Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-10 / 23. szám

KÜLÖNFÉLÉK. * Az »erdélyi püspök* úrnak igen jó tanítást adott körútja alkalmával a mult héten dr. Gyarmathy Dezső, Székelyudvarhely polgármestere. Üdvözlő beszédében méltóképen hangsúlyozta, hogy Erdély a szabad vallásgyakorlat hazája volt; békésen megfértek benne római katholikusok és protestánsok, mert összebékéltette őket az egymásra utaló eszme: a hazaszeretet. Hangsúlyozta, hogy az erdélyiek legelső sorban magyarok és csak azután vallásuk dogmáinak buzgó harcosai. — Nem ártott ezt megmondani Majláth »erdélyi püspök* úrnak, a ki eddigelé minden eljárásában csak a nemzetközi ultramontán pápistaság fanatikus harcosának mutatta fel magát. De hogy nem igen használt neki a jó tanítás és hogy Majláth Gusztáv úr továbbra is annak az ultramontán fanatizmusnak a képviselője marad, a mely a békességet, a türelmet nem ismeri és magát első sorban a papizmus hívének vallja s csak azután magyarnak, mutatja az, hogy a papság tisztelgése alkalmával nyíltan kifejezte, hogy Gyarmathy Dezső beszéde a legmélyebben sértette és csak nagy megerőltetéssel fojthatta el lelke felháborodását. — Ez a kijelentése teljes világításba helyezi a hecc-püspök lelkületét és működése irányzatát. * Az »erdélyi püspök* sajtója, a gyulafehérvári >Közművelődés« (??) tajtékzik dühében ellenünk. Dühöngésére Tüdős Istvánnak, a Sárospataki Lapokban a protestáns sérelmekről írt cikke adta az impulzust. Április 21-ki számában így ír: »Hogy sáros az a patak, a honnan ezek a pontok erednek, azon senki emberfia ne csodálkozzék; minthogy reformátusok laknak ott, ahol pedig ilyenek vágynák, ott a mi urunk Kálvin János születése óta semmiféle víz se volt tiszta: sem az erkölcs, sem a becsület, sem a türelem, sem a hit, sem a felebaráti szeretet, de legkevésbbé mégis az igaz jószándék vizei, a minek nyilvános bizonyítéka ez a XV. kemény pataki pont, a miket a Sárospataki Lapokban elkövet Tüdős István dr. és Bánffy Dezső erdélyi hívei számára elkrákog az Erd. Prot. Lap. De ime Mocsáry Lajos is megszólalt, sőt egy művészi disznócska árnyékában a legújabb ev. ref. nemes és szent tülekedés értelmi szerzője, Doboka gyöngye, Dezső báró főkurátor úr is megszólalt. A miből t. i. művészi disznócska laresként való szerepléséből nem csak az látszik, hogy az emberek mégis csak legjobban kedvelik a magukhoz illő társaságot; hanem az is, hogy a protestáns irodalmi süppedékek és nádasok összes reptiliái, szárnyas és szárnyatlan lakói, így a tavaszi húzás idején, megest jó csomó szennyet fognak felpacskolni. — De ha ez az ő életelemük. Mert a protestáns természetrajz tanúsága szerint nem azért protestánsok ők, hogy igazat is beszéljenek, avagy a megismert igazság ellen ne tusakodjanak. Mert a megnyugvás nem természetük. Mert a protestáns ösztön első és fő feltétele protestálni, azaz veszekedni ... A megreformált ige Sancho Panzáinak itt minálunk Erdélyben kiválóan kedves alkalmi théma az erdélyi püspök . . . Igazhitű, azaz orthodoxus pápista létünkre babonásak nem vagyunk ugyan, de azért mégis ominózus dolognak tartjuk, hogy ők az erdélyi püspök ellen feliratkozó bizottságot Bánffy Dezső főkurátor elsősége alatt a pokollal kombinálták, s mert lám, bár minden igazhitű orthodoxus kálvinistának bizfos a Kálvin János paradicsoma, tartunk tőle, hogy Várna, Csaca, Stomfa nincsenek belealkudva az ev. ref. predesztinációba.