Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-27 / 21. szám

öregségében : az egyház hajója kormányrudjától csak a halál választja el. Ezután Radácsi György egyházkerületi főjegyző olvasta fel a püspöki jelentést a kerület szellemi és anyagi állapotáról. »Van egy sötét pont lelkem előtt — mondja az agg egyházfő — melyet a féltékenység nem csak az én lelkemben, de hitsorsosaiméban is, — úgy lehet, a valónál is sötétebbre fest, s ez nem más, mint: egyházunk jelenlegi helyzete, a melyet a fokozódó féltésből kifolyólag egyházi lapjaink majdnem kétségbeejtő fekete színben állítanak elénk, egy részről a protestáns szellem és öntudat hanyatlása miatt, másrészről a legközelebbi időben életbe lépett interkonfesszionális törvények ferde kinövésére s az a miatt előállott reverzálisok veszélyes voltára, a reakcióra, s végül az e téren ellenünk indított hajszára hivatkozván. Kétségen kivül fenyegető veszélyek ezek, elszomorítják a vallásukat híven szeretők lelkét!« Ezen tény kijelentése után áttér a püspök az orvoslás végett követendő módozatokra: »Azt vallom magam is, hogy meggyengült bennünk az életfentartó erő, az egységes protestáns közszellem ; nincs bennünk az a lángoló hitbuzgóság, mint volt régen; nincsenek közöttünk olyanok, kik máglyára mennének hitükért; — de erre nincs is szükség. Olyanok a bajaink, melyeket magunk orvosolhatunk. — Éleszszük elevenségre a protestáns közszellemet, bírjunk teljes tudatával annak, hogy az autonómia micsoda áldozatokat kiván«. »Nem lehet mondani, hogy a hivek áldozatkészsége kiapadt volna, s egy biztató fénysugár ez a jövőre nézve.* Előterjesztve az egyházkerület vagyoni állapotáról szóló adatokat, végül kijelenti, hogy az egyházkerület ügyei a megszokott mederben folytak az elmúlt évben. Az 1842-ben alapított papi özvegy-árvatár módosított alapszabály tervezete került első helyen döntés alá a Fejes István szabályzata értelmében, a 8 egyházmegye beadott jelentése meghallgatásával. E tár állása meghaladja a 400,000 koronát. S elhatároztatott, hogy a 2 forintot fizetők segélyjogosultja 30, a 4 frtot fizetőké 60, a 6 frot fizetőké 90 írt segélyben fog részesülni évenként e gyámtárból. A magyar nyelvtan és számtan tanítása ügyében a kerület nem döntött, hanem a 8 egyházmegye véleményes javaslatát áttette a ker. tanügyi bizottsághoz. Elhatároztatott, hogy a kerületi jegyzőkönyv és névtár jövőben 2 korona szabott árban lesz kapható. Jóleső örömmel vette tudomásul a gyűlés, hogy a »Sárospataki Lapok« oly jó anyagi viszonyok között van, hogy az irodalmi kör, mint kiadó jelentése szerint a jelenlegi segélyösszegnél (800 korona) nagyobbra szüksége nincs. A rozsnyói lelkész-kérdés is elintézés alá került, a gömöri egyházmegye fölterjesztése alapján. Állandó lelkészi állomást akar e 400 lélekből álló lelkes gyülekezet szervezni és fentartani. Anyagi ereje ugyan csekély, se temploma, se paróchiája; de biznak önmagukban, biznak a jóakaratú segítségben. E fontos kérdéshez hozzászóltak Dólcus Ernő, Bernát Elemér s Molnár József. Végre abban állapodott meg a közgyűlés, hogy kérni fogja a minisztert, hogy a kongrua megállapításánál az ilyen fontos, püspöki székhelyen levő lelkészi állomásokat ilyen szempontból bírálja el. Az eperjesi hitoktatás teljesítéséért Frenczel Bertalan abauj-vajkóci lelkésznek fizetése 200 koronával emeltetett. A konvent leirata alapján megválasztotta közgyűlésünk konventi rendes tagoknak, egyházi részről: Fejes Istvánt, Badácsi Györgyöt; világi részről: Bernáth Elemért, Meczner