Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-15 / 28. szám

Halott fölött való énekléskor tizenkét pénzzel tartoznak, de ennek az harmada az mesternek jár. Harangozástul hat pénzzel, de az épen (egészen) az mesternek jár. Menvekzője lakodalomtól, ha az lakodalomban ott lészen az prédikátor, nem tartoznak semmivel; de ha ott nem lészen, egy tyúkkal s egy kalácscsal tartoznak az prédikátornak. Levélírásért, ha az mester otthon lészen, vagy sör vagy bor lészen az faluban, egy itcével tartoznak * de ha az mester otthon nem lészen, az prédikátornak is megadják. Az csorda pásztor semmit nem tartozik az prédikátornak, de az pásztor is az prédikátornak minden szamár-barmot tartozik fizetés nélkül megőrizni. Deresk tartozik minden esztendőben három kaszást adni, Lice két kaszást 's Lévárt egy kaszást egv egy napra. Ha valamely szófogadatlan, az mennyiről az prédikátor megszolgál, meg nem akarja fizetni, azon falu birájának jelentse meg az prédikátor, az biró penig az egyházfiát melléje vévén az barmát hajtsa el, de nem az prédikátor udvarára, hanem az magáéra és addig ki ne bocsássa, mig az prédikátornak kedvét nem találja.** Actum in arce nostra Murán die et anno, ut supra, Homonnay Mária m. p. (L. S ) (Prot. Rimanovi 652—6531.) 3. A közoktatás. Az iskola és egyház közötti viszony szintén a régi maradt. A tanító e korszakban is feltétlen alá volt rendelve a lekésznek, kitől a tanításnál is irányt vett. Említésre méltó, hogy egyes kiváló férfiak és nők pl. Széchy György, Homonnay Mária, Rákos Gábor melegen felkarolták a tanítás szent ügyét, midőn iskolákat alapítottak és tanítókról is gondoskodtak. Homonnay Mária egy Murányvárában 1643. május 20-án kelt, adománylevélben »szokott úrasszonyi gráciából* félszőlőt adományozott a balogi tanítónak, mely alkalommal a többi közt azt is mondta: »Meggondolván azt, hogy a felső-balogi Augustana Confessión lévő tanítóknak igen vékony proventusok és kiváltkepén halálunk után a földesuraktól is lassú províziójuk fogna lenni*.*** Semmi kétség, hogy a tanító e »boldog korban« is könnyek között ette szűken kimért kenyerét. Igazolja azt epen a balogi tanító, Piskatorisz György részére Homonnay Mária meghagyásából 1634-ben Kótay Jakab lelkész aláírásával kiadott következő hivány: »Esztendőig való fizetése e lészen : 1. Pádár nevű falu egészben ő kegyelmenek fog fizetni, minden egész helyes jobbágy két-ket szapu búzát ad. az félhelyes egy szapuval, az negyedrészes egy mértékkel. Az zsellérek, kik magok házában laknak és helyet nem bírnak, 12 d. fizet mindegyik: az kik más ember házában laknak, hat pénzt. 2. Minden egész helyes jobbágy, az kik Alsó-Fölső Halomban, Perjesen és Panithon laknak, három kéve búzát adnak; az féihelyesek kettőt avagy legalább másfelet;az negyedrészes egy kéve búzát ad. 3. Alsó-Fölső Ralogh, Perjési és Panith zsellérek, * A levél (okmány) irás a tanító tiszte lévén, a lelkész arra csak akkor volt feljogosítva »ha az mester otthon nem volt*. Ezen néhány szó érdekes világot vet a kor szokásaira! különösen pedig az igazságszolgáltatás sommás rövid voltára *** Lásd a csetneki esperességi levéltárban lévő eredeti okmányt, mely annyival érdekesebb, miután rajta a boldogemlékezetű grófnő sajat aláírása és cimeres pecséte (a 4 rigó) látható. az kik magok házában laknak, hat-hat pénzt adnak, az kik más ember hazában és helyet nem bírnak, háromhárom pénzt. 