Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-29 / 17. szám

A »Luther Társaságba* a székesfehérvári evang. egyházközség legutóbbi közgyűlése alkalmával 28-an léptek be. Szép dolog ez: bárcsak a M Prot. Irodalmi Társaság tagnyerése felől is ilyen örvendetes hireket adhatnánk! GYÁSZ ROVAT. f Kovács Lajos hetényi ref. lelkész életének 66-ik évében f. hó 22-én szélhűdés következtében elhunyt. f Csernák István, a máramaros-ugocsai reform, egyházmegye esperese f. hó 20-án elhunyt. Nyugodjanak békével! KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. A király Ádám Gerzson nagykőrösi ev. ref. főgimnáziumi igazgató-tanárnak, a ki a középiskolai oktatás terén négy évtized óta példás buzgósággal működik, az iskola és az egyház terén szerzett érdemei elismeréseül a kir. tanácsosi címet díjmentesen adományozta. — A derék tanférfiúnak, a ki a nagykőrösi gimnáziumi nevelés egyházias irányának fenntartása körül is érdemeket szerzett, e helyen is melegen gratulálunk a jól megérdemelt kitüntetéséhez. — A debreceni diákkongresszusra a budapesti theologiai ifjúság képviseletében Malcay Lajos, Forgács Gyula, Nyáry Pál, Mészáros János, Kájel Endre, Megyercsy Béla és Tóth Pál küldettek ki képviselőkül, a kik e hó 27-én utaztak Debrecenbe. * Ultramontán dühöngések. A pápás sajtónak igen nagyon fáj a protestánsok mozgolódása ; nem is szűnik meg gyalázkodni ellenünk egyetlen egy nap sem, de elvakult dühében úgy tör néha reánk, hogy fegyvere visszafelé sül el s önmagát sebzi meg vele. Példa erre a »Magyar Állam,* a mely a római katholicizmus üldöztetése felett sírván krokodilus könyeket, így jajdul fel: »Nem fájó-e már magában az, hogy az őseink vérével, nemzetünk életével kilenc századon át egybeforrt vallást (értsd : a római kath. vallást) egy sorba rendelik idegenből beplántált szektákkal, melyeknek egyike (értsd : az evangélikus) kénytelen volt kánoni vétségnek minősíteni a hazaszeretettel ellenkező cselekedeteket*, — e frázisáradat ulán pedig ezt mondja: »A protestantizmus legnagyobb sikereit annak köszönheti, hogy felekezeti érdekeit mindig egyesíteni tudta a nemzeti érdekekkel, szabadságát a nemzet szabadságával, jogait a nemzet jogaival*. — Köszönjük e vádakat. Csak kutasson a pápás sajtó ilyenek után a nemzetek s épen a magyar nemzet történetében: talalni fog ott még eleget, — s mi mindnyáját szívesen magunkra veszszük, mert ezek mind csak azt a nagy igazságot bizonyítják, hogy a protestantizmus mindenütt össze tudott és össze akart és össze is forrt a nemzetek életével, azok érdekeivel, szabadságával és .jogaival ; tehát hogy a protestantizmus sehol sem idegen, sehol sem nemzet-és haza ellenes. De hát az ősök vérével, szintén idegenből behozott s e hazában felgazdagított római katholikus egyház össze tudott-e, össze akart-e s összeforrt-e a nemzet életével? Ezt is vizsgálja a »M. Á.« s erre is feleljen meg! * Az ultramontán pax és tolerantia. Ugrón Gábor nagy hangon bele kiáltotta a világba a magyar római katholikusok elnyomatását és üldöztetését. Hogy ez mennyire igaz és hogy az ártatlan bárányka mennyire bárányka, eléggé illusztrálja az alábbi néhány eset. Magyar-Soókon (Nyitra m.), hol a község határának 3

/3

-ad része a reformátusok kezében van, a többségben levő róm. katholikusok a legutóbbi tisztújítás alkalmával az összes reformátusokat kibuktatták a képviselő testületből és utcahosszat, nyíltan hirdették, hogy a reformátusok közül még bakter sem kell. — A b . . . i lelkész r. kath. cselédje a gyóntatószékben szelid dorgálást kapott, a miért kálvinista ember és épen kálvinista pap házában szolgál, — és a cseléd felmondott, hogy lelke üdvösségét el ne veszítse. Ugyan ennek a lelkésznek másik római katholikus cselédjét a görög katholikus káplán nyilvánosan leszidta, hogy kálvinista papnál szolgál. — Továbbá a »Magyar Szó«-ban ezt olvassuk: »Az erdélyi városokban és falvakban rendszeresen folyik a lélekvásárlás. Gyulafehérváron a püspökség és a papság nem ád munkát, csak katholikusnak. Sem földmunkát, sem ipari munkát. A szegény kálvinista nép pedig tengődik éhen és munka nélkül. De ott ólálkodnak mögöttük az ügynökök és csábítják őket : Mérjetek vissza!« Ha katholikusokká lesztek, lesz pénz és lesz munka. Mit csinál a szegény protestáns családapa ? Vagy elpusztul gyermekeivel, vagy megadja magát és megtagadja hitét. S van is eredménye ennek a munkának. Gyulafehérvárott és Nagy-Szebenben eddig 108 családapa tagadta meg hitét. Úgy tudjuk, hogy maga az »erdélyi püspök* évenkint 100,000 forintot szánt az ilyen térítési niissziókra«. — íme, itt a farkas és a bárány meséje a valóságban, — és mégis mi szitogatjuk a felekezeti türelmetlenség lángját! * A tettekben nyilvánuló felebaráti szeretet. A londoni jótékony intézetek és misszió-egyesületek titkárai évenként átlag 6 millió font sterlinget (144 millió koronát) kapnak jótékony emberek százezreitől, mint önkéntes adakozásokat. Ez összegből 1.280,000 fontot fordítanak a külmissziókra, 405,000-et pedig a belmisszióra. 930,000 font az árváké és a gyermek- menedékházaké; a kórházakra 869,000 font jut. A szegény javadalmú-lelkészek, továbbá a lelkész-özvegyek és árvák segélyezésére 449,000 Iont jut; 280,000 font az elaggott szegényeké. 184,506 font fordíttatik a tengerészek és családjaik gyámolítására. 119,000 a zsidó hittérítésre; 111,000 font pedig a lelkészek képzésére használtatik föl. 110,000 font a vallásos iratok terjesztésére, 106,000 az Ínségesek felsegélésére és végül 109,000 az önkéntes mentők támogatására fordíttatik. (Cs.) * Hatvan év egy társulat életéből. Az emberiség ügyét hiven szolgáló brit- és külföldi rabszolgnellenes larsulat most töltölte be hatvan éves fennállását és meg-