyházi életünknek egyetlen egv jelentősebb mozzanata sem kerülte ki figyelmünket soha, s a nagy és életbevágó kérdésekben mindenkor felhangzott buzdító, vagy óvó és figyelmeztető szavunk. Azt hiszszük, hogy e tekintetben nem maradtunk egyetlen laptársunk mögött sem ; sőt dicsekedés nélkül el merjük mondani, hogy annak az életnek és elevenségnek, a mely egyházi életünk mezején mind inkább kezd nagyobb arányokat ölteni: épen lapunk volt megindítója és leghatalmasabb szószólója. Szerkesztői lelkiismeretünket tehát e tekintetben tisztának és nyugodtnak érezzük. Azt készséggel elismerjük, hogy van még nagyon sok kérdés, nagyon sok baj, a mit lapunk nem tárgyalt; de ezek olyan speciális és jó részben helyi érdekű kérdések, a melyek felől csak a közvetlenül érdekeltek lehetnek kellőleg tájékozva és csak azok Írhatnának rólok érdemlegesen. De írnak-e? Nem, — és épen ebben van a baj. Hogy többet ne említsünk, csak épen F.-Baranya speciális ügyeit és bajait, — annyi és annyi komoly megvitatásra méltó témát adnának azok, — de irt-e, ir-e rólok Nagytiszteleteden, Lutár Sándoron és Lukácsy Imrén kivül valaki?! Mi az érdekeltektől várnánk el legelső sorban, hogy szóljanak magokról; de ha nem szólnak, okai vagyunk-e mi annak ? Ők nem szólnak, mi nem szólhatunk, mert az ő hallgatásuk miatt tájékozatlanok vagyunk; — csoda-e tehát, ha sok speciális hazai egyházi kérdés tárgyalatlanul marad ? — Ennyit a nagyobb rovatokról. S a kisebb rovatok ? Megvalljuk ezekkel szemben sem értjük a panaszt. Lapunk épen az utóbbi években annyira megszaporította azok számát és megnagyobbította terjedelmüket, hogy e tekintetben vele egyetlen egyházi lap sem versenyezhet. Ám tessék megnézni a többi egyházi lapokat és meg fogják látni, hogy mig azok legfelebb 2—3 hasábra terjedő apró közleményeket adnak, addig lapunkban ezek rendesen 7—8 hasábot foglalnak el, felölelve nemcsak a dunamelléki kerület, hanem az egész hazai prot. egyház egyházi, iskolai, egyesületi és irodalmi eseményeit. E tekintetben is tehát nyugodtnak érezzük lelkiismeretünket. Egy dolgot azonban itt is megengedünk, mint fogyatkozást; de az ismét nem a mi hibánk. Apró közleményeink ellen, megengedjük, jogosult lehet néha az a kifogás, hogy tudósításaik nem gyorsak. De ennek oka az az igazság, a mely ebben a közmondásban rejlik: ujjából tudományt egy ember sem szopott. A követelés a gyors tudósítás iránt megvan ; — de meg van-e adva annak lehetősége a gyors tudósittatásban? Fájdalommal tapasztaljuk, hogy nincs. Mi már megpróbáltuk szervezni a vidéki riportot; kértünk, sürgettünk, Ígértünk, — de mit tehetünk róla, ha meg kell várnunk a heti egyházi lapokat, ha meg akarjuk tudni, hogy mi történt Tiszáninnen vagy Tiszántúl?,— s nem tehetünk róla, ha örökké és hiába kell várnunk arra, hogy megtudjuk, mi történt a dunamelléki egyházkerület egyik vagy másik egyházmegyéjében, egyházában, vagy épen Felső-Baranyában Tudósíttatás nélkül pedig tudósítást irni senki sem tud, még a legügyesebb lapszerkesztő sem. Mindezek tanulságaképen tehát csak azt vonhatjuk le, hogy ha lapunknak hiányai vannak, azoknak nem csak mi magunk vagyunk az okai, hanem'az az indolencia is, a melylyel fontos és közérdekű dolgaink iránt maga a nagy közönség viseltetik. Tegyék azért szívökre a kezöket épen a panaszkodók s kérdezzek meg magoktól, hogy nem az-e az igaz, a mit mi most elmondtunk ? Ha fogyatkozásait érzik lapunknak, ne csak panaszoljanak, de segítsenek is a hiányok megszüntetésében. írjanak, dolgozzanak, tudósítsanak csak, — lapunk hasábjai mindenkor nyitva állanak a közérdekű dolgok tárgyalására; — s akkor megengedjük, hogy változatosabb, tartalmasabb is lesz lapunk, — a mi ha úgy volna, csak mi magunk örülnénk rajta legjobban. Hagyjunk fel azért a néma hallgatással; közöljük egymással a közlésre érdemes eseményeket és kérdéseket; tárgyaljuk, vitassuk meg azokat, — mert : »Nétna gyermeknek anyja sem érti szavát !< és hasztalan aztán a panasz, a mikor határoznak de nobis sine nobis! W. S. Kassa. Megkaptuk. Legközelebb felhasználjuk. Pályázat. Az államilag segélyezett békési ev. ref. gimnáziumban a Vll-ik osztály a jövő 1900/1-ik tanévre megnyittatván, pályázát hirdettetik a következő tanszékekre: 1. Latin-görög nyelvi rendes tanszékre; továbbá 2. Latin-magyar nyelvi és 3. Mathematika-fizikai helyettes tanári állásokra. A latin-görög tanszék betöltése a vallás- és közokt. minisztérium jogkörébe tartozik. A rendes tanszék javadalma 2400 kor. törzsfizetés, 400 kor. lakáspénz, 200 kor. ötödéves korpótlék. A helyettes tanszékek javadalma 1800 korona. A fizetések évnegyedes részletekben előre adatnak. A helyettes tanárokra nézve az első év próbaévül szolgál; későbbi alkalmaztatásuk s állandósításuk, szolgálati ügyességükön kivül, az oklevél megszerzésétől függ. Pályázhatnak ev. ref. vallású tanárok és tanárjelöltek. A pályázati kérvények, az életkort, vallást, végzett tanulmányaikat, eddigi szolgálataikat s védkötelezettségüket s egészségi állapotukat igazoló okmányokkal ellátvai augusztus hó 24 napjáig, az igazgatótanács elnökségéhez küldendők. A véglegesen alkalmazott tanárok az országos nyugdíjintézetnek jogosult és kötelezett tagjai. Az alkalmazott tanárok, mindaddig, mig az intézet tanerőkkel teljesen ellátva nem lesz, heti 20—22 órán kötelesek tanítani. Megjegyeztetik, hogy az állammal kötött szerződés értelmében, annak idején 2600, 2800, 3200 és 3600 koronás tanári törzsfizetések is fognak rendszeresíttetni. Békés, 1900. augusztus hó 8-án Szegedi Károly, s. k. 2—2 az ig. tanács elnöke. Felelős szerkesztő : Szőts Farkas. Főmunkatárs: Hamar István.