Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-10 / 23. szám

naponként olvashatjuk. Mintha csak halottaiból föl akar­nák támasztani a középkort a maga összes vallási es politikai attribútumaival! Beyschlag tanár a porosz állam részéről abban is »a szabadabb theologia elleni türelmet­lenségének tudatos aktusát* látja, hogy Stndt, az új kultuszminiszter Kamphausen bonni theol. tanszékére, Meinhold mellőzésével, a westtáliai orthodox papság kíván­ságára König rostocki tanárt nevezte ki. »Erőszakot követett el ezzel a bonni theol. fakultáson, a midőn annak ajánlatát figyelembe nem véve, idegen tanerőt alkalmazott*. Tömeges petíciókkal fordultak e kényes ügyben a kultuszminiszterhez, ki úgy látszik nagyon meg­zavarta ez önkényes kinevezéssel a kedélyeket a porosz­rajnai akad. és papi körökben. Sajnálatos, hogy ilyenek történhetnek Poroszországban ! A lláckel-Loofs tanárok között lefolyt tudós iro­dalmi párbajról is megemlékezik Beyschlag lapjának májusi füzete, mely > kínos, sőt megdöbbentő világot vet a mai német tudományosságra.* Háckel jénai tanár, a nagyhírű természettudós ugyanis, »Die Weltráthsel* című művében újból fölmelegítette a hamisan monisztikus böl­cseletnek, sőt természettudománynak nevezett darwinisz­tikus világnézetet. Ennek a műnek egyik lejezetében, Nietzsche Antikrisztusára emlékeztető cinikus gyűlöletét önti ki a keresztyénség s annak tudománya, a theológia ellen ; de oly hallatlan tudatlansággal, a melynél csak könnyelműsége és rivolitása nagyobb. Arról biztosítja ugyanis e fejezetben olvasóit, hogy a mi négy evangé­liumunk tekintélye a niceai zsinaton alapul, a melynek atyái, Pappus tudósításai szerint, ez evangéliumokat csu­dálatos módon, 40—50 apokrifus könyv közül válogattak ki. Arról biztosítja továbbá olvasóit, hogy az álevangé­liumok egyikében foglaltatott volna Jézus amaz »igaz« születési története, a mely szerint ő házasságonkivül szü­letett gyermeke egy Panthera nevű római tisztnek. Erre Loofs hallei tanár, a »Chr. W.« hasábjain közzétett nyílt levelében példátlan tudatlansággal és könnyelműséggel va­dolta Háckelt, s ismert nagy dogma- és egyháztörténeti alapossággal kimutatta, hogy egy Pappus nevű történetíró csak a 16-ik században tűnik fel, s hogy a Jézusról, mint Panthera fiáról szóló mese »mérges zsidó mese«, mely legelőször egy 13-ik századbeli író müvében talál­ható. Végül pedig még megjegyzi, hogy Háckel főforrása, az állítólagos angol tudós Standard-work semmi más, mint a keresztyénség ellenségeire számított s könyvkeres­kedői lorualomba sohasem került »Schandbuch und Buben­stück*. Ez irodalmi harcra méltán jegyzi meg Beyschlag: • Jellemző jele az időnek, hogy egy német tudományegye­tem ny. r. tanára ilyen eszközökkel harcra kél a keresz­tyénség ellen. De van annak más oldala is. A mint Loofs említett »nyilt levelét* olvastam, azt hittem, hogy Háckel tanárnak a földre kell hullania ama szégyene miatt, hogy nemcsak Krisztust szidalmazta méltatlanul, hanem ily pél­dátlan tudatlanságot és könyelműséget árult el német tudós létére, s hogy többé nem szerepelhet a német tudo­mányos világban S mi történik? Ő továbbra is duzzog; barátai is vannak a tudósok között; »Weltráthsel* című müvét csaknem elnyelik, Loofs megsemmisítő kritikáját pedig egyszerűen agyonhallgatják. Odáig jutottunk hát az alapos tudományosságáról hires Németországban, hogy ilyen szemenszedett tudatlanságot, ostobasagot és vakmerő­séget elnyelnek, sőt magasztalnak.— csak a keresztyénség ellen legyen intézve. £s ezt a korszellemet, mely az állam­egyház s az udvari theologia elleni mélv gyűlöletéből él és táplálkozik, rostocki theológiavai (König kinevezése) és hannoverai egyházfegyelemmel (Weingart esete) vélik Poroszországban legyőzhetni!