Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-14 / 2. szám

XIII. Leó pápa a század alkonyán is hallatja sza­vát. »Általános jubileumra és köteles és megérdemlett köszönetre* hívja fel »a tisztelendő testvéreket« és elren­deli »a Bazilika szent kapuinak megnyitását és a teljes búcsúval járó bűnbánatot*. Abban a meggyőződésben van, »hogy eddig is a pápaság szava és intelme Isten kegyel­mével a nép vallásosságában föllendülést és az engedel­messég iránt buzgóságot idézett elő*. Nagyobb római zarándokutat is remél, hogy ott »lelkük megtisztuljon*. Majd fájdalmas hangon is folytatja: »Mi erre az időre természetesen szivünkből óhajtjuk, hogy Róma felvegye régi alakját, régi képét, a midőn atyáink szokása sze­rint az istentiszteletet minden megszorítás nélkül teljes egészében, nyilvános fénynyel s az idők szentségének megfelelően tudtuk volna végezni: vagyis hogy az ide­gen az előbbi szertartások megfigyelése után ráismerjen a szent városra. Azonban a pápaság megrablásával a katholikusok szabadságát is megszorították. A benlakók és idegenek jámborságának nem maradtak meg, csak az Isten házai*. S végül »a pápai szék tekintélyén ejtett egy másik méltatlanság és súlyos sérelem* sem kerülte el a kesergő szent atya körültekintő figyelmét. A hágai békekonferenciát érti, a melyre, »mint legfőbb pásztor« meghívást nem kapott. Pedig »a legfőbb pásztori hiva­tásnak Isten adta jogában gyökerező kötelessége, hogy az igazságosság érdekében közbelépjen, a békét közvetítse s a viszálvkodásokat távol tartsa egymástól!* S »a pápai szék ezt a döntő tekintélyét minden időkben elismerték s a közvélemény is követelte, hogy a pápa képviseltetni fogja magát a hágai békekonferencián. Csakis egyetlen egy hang emelkedett fel ez ellen s addig agitált akarata mellett, mig keresztül vitte. Mi azt hisszük, hogy ezek a hangok azokéi voltak, akik Róma elfoglalásával a pápa­ság hatalmát megtörtélr, mily ellenséges indulatokat kell látnunk ama hatalom részéről, amely mindenhol félti ha­talmát a pápaság Isten adta jogának és hatalmának ki­nyilvánításától és érvényesítésétől ? Hozzon a jövő bármit, mi Isten segítségével sem engedékenyek, sem félelem nél­küliek nem leszünk. »Hát csak keseregjen továbbra is a szent atya a multakon s a jövendőn! Nagyon alkalmas időt választott erre a század alkonyán. A Rómában lakó német protestánsok templomépí­tési ügyéről igen szomorú dolgokról értesít Beyschlag »Deutsch ev. Blátter* dec. füzete. »Szégyennek* mondja azt a nov. 19-iki gyűlést, a melyet ez ügyben az ottani protestánsok tartottak. E kolóniában vannak prot. elemek, a melyek a pápasággal és a porosz követséggel egyetem­ben minden áron meg akarják hiúsítani az önálló német prot. gyülekezet-alapítást s a templomépitést. A porosz követség ev. lelkésze is azok táborában. Sajátságos állá­suk van azoknak a hivatalos udvari és követségi papok­nak ! Tapasztalásból tudom, hogy p. o. Szófiában Sándor fejedelem udvari papja : Koch még kérkedett is ez állá­sával és keveset törődött az ottani protestánsokkal. — Beyschlag tanár Pál apostolnak I. Kor. 11. 