* — Tüdős azon pontjára, hogy a r. katholikusok már nem alkalmaznak protestáns embert — így replikáz: »Erre azt kell írnunk: sajnos, hogy nem igaz,* sőt a protestánsok nem alkalmaznak katholikust, »ha csak hittagadóvá, kálvinista eretnekké át nem vedlik.« — Arra a pontra, hogy a protestáns püspököket el nem ismerik, feleli: »Hát ezt még Bartók uram házi varjúja is képtelenségnek tudván, nem krákogta utána a pataki sáros tollú kollégának. Hogy nekik nincs püspökük? Hát hiszen hitük sincs; ahol pedig keresztyén hit nincs, minek oda a püspök? !« — Hogy a r. kath. egyház politikai pártot alkot,— erre azt írja: »Ha teszi, törvényes joga van hozzá! ... a politika nem kálvinista privilégium. Már t. i. a tisztességes politika. Ellenben kész szívvel elismerem, hogy a tisztességtelen politika mindig kálvinista monopólium volt, s ma is az, azzal a különbséggel mégis, hogy ma már a kazárokkal kell rajta megosztozni.* — íme, így panaszol és így siránkozik Magyarországon az »üldözött* ártatlan bárányka. Piszkos irkafirkáira nem is tartjuk érdemesnek felelni, csupán azt kérdezzük, hogy a minden egyháznak egyformán mérő kormány alatt az a szemfüles ügyészség, a mely a Sárospataki Lapokat olyan gondos figyelemmel kiséri és azonnal kész a sajtóperre: ezt a dühöngést nem látja és nem hallja meg?! * Az egyetemi cimercsonkítás. A budapesti tud. egyetem új épülete lépcsőházában diszül alkalmazott magyar koronák keresztjeit ismeretlen tettesek letördelték. Ez a gyalázatos merénylet mélyen felháborította az egész közvéleményt és a sajtót. A rendőrség erélyesen folytatja a vizsgálatot a tettesek kézrekerítésére; de eddig még eredménytelenül. Legjobban traktálja ezt az ügyet az ultramontán, néppárti sajtó, s a kegyes Molnár János apát úr interpellált is miatta a képviselőházban. Jellemző azonban, hogy a keresztek letördelését a néppárt újra a maga javára akarja kiaknázni. Nem a magyar korona, hanem csak a kereszt meggyalázásáról beszél, s az ocsmány merénylettel a zsidókat vádolja, hogy ezáltal antiszemita indulatokat támaszszon az egyetemi ifjúságban és a közvéleményben. A néppártnak s az egyetemi »Szent Imreegyesület« némely tagjainak ebben az ügyben való szereplése a »Magyar Szó«-ban szinte azt a gyanút kelti, hogy az egész nem más, mint a néppárt antiszemita manővere. Akárki a tettes: alávaló és a legszigorúbb büntetésre érdemes; de nem azért, mert a keresztet törte le, hanem mert a magyar koronát gyalázta meg. A kereszt szép szimbólum, s ha az mint egyházi jelvény szerepel, szintén sérthetetlen; de a magyar koronán a kereszt nemzeti jelvénynyé vált, s ki az ellen merényletet követ el: a magyar nemzeti jelvény ellen követ el merényletet. A néppárt lármája tehát a kereszt letördelése miatt, ha nem akarjuk is mondani, hogy gyanús. — de mindenesetre igen egyoldalú; irányíttatásában pedig, hogy t. i. antiszemita hangulatot teremtsen általa: a leghatározottabban elitélendő, s teljesen rávall a párt társadalomfelforgató fanatikus politikájára. * Szobrot Bethlen Gábornak Nagyenyeden. Királyunk Ő Felsége a mult év szept. 25-én elrendelte, hogy a mult nagy alakjai közül Bethlen Gábornak is szobor emeltessék Budapesten. E legfelsőbb elhatározás életre keltette újra azt a már régebben is hangoztatott eszmét, hogy a nagy fejedelemnek Nagyenyeden, a Bethlen-kollegium városában is méltó szobor emeltessék. Az erdélyi prot. társadalom a kegyeletes eszme keresztülvitelére mult évi november hó 15-én meg is alakította a szobor-bizottságot,