Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-15 / 28. szám
lesz, kinek meggyőződése egy jó vacsora, becsülete egy pohár ital, lelki ereje egy marék anyag. Nemcsak kenyérrel, tehát kenyérrel is. A keresztyénség, nem asketis, nem tagadása testi szükségeinknek, nem csekélylése az anyagiaknak. Van imádságunk is a mindennapi kenyérért, egyenesen az Úr ajkáról származó. A keresztyénség megdicsőitése, kiemelése az embernek az anyagi világból, az anyagi világ fölé. A mi földi életünknek szüksége van a kenyérre, de a kenyér csupán, nem fedezi a mi lényünk szükségeit. Rettenetes volna az, ha nekünk is csak anyagi szükségeink volnának és ha az Isten csakugyan vissza lökné az embert az állatok sorába, oda a moslékos vályú mellé, a hőva sokan olyan nagyon kivánkoznak. Mennyivel jobban megbecsül bennünket Isten, mint mi tudjuk önmagunkat. Nem állat vagy, hanem ember ! Nem csak kenyérrel élsz, hanem az En szájamból származó igével ! Mikor fogja ezt az emberiség megérteni, úgy hogy gyönyörűségét találja benne, úgy hogy élje. Ilogy Isten bennünket a saját lelkével akar táplálni. Azzal az igazsággal, azzal a szeretettel, szentséggel, tisztasággal, szépséggel, boldogsággal, gyönyörűséggel, irgalommal, idvességgel, mely 0 belőle származik. A mint a testemnek jussa van növekedni a földből származó kenyértől, a lelkemnek is van joga, Istennek számomra kijelentett igéjéből gyarapodni, növekedni, igazságban, erőben, idvességben. Mindenki azon panaszkodik, hogy elcsenevésznek az emberek testileg, lelkileg. Testi táplálkozásunk pedig mind tökéletesebb, sőt raffináltabb. Ez is csak azt bizonyítja, hogy nem elég csupán a testet táplálni. Nem bizony. Mert hiába a testi táplálék temérdeksége, ha az izzó, szenvedő, éhségtől, szomjtól gyötört lélek is azt kénytelen emészteni. Kősziklával rózsát, homokkal állatot senki se kisért meg növelni. Miért akarjuk épen az embert lényével ellenkező táplálékkokkal növelni. Lelkiekben vagyunk szűkén a tápláléknak. Az igazság, a szeretet, az irgalom fogyatkozott meg körülöttünk. Nem mintha ezek végtelen mennyiségben nem volnának elkészítve számunkra, mint a milyen kútforrások az Isten maga, hanem mert balga módon, egyoldalúan az anyagiakra vetettük magunkat. Lehet valami gyönyörűség a nagy vagyoni jólétben, a testi éhség bőséges ki elégítésében; de micsoda gyönyörűségek várnak reánk a másik oldalon. A tiszta igazság, a maga éltető erejében, a halhatatlanság, a maga idvességével, a bűnbocsátó irgalom, lelkünknek bókét adó hatalmával, a lelki növekedés, a lelki ország a maga véghetetlen gyönyörűségeivel. S mindezek meg készíttettek nékünk. A hogy testünk táplálékát megkészíti a szorgalmas gabonaszálak s egyéb növények ezreivel ; úgy a mi lelkünk minden táplálékát megkészíti nekünk, az 0 szájának igéje, ki adta magát eledelül e világnak, hogy lenne lelki kenyér minden éhezőnek ós örökéletnek kútfeje minden szomjúhozó nak, csak kezűnket kell érte nyujtanunk. Oh ! még a rózsa-virág is tudja, hogy ő nem csupán földből él, de a napsugár is táplálja, kinyitja hűségesen szirmait, kitárja készséggel kelyhét, hogy az áldott napsugárt felvehesse, mely neki szín, illat, élet elevenség. Hát az emberi lélek nem tudná csak megérteni, hogy neki is kell onnan felülről táplálkoznia, csak az nem akarná kitenni magát amaz égi napsugárnak, hogy vegyen belőle színt, illatot, életet. Áldott idején a takarásnak, mikor minden kéz sietve nyúl az áldás felé, őrült tömkelegében a kenyér után való tusáknak, Isten képére teremtett emberek, soha ne feledjétek el a ti dicsőségteket: »Nemcsak kenyérrel él az ember!« Gergely Antal. Az egyházfegyelemről. Tanulmány. írta: Péter Mihály kisazari ref. lelkész, egyházmegyei aljegyző (Folytatás.) A fegyelmezés a magyar ref. egyházban. Három fő szempont. a) Mik voltak a fegyelmezés eszközei? Most térjünk át a magyarországi ev. ref. egyházfegyelem ismertetésére. A Kálvini tanok ösmertetése után az áttérés erre természetes is, könnyű is, mert egyházunk a Kálvin tanait fogadta el, ugy a hitelvi kérdésekre, mint az egyház szervezetére nézve. Egyházunk fegyelmének nyomai feltalálhatók a régi zsinatok végzéseiben; az egyes egyházmegyék, kerületek és egyházak levéltáraiban ; igaz, hogy ezek tartalmának jó része többnyire még érintetlenül hever boldogabb idők buzgó munkásaira várva ; de már az eddig napvilágra hozott okiratokból is megalkothatjuk, habár csak halvány vonásokkal is, a magyarországi ev. ref. egyházfegyelem képét. E töredékes adatok felhasználásával tehát három irányban fog vizsgálódásunk kiterjedni. 1. Mik voltak a magyar ref. egyházban a fegyelem eszközei; 2. Mely hibákra, vétkekre terjedt ki különösen a fegyelem és 3. kiknek a kezében volt letéve a fegyelem, kik gyakorolták azt ? A mi az első kérdést illeti: mik voltak nálunk a fegyelem eszközei, erre a következőkben lehet felelni : Ha a feljegyzések nem csalnak, a protestantizmus behozatalától jó ideig, — mondhatjuk, a protestáns felekezetek kéttéválásáig — szorosabb értelemben vett egyházi fenyítékről szó nem lehet. A katholika egyházban az egyházigazgatásnak, ezzel együtt a fenyítéknek is, körmönfont mesterséggel keresztülvitt rendszere lévén gyakorlatban,