Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-22 / 16. szám

mindazt, a mi az életet széppé és értékessé teszi és pedig hatványozott mértékben. Ott a sötét hatalmaknak nincsen erejük; ott megszabadul minden nyomástól a lélek; onnan tovatűnik a gond és szomorúság. De hát csak ez a kiválóan szeretetreméltó s minden szigorúságtól és különösségtől ment emberfia-e az, a ki ilyen befolyást gyakorol? Nem, hanem az Ember fiával az Istenfia is össze van kapcsolva. Egész lényéből az Istennel való teljes bensőség sugárzik; egész lényéből az istenfiúság tudatának páratlan ereje és határozottsága tűnik elénk. Ezen nyugszik az a tudatosság, a mely ezt mondatja vele: »megmondatott a régieknek: ne ölj! én pedig azt mondom: ne haragudjatok.« Ugy szól Istennek nevében, mint a ki vele egy. Ha ő megbocsátja a bűnt: az Isten is megbocsátja ; mivel az ő lelkiismerete az isteni akarat tiszta tüköré. S a Jézus mire fekteti a fősúlyt? Mit kiván követőitől, hogy mi legyen aza

ő legsajátabb, legbensőbb érzetök ? Az, hogy érezzék, hogy leikök benső, élő összeköttetésben van Istennel, s hogy ez a közösség abban a szeretetben lesz nyilvánvalóvá, a mit Isten részéről tapasztalnak és a mely őket betölti s belőlük kiárad mindenekre. Jézus azt jelenti ki, a mi eddig a legnagyobb bölcsek előtt is elrejtetett, hogy a tiszta, önzetlen szeretet nem egyéb, mint Istennek ereje. A világkormányzó minden intézkedése általa lett érthetővé előttünk. A szeretet, a szó legnemesebb értelmében véve, egyéni valami, a mi szivből-szivbe ömlik át. A szeretet szeretetet kelt. A ki már egyszer teljesen át van hatva ettől a tudattól: Isten szeret engem, — az nem tehet másként, annak lényének minden idegszálát arra ösztönzi az a szeretet, hogy viszontszeresse őt, s ezt a szeretetet szünetnélküli háladatosságban, föltétlen bizalomban, készséges önodaadásban fejezze ki. így lesz a szeretet csodálatos hatalommá, a mely, mint valami mennyei forrás, az égből csergedez alá s ugyancsak oda tér vissza ; de a mely egyúttal arra ösztönzi az embereket, hogy őt kifejezésre juttassák a világ előtt, és a mely arra törekszik, hogy világító szövétnek legyen s az emberek életét melegítőleg, éltetőleg és világítölag hassa és ölelje át. Szent szeretet az az isteni béke, a mely minden emberi sziv mélyén ott pihen ; ép azért van örök becse minden egyes ember életének ! Minden emberi méltóság a szeretetben lesz tökéletessé és ennek égi fensége mellett az embereket egymástól elválasztó minden különbség csekély jelentőségűnek tűnik fel. Nem az jár az élet magaslatain; nem az van Istenhez legközelebb, a ki a legnagyobb művészet, tudomány, gazdagság és tisztelet birtokában van, hanem az, a ki az önzetlen szeretetben a leggazdagabb. Mindezeket Jézus nem úgy tanította, mint hosszú idő alatt szerzett ismereteket, vagy mint valami idegen egyéntől nyert megbízatást; hanem, mint Istennek önkijelentését és közlését. Mind abból, a mit a legszigorúbb kutatás megállapíthat, semmi sem bizonyosabb annál, mint hogy Jézus az ő szenvedéseit és halálát Istennek az emberek iránt való szeretetének legerősebb bizonyítékaként jelentette ki. Azt akarta, hogy az ő megfeszítettetésében Isten könyörületességet lássák, hogy a keresztről Istennek kegyelme sugározzék alá vigasztalólag az emberek szivébe. És valóban, a keresztyénség egybehangzó tapasztalata a megfeszített Jézus szeretetében Istennek szeretetét látja és érzi. Mikor feltekintünk erre a haldoklóra, nem csak az az önzetlen önfeláldozás ragad meg bennünket, a melylyel a halandó testben járók milliárdjainak egyike a legkínosabb halálra adta magát az igazság szent ügyéért; nem is egy