Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-27 / 21. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig : LX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó .hivatal : Hornyánstky Viktor könyvkereskedése (Akadémia oérháza), hová az elöíiz. é9 hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Elit tizet Isi ára : Félévre: 9 kor.; egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fii. Szomorúság és vigasztalás. (Áldozócsütörtöki gondolatok.) A váltság nagy munkája végrehajtva. Az istenországának égi magva elvetve már az emberi lelkek termő talajába. A feltámadott Úr ott áll tanítványaival együtt a Olajfák-hegyén, hogy megdicsőülve visszatérjen Atyjához, kitől elbocsáttatott. Elhangzott már a nagy parancsolat: »Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeketa; el az igéret: »kereszteltettek Szent Lélekkel nem sok napok multán a : és a tanítványok lelke még mindig nem képes behatolni az isteni üdvkormányzás titkaiba. Szomorúan állják körül a Mestert, s még teljesen meg nem világosodott lelkökből feltör az aggódó kérdés : Hát elmégysz? Itt hagysz bennünket magunkra ? » Avagy nem ez időben építed meg Izraelnek az országot ? !« A szelíd feddés mellett: »Nem ti dolgotok ez időket tudnotok és az alkalmatosságokat, melyeket az Atya a maga birodalmába helyeztetetta, — hangzik újra a vigasztalás: »Veszitek a Szent Lélek erejét, minekutána eljövend ti reátok a, — és mégis, mikor a felhő körül fogja a Mestert és emeli az ég felé: lehangolódva, fájó szívvel emelik fel szemeiket utána. Lehangolódva, fájó szívvel, de hivő lélekkel. A mit a Mester mond, az igaz, ha még most megérteni nem képesek is. Fel nem foghatják, — a titok mélyére hatolni nem tudnak, — de hiszik hogy úgy eszen, a mint az égbe távozott Mester mondá. És lelkök hitét megerősíti maga az Atya, ki Fiát előttük megdicaőíté. Elküldi hozzájuk a vigasztalás angyalát, s a hivő, bizó, reménykedő lelkekre mint a gyógyító balzsam, olyan az angyali szózat: ®Galileabeli férfiak! mit állotok, nézvén mennybe? E Jézus, a ki oda felviteték ti tőletek menyországba, aképen jő el, a miképen láttátok őtet felmenni a mennyekbe !a A válás fájdalma még ott sajog szivökben; de hitök, megerősödve az isteni biztató szózat hallatára, éledve emelkedik, s újra dús lombot hajt a remény, a mely meg nem szégyenít, Hiszik, tudják, hogy úgy leszen, a mint a Mester igén s a mint az Úr mondá; s megnyugodva térnek vissza a megdicsőülés helyéről, hogy azután »mind egyetemben foglalatosak legyenek az imádkozásban és a könyörgésben«. A keresztyéni hit és remény megpróbáltatásának, s az isteni, újra felemelő vigasztalásnak magasztos példája az Olajfák hegyének áldozócsütörtöki nagy eseménye. Erőt, vigasztalást, reménységet nyerhet abból minden megpróbált lélek, minden időben. S a mikor lelkem az Áldozó-csütörtök nagy eseményei s annak vigasztalása felett elmereng, gondolataim önkéntelenül a mi magyar prot. keresztyén egyházunk' mai megpróbáltatásaira térnek át. Panasz, aggodalom, ingadozó remény mindenfelé. A megpróbáltatás fellegei mintegy elfedezik a mi szemeink elől is az isteni Mestert, s mint a tanítványok az Olajfák hegyén, mi is aggódva kérdezzük: hát így kell sorvadoznia egyházunknak? — hát nem épül meg bennünk és általunk az Istennek országa? Gyenge, aggódó hittel tekintünk szerte; de a sötét felleg nem oszladozik, s tört reménynyel, levert lélekkel állunk bajaink közepette. Hát felénk nem hangzik az intő, a vigasztaló isteni szózat, mely hitünkben erősíthetne s reménységeinket új életre kelthetné? De hangzik; csak az a baj, hogy füleink még mindig süketek az intés meghallására és sziveink talaja nem eléggé megművelt a vigasztalás magvainak befogadására. Mint a tanítványok, úgy mi is még mindig a látható boldog ország felett ábrándozunk ; azt hiszszük, hogy külső törvények, rendelkezések és adminisztráció tarthatnak meg bennünket, s hogy ezekből áll a Krisztus anyaszent-41