Bélát. Póttagok lettek: Kérészy Barna, Révész Kálmán egyházi, Dóhus Ernő. Ragályi Béla világi részről. Tanulságos vitára adott alkalmat a konvent azon leirata, melyben panaszolja, hogy a domesztikai bevallási és befizetett összegek évről-évre kevesbednek, mi által attól lehet tartani, hogy a felséges célt a közalap nem szolgálhatja úgy, a mint kellene. Kerületünk e fontos kérdésben különösebb intézkedést nem lát szükségesnek, mert a mi kerületünk volt 20 év óta az, mely a legrendesebben eleget tett magára vállalt kötelezettségének. Kéri a többi kerületeket is, hogy szorgalmazzák a megajánlott összegek befizetését, hogy hátralék ne szerepeljen ! Mindamellett megbízta az esperesi és gondnoki kart, Czinke István jegyzővel, hogy tanácskozzanak e mindnyájunkat közelről érdeklő fontos kérdés jó megoldása felől, hogy ha ujabb áldozatkészséggel föl nem lehetne emelni a megajánlott összegeket: akkor találjanak valami helyes utat és módot, a mi által e fenséges alkotása a debreceni zsinatnak fejlődjék, virágozzék és javítson a szegénységgel küzdő egyházak nyomorúságos helyzetén. Másnap került tárgyalás alá a sárospataki igazgatótanács többrendbeli jelentése, a mult évi számadások felülvizsgálásáról, az újabb alapítványokról, a Mudrony András hagyatékáról, továbbá az akadémiai tanárok fizetésemeléséről s Warga Lajos egyháztörténettanár nyugdíjaztatásáról. A számadások, vagyonmérleg megerősíttettek; Soltész Ferenc főiskolai pénztárnoknak a felment vény megadatott. Az alapítványok nagy köszönettel fogadtattak, s újabb bizonyságai ez alapítványok a nemes szivek megnyilatkozásának a sárospataki főiskola jövője érdekében. A Mudrony András hagyatéka felől megerősítette a közgyűlés az igazgató-tanács azon határozatát, hogy a pincében található borok árából, a végrendelet értelmében, a »Poklos* nevű kitűnő helyen lévő szőlőterület ültettessék be, mely közel 15 kat. hold terület. A hagyaték értéke közel 100,000 korona, melynek kamata a tápintézet céljaira fordítandó. Szomorú szívvel értesült a közgyűlés Warga Lajos kitűnő tanárunk betegségéről. Egy évre való nyugdíjaztatását helyben hagyta teljes fizetéssel, s helyére, helyettes minőségben, 1200 frt fizetéssel Rohosku József újhelyi káplánt s a külföldön két évet töltött jeles ifjút választotta. S alig tárgyaltatott le ez ügy, hozták S.-Patakról a sürgönyt, hogy Warga Lajos meghalt. E szomorú hirt nagy megilletődéssel fogadta közgyűlésünk. Tehát örökös nyugalomba költözött el ez a kitűnő történettudós tanár is, ki nagy tehetségét elégette a poros levéltárak okmányai között, ki hangyaszorgalommal munkálkodott nagy egyháztörténetén, ki utolsó éveiben agylágyulásban szenvedett. Áldás kisérje sírjába s legyen áldott emlékezete! Nagy vitára adott alkalmat a főiskolai akadémiai tanárok fizetésemelésének kérdése. Nem azért, mintha át nem lett volna a közgyűlés minden tagja hatva azon gondolattól, hogy a szellemi munkás méltó a maga jutalmára, hanem csak azért, mert ez idő szerint nincsen miből e 6000 koronát fedeznie sem a kerületnek sem a főiskolának. E vitában részt vettek: Bernát Elemér, báró Vay Elemér, Komjáti Béla, Meczner József, Révész Kálmán, Fejes István, Szinyey Gerzson,Radácsi György, Zsindely István és dr. Tüdős István. Többen az államsegély elfogadása mellett nyilatkoztak; többen ellene. Ugy látszik, hogy a főt. kerület az államsegélykérésbe könnyen nem megy bele. Saját erejéből fedezi a kiadásokat, a meddig fedezheti. Végre elhatároztatott, hogy a 400 koronával való fizetésemelést