Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-24 / 25. szám

is mutattunk már, hogy a magyar r. kath. klérus az utóbbi időben oly útra lépett egyházi és politikai tekintetben, a mely a hazafiatlanságnak, a nemzet elárulásának az útja, s a mely a legveszedelmesebb eredményeket fogja szülni, állami, politkai, társadalmi és vallási életünkben. De ezt a veszedelmes irányzatot oly leplezetlenül ós vakmerően hirdettetni és mint a jövő programmját bejelentetni nem hallottuk ínég, mint Csáky Károly gróf pohárköszöntőjóben. A magyar apostoli király által kinevezett r. kath. pőpap nyiltan hirdeti, hogy nem a magyar király kinevezése, hanem a római pápától nyert küldetése alapján érzi ós tudja magát püspöknek. Hirdeti, hogy nem a magyar királynak s a magyar király által képviselt magyar alkotmánynak, magyar hazának és magyar nemzetnek fogadott és esküdött hűséget és engedelmességet, hanem a római pápának, s hogy azzal akar a jövőben is szoros összeköttetésben maradni. A magyar királyt s személyében az alkotmányt, a nemzetet ós a hazát csak a hála illeti meg, de nem az iránta való hűség, engedelmesség és a vele való szoros összeköttetés. Nem megdöbbentő-e ezt hallanunk ? ! Nem kell-e a legnagyobb félelemmel tekintenünk a jövőbe, a melyben ez az irányzat és felfogás érvényesülni akar? ! Hiszen nem más ez, mint megtagadása annak a viszonynak, a melyben a magyar r. kath. egyház kilenszáz éven át a magyar királysággal ós a magyar nemzettel élt. Kivonása a magyar r. kath. egyháznak és klérusnak az apostoli király s a magyar alkotmány főhatósága alól és leplezetlen bejelentése annak, hogy a magyar r. kath. egyház főpapsága egyedül és kizárólag csak Rómától akar függeni s tőle kívánja nyerni irányíttatását. Rámutattunk nem régen, hogy a római jubeliumi zarándoklat alkalmával miként sikkasztotta el a magyar r. kath. klérus a magyar r. kath. egyház nemzeti jellegét, s hogy »nemzeti«-nek nevezett zarándoklatával főként egyedül Rómától való függését kivánta demonstrálni, — s ime ez a nemzetietlen romanizmus már elérkezettnek látja az időt arra is, hogy levetve álarcát, nyiltan, a maga valóságában jelenjék meg e hazában. Nyiltan hirdeti nemzetietlen voltát; vakmerően kijelenti, hogy e hazához, e nemzethez nem köti semmi, s mindene, forrása egyedül csak a római pápa. Le akarja tépni egyházát e nemzet kebléről s egyedül csak »rómaivá« tenni, hogy ne kösse sem királyi jog, sem alkotmány, sem nemzeti érzés, hanem legyen független, a melynek csak egy ura, egy irányítója van : a római pápa A középkor sötét rémei elevenednek fel újra ebben a törekvésben, s mi, ismételjük, csak a legnagyobb megdöbbenéssel halljuk a harc bejelentését és a haza sorsa felett mélyen aggódó lélekkel tekintünk a jövő elé. Csáky Károly püspök szavai a magyar róm. kath. egyház papságainak meggyőződését foglalják magokban s adják azt a programmot, a mely jelen és jövendő működésének elveit és irányát tünteti fel. Hallja és értse meg azért azokat a szavakat e hazának minden igaz ós hű fia, és meghallván s megértvén, emelje fel tiltakozó szavát oly erővel és méltósággal, a mely lesújtja, összetöri e nemzet elárulóit. Szentmártoni. Gondolatok a logos-kérdésről. (Folytatás és vége.) IV. Már most azt kell még röviden megmondanom, hogy azzal, a mit elmondottam, voltakép egy jóravaló művet akartam e lap olvasói körébe bevezetni. E mű : Raffay Sándor, pozsonyi ev. theol. akadémiai tanár által irt ily cimü könyv : A logos eredete, tartalma és jelentősége a jánosi iratokban. (Ára 3 korona, kapható a szerzőnél.) A mű adta meg az ösztönzést, hogy a hegeli kritika csalárdságaira rámutassak. Raffay müve nem öleli fel az evangéliumokra vonatkozó összes kérdéseket; de épen azért törekedtem én, ha csak röviden is, feltárni a harc egész színhelyét, s igyekeztem feltüntetni a fegyvereket is, a melyeket a tudomány és elfogulatlanság nevében sokan oly elfogultan s a tudomány követelményeit félretéve, forgatnak. Azt hiszem, hogy az általam mondottak megkönnyítik Raffay müvének a megértését, a mennyiben feltüntetik a fiilozófiai hátteret, a mely sokakat kényszerílett arra. hogy a három első evangélium rovására a negyedik által festett. Krisztus-képet az eredetinél fenségesebbnek, istenibbnek tüntessék fel, s a János evangéliumát mind?n áron a görög bölcsészet eredményének tekintsék. A ki Raffay müvét elolvassa, az alkalmat nyer a logos-kérdés összes részleteinek átvizsgálására. A szerző rövid bevezetés után »a kérdés története* cimen a logoskérdésre vonatkozó véleményeket ismerteti. E második bevezetés után jő az I. fejezet, a melyben a görög, a héber, a philói s a bibliai logos-tant tünteti fel röviden. A II. fejezetben szól aztán részletesen a jánosi-iratok logosáról. A III. fejezet tárgya: a logos tartalma és jelentő sége, s a IV. fejezetben a szerző a jánosi logos-tannak a philonismuzhoz meg a héber közvetítő képzetekhez való viszonyát tárgyalja. Szerző rendkívüli szorgalommal gyűjtötte össze a logos-kérdésre vonatkozó adatokat, s a legképtelenebb állításokat is türelemmel tárgyalja. A divatos nézetek által nem engedi magát elragadtatni. Jól tudja, hogy sok elfogultság rejlik a kritikai nézetek mögött, vagy a mint ő maga szépen mondja (2,1.): »Az ember, mikor valamivel foglalkozik, igen könnyen elfogul. Elfogulhat pedig a tárgy iránt épúgy, mint vele szemben.« Epen azért ő nem akart elfogulttá lenni a tárgy iránt sem, de vele szemben sem. Beható tanulmány alá veszi a philói iratokat épúgy, mint János müveit, s e beható tanulmányozás alapján meg-