19. erős sza­vára emlékeztetve ama reményének ád kifejezést, hogy ama szégyenletes gyűlés válaszául annál tömörebben fog­nak egyesülni a római protestánsok, és a követségtől tel­jesen független önálló német ev. prot. egyházközségnek megalakítására fognak megtenni minden tőlük telhetőt. Hisz' a templomépítésre máris tekintélyes összeg gyűlt egybe, a melyet épen az »imoficielle ev. Deutschland* hozott össze. Ez lenne a legméltóbb felelet XIII. Leó pápának Luthert és a reformációt szidalmazó Canisius­bullájára s a legszebb német prot. cselekedet a század alkonyán! Az oroszországi óhitű egyház beléletéröl eléggé szo­morú képet nyújt Pobedonoszew. az ú. n szent zsinat főprokurátora az 1896 — 97. évekről szóló jelentésében. Az óhitűek köréből legújabban olyan szekta vált ki, mely »szélső racionalisztikus s a ker. hit alapigazságokat mé­lyen aláásó nézeteket* hirdet az egész vonalon. A racio­nalizmus abban nyilvánul, hogy »sokan az óhitűek közül a baptistákhoz és a molokánokhoz térnek át, sőt többen újabb racionalista szektákat is létesítettek (kolnogorovzok és balorizkok.) »Az áttéréseknek politikai tendenciát is tulajdonít a jelentés, mely »nyílt hitetlenséget és a kor­mányhatalommal szemben negatív magatartást* lát ez áttérésekben. E racionalizmus legyőzésének egyetlen óvó­szere a jelentés szerint az iskola. Mi azonban kötve hisz­szük, hogy a holt és merev ceremonializmus miatt az államegyháztól elidegenedett orosz egyházi elemeket vissza lehessen hódítani a mindenható orosz egyház számára. Egy'holt betűortodoxia párosulva'merev és élettelen litur­giái formalizmussal soha sem alkotott még egészséges vallásos egyházi életet. Az orosz egyház önmagán is ta­pasztalhatja az egyháztörténelem szigorúan következetes logikáját és tanulságait. A drezdai udvari képtábról — mint Luthardt lap­jában olvasom — eltávolították Hübner a Luther és Eck közötti lipcsei szóvitát ábrázoló ismeretes nagy képét, s a grinunai fejedelmi iskolának adta azt a kormány aján­dékba. Megütközéssel tárgyalta e dolgot a szászországi prot. sajtó, sőt az országgyűlésen is szóba került. S bár a pénzügyminiszter kijelentette, hogy tisztán csak művé­szeti, nem pedig egyházfelekezeti indokokból történt a kép eltávolítása, még sem sikerült neki eloszlatnia a pro­testánsok aggodalmait. Mindenesetre sajnálatraméltó, hogy a képtárnak a szászországi reformációra emlékeztető, ez taz egyetlen képét eltávolították, míg a róm. katholikus szerzetesi asketizmust és a Máriaimádást ábrázoló képe­ket kevés mübecsök dacára meghagyták. Vannak a kép­tárnak oly pápás képei is, a melyek a műkritikusok sze­rint egyenesen profanálják a szemlélőnek vallásoserkölcsi érzelmeit. A kath. képeknek fanatikus elhelyezésére vagy eltávolítására ugyan senki sem gondol, de azért a leg­utóbbi képkiállítás alkalmával még sem vásárolt a szász kormány kifogástalan mübecscsel biró prot. tárgyú képeket. Schafer„ az ismeretes belmissziói író »evang. nép­lexikona* igen alapos tájékoztató a jelenkori szociális kérdések tömkelegében. Megjelent Bielefeldben. Ara hat márka. Nem csupán szociális és nemzetgazdasági, hanem egyúttal a népéletet emelő bibliai egyházi kérdések is vannak itt tárgyalva és pedig a legilletékesebb szakírók által feldolgozva. Sehol a közleményekben a túlzásoknak vagy hypothesiseknek semmi nyoma, s csakis a biztos eredmények vannak föltüntetve. Schafer igen ügyesen tudta a rengeteg ker. szociális tananyagot beosztani és csoportosítani. Végül az is örvendetes dolog, hogy a munkás osz­tály javát célzó porosz központi egylet dec. 2-ikán tar­totta Berlinben ez évi nagygyűlését. Ez egyesületnek van jelenleg 1126 tagja, 234 fiókegylete. 202 részvénytársa­sága, 6 állandó és 684 évi tagja. Évi bevétele 16,696 kiadása 12.660 márka. A vállalkozók és a munkások közötti anomáliák megszüntetésén vagy legalább is eny­hítésén fáradozik ez egylet az egész vonalon. Élénk ér­zéke van a szociális bajok és a népélet mizériái iránt, s ennyiben hatalmas faktor a szociális feladatok lehető meg­oldásában. Eperjes. Z)r. Szlávik Mátyás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom