Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-08 / 27. szám

a minthogy nem is tagadhatjuk, hogy tényleg van is — némelyikünknek fogyatkozása, de a templomi teendők terén mindenik megállja, vagy legalább is törekszik arra, hogy megállja helyét. A szoros értelemben vett templom számára dolgozunk legtöbbet, a templomi igehirdetés, az isteni tisztelet minél hatékonyabbá és buzgóbbá tételére törekszünk mindnyájan. Én legalább nem ismerek refor­mátus papot, de képzelni sem szeretnék olyat, a ki tem­plomi teendőit csak ugy mellékfoglalkozásnak tekintené, azt csak immel-ámmal végezné; a ki minden tehetsége szerint legnagyobb igyekezettel és buzgósággal ne töre­kednék arra, hogy annak a legszebb, legszentebb, leg­áldásosabb hivatásnak, mely a templomban vár rá, meg­felelni ne igyekeznék. És mégis t. értekezlet, tömérdek munkánknak, buzgó­ságunknak, beszédünknek, igehirdetésünknek nincs meg a remélt, és várt sikere, eredménye; általában a mi tem­plomi működésünknek sokkal nagyobb eredményt kellene félmutatni. Hiszen bár nem pusztában elhangzó szó is igehirdetésünk, bár tapasztalható itt és ott egyben és másban a hatás; de azért alig hiszem, hogy volna lel­kész, a ki néha ne tépelődnék a siker elégtelensége miatt. (Folyt, köv.) Benkő István. REGISEGEK. A gömöri ágostai hitv. ev. esperesség virágzó kora.* 1. Az esperesség külső története 1622 —1645-ig. Míg az evangéliumi hit a vakbuzgó II. Ferdinánd uralma alatt Magyarország egyéb részeiben ezer sebből vérzett és azon fáradozott, hogy jogait fegyveres kézzel írt törvények által biztosítsa: addig Gömör vármegyében Széchy György és ntje Homonnay Mária különös oltalma alatt nemcsak bántatlanul maradt, hanem parancsolt, hódított és virágzott is. Rimaszécsi Széchy György 1572—1573 körül elő­kelő és gazdag családból született. 1605-ben Bocskay István táborában találjuk, kinek halála napjáig hive ma­radt; 1619-ben gömöri főispán lett és m'kor Bethlen Gábor először fellépett, ennek táborában volt, mint had­vezér ; roppant jószágaihoz 1620-ban a német-lipcsei, 1621-ben pedig a murányi uradalmat is csatolván, oly hatalmas dynasta lett. hogy tekintélyén és befolyásán Pázmán Péter minden törekvése hajótörést szenvedett és így Gömör megye az ellenreformáció térítési törekvései * Részlet Mikulik József: >A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története« c. s eredeti forrásokon alapuló kéziratos müvéből. A gon­dos kézirat a dobsinai coalicióig, 1743-ig, tárgyalja az esperesség történetét. A kézirat szerző Dobsinán lakó özvegyének tulajdona. Jelenleg dr. Szlávik Mátyás eperjesi theol. dékán őrzi. E szép rész­letnek közlésével megujitjuk ismert nevű irója emlékét s szolgá­latot teszünk a hazai prot. történetirásnak. Megérdemelné egészé­ben való kiadását is. Talán ezzel a részlettel is felköltjük az ille­tékes érdeklődők szives figyelmét. A kéziratot az e korral foglal­kozó Frenyó Lajos eperjesi ev. főgimn. vallástanár nézte át. — A többszörösen idézett u. n. Frotocolhim Eimanovianum a legré­gibb esperességi jegyzőkönyv (1599—J642-ig). Magában foglalja a Stöckel Lénárd-féle hitvallást, a gömöri esperesség 1584. és 1594. évi szabályait, az egyes egyházak vagyonának összeírását, néhány esperességi gyűlés leírását, az 1596. 1636/37. és 1642. évi egyház­látogatásokat. néhány lelkészi és tanítói hiványt s több a félét. — Ugyancsak a gyakrabban idézett Protocollum Schröterianum a Schröter-féle esperességi jegyzőkönyv (1602—1669-ig), a melyben a gömöri esperességnek ezen időszakban tartott gyűléseit s az 1653-iki egyházlátogatást találjuk följegyezve. előtt zárva maradt. Széchy György később Ferdinándhoz állott ugyan, de mint »gömöri főispán, szentölt vitéz, kir. belső tanácsos, főkomornyik, F. Magyarország némely részeinek generálisa, F.