* Mi is sajnálattal és fajda­lommal regisztráltuk e szégyenletes német tudós irodalmi jelenséget. A diukoiiissza-ÜQy a német prot. hitbuzgóságnak és áldozatkészségnek egyik legszebb és legmaradandóbb gyü­mölcse. így az ágostai. 45 év óta fennálló intézetnek van ma 201 nővére, s a 61.000 márkán épült kisdedóvó egyúttal a gyermek-nővérek gyakorlati kiképeztetését is célozza. Az anya-intézet betegápoló része krónikus beteg nők apolására van s/.ánva. A nővérek Ágostan kivül meg 28 helyen vannak elfoglalva, igv Münchenben 15, Nürnbergben 10 s Eilangenben 21 nővér, köztük i9 az egyetemi klinikákon munkálkodik. Valódi aldása az ágos­tai diakonissza anya-intézet a r. kath. Bajorországnak! — De a lipcsei diakonissza-ház mult évi jelentese is fe­lette örvendetes és lélekemelő. Nagyszabású otthont léte­sít, a melyre a város is segelvt szavazott meg. Többet mint 100,000 markát gyűjtött építési célokra. Az intézet­nek van 31 diakonisszája, 39 imanővére, s 11 próhanö­vére. Ajándékokban és hagyományokban kapott 18.023.87, s az államtól 100,000 márkát. Összes bevétele volt 418,099 márka. Klinikai betegek számára több barak epítésére is van szükség. — Valóban vele van az Úr a maga egyházában a diakonissza-intézettel, mely a krisztusi ápoló es könyörülő szeretet valódi megtestesülése a világi életben. A szászországi egyházi értekezlet május 9-ikén tar­totta Chemnitz városában 5-ik évi nagygyűlését. Egy na­gyobb tudományos s egy gyakorlati kérdés megvitatása képezte az értekezlet főtárgyát. így Pröltzseh heidel­bergi tanár »a tudományos theológia mai állásáról«, Meyer szuperintendens pedig »a szász térdrehullás kérdé­séről® értekezett. Szászországban ugyanis, mint a 40-es években Bajorországban, a prot. katonákat is kirendelik a drezdai r. kath. udvari főtemplom parádéira, amiben a a szász protestánsok méltán »a prot. önérzet megsértését* látják. A szász egyházi értekezletnek e tárgyban hozott tiltakozó javaslatát egyértelmüleg fogadta el a nagygyűlés. Luthardt lapja is élénken megvilágította e kenves kér­dést az »Allg. Ev.-Luth. K.-Ztg.« ez évi 19. számában. A bajor térdrehullás kérdésében annak idején tudvalevőleg maga a nagy DöLlinger is erősen volt érdekelve. A német pápás hierarkhia két új papot nyert. így paderborni püspökké Schneider prépost, salzburgi érsek­püspökké pedig Katschthaler címzetes püspök neveztetett ki Előbbit kitűnő theológusnak és pedagógusnak mondják, ki padernborni moráltheologiai tanársága idején számos munkát adottki. Főbb művei: »Az új szellemhit*, »A termé­szeti népek*, »Az erkölcsi tudat egysége és egyetemes­sége* stb. — Legújabb műve: »Az isteni világrend és a vallástalan morál.* A járatlan Martin helyére tehát tudós theol. püspök lépett a padernborni székbe. — Az új salzburgi érsek tiroii ember s a papi szeminárium igazgatója volt. Főleg egyház-zenészeti téren tűnt ki. Irodalmi és bölcseleti tudása szelesebb körökben is isme­retes. Hogy új helyükön mennyire szolgálják majd az Úr ügyét s nem az ultramontanizinus pápás türelmetlen poli­tikáját, azt majd a jövő megmutatja. Az eddigi tapasz­talatok nálunk is azt bizonyítják, hogy a kormányok nem voltak eléggé körültekintők és óvatosak a püspöki és ér­seki székek betöltésénél. Onnan a sok konfliktus a pápás hierarkhia s az egyes államkormanyok között. A berlini papi értekezlet pünkösd után ülésezett. A század fordulójával összefüggői eg Secberg tanár tartott elő­adást »A theológia elmaradott feladataival* cimen Kü­lönben irt már ő »A század alkonyán* címmel egy müvei, a melyben a porosz százéves egyháztörténetet teszi kritikai vizsgálódása tárgyává. Az értekezlet további

Next

/
Oldalképek
Tartalom