szent és fenséges emberi életnek eme tragikus kimenetele, mely a világmindenség mozgató erejének kérdésével kapcsolatban igazán aggodalomba ejt ; — nem. mi itt annak a mindenható Isten kijelentésének meggyőző bizonyítékát látjuk, a kivel az időben és örökkévalóságban össze vagyunk kötve. Csak akkor fogjuk igazán felismerni az isteni szeretet viszfényét mindazon más természetű nemes buzgóságban, jóságban, szere'.etben s mindazon más természetű könyörületességben. a melylyel életutunkon ottan-ottan találkozunk; csak akkor fogjuk igazán érezni jobb napjainkban az Isten jelenlétének boldogító érzetét, ha egyszer a Jézus kereszthalála az Isten szeretetének föltétlen kezességévé vált reánk nézve. Más szemmel nézzük a világot; másként értelmezzük a sorsot ; másként fogjuk fel kötelességeinket. A megfeszített Jézus evangéliumát hálás örömmel fogja a legdrágább gyöngynek tekinteni az, a ki az egész világot felkutatta a drága gyöngyök után ; a ki az évezredek bölcseivel szóba állott s megkérdezte tőlük, hogy mit adhatnak neki arra nézve, hogy elviselhesse az élet terheit, a halál fájdalmát s megszabadulhasson a lelkiismeret szorongásaitól. Egyedül Jézus az az orvos, a ki a beteg szivet meg tudja gyógyítani. A mennyiben pedig Jézus a lelki életnek egészen új erőt, új lökést adott: ez által az emberiség lelki életét amaz igazi magaslatra emelte fel, a hol az örök világrenddel való boldog harmóniában végtelen teljességben nőhet és érlelődhet. A mi jót és szépet a keresztyénség eddig létrehozott, mind ahhoz nem az ő tanítása, nem is a tudósoknak Jézusról alkotott elmélete, hanem egyedül az ő egyénisége szolgáltatta az éltető erőt. Vele személyileg összeforrva léptek a mártírok derült arccal a vérpadra vagy a máglya lángjai közé. Finom, mély érzésű lelkek, mint Kempis Tamás, vele a legszorosabb lelki közösségbe lépve fejtették ki lelki életöket a világ zajától távol, oly gyöngédségben, mélységben és bensőségben, a minőt a nem keresztyén körökben hiában keresünk. A keresztet hordozók Jézus tanítványaiként jártak vidáman széllyel a földön. Assisi Ferenc mint Jézus tanítványa nevezhetné a fájdalmat az ő fivérének és a szenvedést az ő nővérének. Jézustól megragadtatva nem félt Pauli Vince se a rabság borzalmaitól, se a gályarabságtól, csak hogy égi fényt derítsen a nyomor sötét éjszakában ; és még öreg korában is bejárta a sötét téli éjszakákon Páris utcáit, s felszedte a kitett gyermekeket. A Krisztussal való benső viszony érzetében gyűjté össze Francke Hermán az elhagyott árvákat, és lett Fry Erzsébet a rabok angyalává. A Jézus szeretete ösztönzé mindeme nagy emberbarátokat, a kik a lelki és testi nyomor sebeit gyógyítgatni törekedtek. Ez a szeretet teremté a művészet legszebb remekeit: ez adott uj gondolatokat, uj lelkesedést a képzőművészetnek; ez lelkesíté Bach Sebestyént, midőn a dalművészet legfelségesebb termékét, a Máté-passiót alkolá. Ez a szeretet azonban még többet is tett; kiváló lelki nemességet kölcsönzött az emberek ama számtalan millióinak, a kiknek neve nincs feljegyezve a történet könyvében, a kik önként és szabadon arra törekedtek, hogy a mindennapi-élet sivár küzdelmei közepette a legnemesebb emberképhez hasonlók legyenek és a kik életök és tevékenységük kis világát az önzetlen jóság és hűség fényével igyekeztek megaranyozni. A történet minden lépten-nyomon azt tanítja, hogy az örök igaznak és jónak szentelt emberi élet akkor posványosodott el, a mikor megszűnt Jézusra tekinteni, és akkor emelkedett fel, a midőn vele ujolag közösségbe lépett. A vallás nem tanok és gyakorlatok összege, hanem az egész egyéniséget megragadó és átható élet, a mely