-Lindva, Murány, Bálogh és Lipcse várak szabados és örökös ura* is az ág. hitv. egyház buzgó hive és hatalmas pártfogója maradt. A murányi és baloghi vár kezében lévén, első gondja volt az esperes alászállott tekintélyét visszaállítani, minek beigazolására szolgáljon a dereskiekhez írt következő levele: »Adjuk tudástokra, hogy az mi religiónkon való ebben az vármegyében lévő esperesnek és seniornak ad­tunk szabadságot, mikor hivataljára eleiben nem menen­detek, büntek szerint titeket megbüntetni hagyjuk azért és parancsoljuk ti nektek, dereskiek, lévártiak és liczeiek erősen, hogy mikor eleiben hivat benneteket az megneve­zett seniorunk, compareáljatok és az, mit hivatalja szerint előttetekben ad, megcselekedjétek, szavát fogadjátok. Mert ha panasz jön reátok, az mint eddig lött, magunk is megbüntetünk benneteket tómlöczczel és nagy birsággal. Actum in Murán die 19 Január 1622 G. Z.< (L. S.) (Schröter 131. 1.) Hasonlóan intézkedett 1623. Május 16-án Murány várából, mikor »a mostani jolsvai esperesnek* idézések kibocsátására és büntető határozatok kimondására hatal­mat* adott, az egész esperességet különös pártfogása alá vette és mindenkit inteti, hogy az esperesnek hiven engedelmeskedjék (lásd a csetneki esperességi könyvtár­ban lévő eredeti okmányt). Nevezetes, hogy úgy látszik, mintha esperességünk a korszak elején épen Bethlen Gábortól szenvedett volna sérelmet. A kassai kamara tisztjei ugyanis 1623. és 1624-ben teljes aranyértékben követelték a paktátát, mi jogtalannak találtatván, Holz Jakab csetneki és Reinhard Sámuel murányi, — később rozsnyói — lelkészek, 1624 ápril. 24-én magához a fejedelemhez küldettek, hogy az »elviselhetlen teher* mérséklését eszközöljék ki és a mennyiben visszatértök után az »elviselhetlen teherről* többé szó nem volt, több mint valószínű, hogy követsé­gük jó eredménynyel járt. Az esperesség virágzásnak indult. 1625 ápril. 25-én Jolsván újból megalakult, midőn is Fabrici György, jolsvai lelkész-esperesnek, Danielisz Illés, rozsnyói lelkész és első alesperesnek, Holz Jakab csetneki lelkész pedig másod alesperesnek választatott, az esperesség tagjai két asztalnál foglaltak helyet és számuk 35 volt. Széchy Györgynek 1625. szeptember 1-én Barkó mellett történt megöletése után özvegye, Homonnay Mária (Homonnay György és Dóczy Eufrozina leánya), erélyesen folytatta jószágigazgatója, Jakóffy Ferenc segélyével, mit hitbuzgó férje megkezdett. Az esperes közvetlenül Széchy György halála után néhány lelkészszel látogatást tett Murány várában, hogy a grófnő pártfogását, nevezetesen néhai férje iratainak megerősítését kérje ki az esperesség számára* Ezen látogatás óta Homonnay Mária lett a gömöri ág. hitv. ev. egyház támasza és 1645-ig alig talá­lunk egyházat vagy iskolát, a melyről a grófnő bőkezűen ne gondoskodott volna, nem volt az esperességnek kíván­sága, melyet e nő azonnal ne teljesített volna. Csak igy történhetett meg, hogy mig hazánk más vidékén az evan­gélikusok felekezete rohamosan fogyott, egyik főúr a másik után áttért, egyik egyház a másik után ismét róm. kath. lett: addig Gömörben az ág. hitv. ev. egyházak száma folyvást növekedett és még a helv. hitvallás terjedése is gátakra talált. Dereske, Sumjác, Polomka, * Ezen látogatás tüzetes leirása a >Protoc. Schröter.* 161— 162. 1. található.

Next

/
Oldalképek
Tartalom