4. Ha az Isten az szőlőnek terméset megtartja, minden szőlős ember az ő értéke szerint, ki többet ki kevesebbet ad mustot. 5. Ha halott vagyon. 12 d. adnak az énekléstől, annak az fele a prédikátoré és a fele az mesteré. Ha Panithra vagy máshová megyünk halott eleibe 24 d. adnak, az is kétfelé oszol. 6. Az főünnepnapokon astatio és recordatio vagyon, az mi jut, abbúl az tnendikasoknak kell valamit adni, a többi övé. 7. Ha ostyát viszen ő nagyságának * karácsonban, fáradsága nem lészen heába való. Ha ide Ralogvárába jő ő nagysága és ő nagyságához recordálni megyen, ürösen ő nagysága el nem bocsátja. 8. Egy jó szántóföld vagyon, ázt is bevetheti avvagvdézsmára másnak adhatja, (magyar). Jacobus Kotay s. k. balogi lelkész ez idő szerint esperese (Prot. Rimanovr 687—688. 1.). A dobsinai tanító fizetése az 1637. február 9-én tartott egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint: »1. Minden lakos évenként 20 dénárt fizet, habár ketten-hárman laknak is egy házban, a zsellér 10 dénárt: 2. egy-egy hámos hetenként egy darab vasat (porfionem feri), az aczélkohó 50 dénárt ad. 3. Ünnep és vasárnapon ingyen ebéd a lelkésznél. 4. A mészáros hetenként 2 font marhahúst ad, de ez a harangozóval vagy a kántorral megosztandó; 5. a karácsoni, farsangi, húsvéti, pünkösdi és Márton napi felköszöntés (recordatio) jóteteménye kizárólag őt illeti, a mit belőle bajtársainak és a deákoknak** juttat, azzal be kell azoknak érniök; a hetenkénti és kéthetenkénti felköszöntés azonban a kántoré meg a deákoké.* (Prot. Rimanovi 733. 1.). Ilyen szűken kimért jövedelem mellett ahhoz még még olyan alárendelt állásban a szegény tanító sorsa elég szomorú lehetett és ha még a köznéppel is barátkozott, a kevés tekintély is lefoszlott róla és ha jövedelmező mellékkeresetre tett szert, >hivatalát* is elhanyagolta. Igy történt pl. Dobsinán, hol a lelkész 1637-ben az egyházlátogatás alkalmával intette tanítóját (Reich Mártont) »ne szennyezze be hivatalát ez által, hogy a tanuló ifjúság nyilt kárára hosszú éjjeleken át hiú tanczvigalmakban (choris vacantibus) muzsikál, ámbár kifogása nincsen, ha azt az ő tudtával és beleegyezésével tisztességes iakadalmakban teszi.* (Prot. Rimanovi 734. 1.) Az 1642. évi február 15-én tartott egyházlátogatásnál pedig elmondatott, hogy: »Reich Marton hétfőnként, a sörházban lévén elfoglalva, elmulasztja a reggeli tanórákat; ugyan az történik nyáron, mikor a várostól messze fekvő vasgyárakban napokon át cántál! Miért határoztatott: »a tanító legyen hétfőn is reggeli 9 óráig az iskolában, aztán mehet a sörházba; ha pedig a városból kimegy, jelentse n lelkésznek és adjon collegájának, ki őt helyettesíteni fogja, kellő utasítást; évenként háromszor kell a lelkész által előírt targvakból vizsgát tenni, a városi közönség pedig felszólítandó, hogy a másik tanítónak és a kántornak a megszaporodott munkáért valami fizetést * Homonnay Mária grófnő. ** A (nagyobb) deákok a tanitó segédei voltak éspedig nemcsak a templomban és a temetések, lakodalmak és felköszöntéseknel. hanem az iskolában is, hoi az elemi oktatás jó részben reájok volt bizva. Dobsina város lakossá?* e korban az 162fi meglehetős pontosan vezetett anvakonyv-k alapján legfeljebb 1200—IfW leiekre lehető