Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-18 / 11. szám

az egyházközségektől felterjeszttetnek ; intézkedik a lelkész és a gyülekezet között felmerült kérdésekben ; elintézi a a gyülekezetek közötti vitás ügyeket; határoz a gyüleke­zetek kölcsönkötéseiben; üj gyülekezeteket szervez, vagy a hol szükség van, újra szervezi azokat, de ha kell meg is semmisíti. Az egyházmegye évenként rendes gyűlést tart; de az elnök rendkívüli gyűlést is hívhat össze, annyiszor, a a hányszor a szükség kívánja. Az egyházmegye határozata ellen az egyházkerü­lethez lehet fellebbezni. Az egyházmegye szervezete tehát ott sokkal egy­szerűbb, mint nálunk. Itt nincs hosszabb időre vagy épen életfogytiglan választott esperes és egyházmegyei gondnok. Nincsenek tanácsbírák,' kiknek jelenléte a mi egyházme­gyei gyűléseinket arisztokratikus színezetűvé teszi. Az elnökség minden évben változván, esetleges zsarnoki hajlamait senki sem érvényesítheti. Jelen lévén minden egyes gyülekezetnek a képviselője, az itteni egyházme­gyei gyűlések egészen demokrata színezetűek. Bridgeport Conn. Kalassay Sándor, (Folyt, köv.) ev. ref. miss. lelkész. BELFÖLD. Levél Mezőtúrról. Február 17-én, a ref. főgimn. és a ref. olvasó­egylet meghívása folytán, városunkba érkezett Fermaud Karoly, az evangéliumi ifj. egyesületek központi választ­mányának titkára, ^ budapesti ref. ifj. egylet II. titkárá­nak kíséretében. Vasárnap, a reggeli istentisztelet után, d. e. 10 órakor a főgimn. dísztermében gyűlt össze az ifjú­ság és tanári kar. Imádság után Fermaud Károly ismer­tette igen érdekesen és tanulságosan az ifjúsági egyletek célját, buzdította az ifjakat ilyen egylet alakítására. Hasonló szellemben szólt kísérője is, meggyőzőleg serkentve az ifjakat amaz igaz bölcseség szerzésére, Dán. I. 8. és 17. alapján. Befejezésül a főgimn. énekkar egyházi éne­ket, majd Fermaud kívánságára a hymnust énekelte. A beszédek az ifjakra mély benyomást gyakoroltak. Kijelen­tették, hogy boldogoknak érzik magukat, ha ilyen egylet­nek tagjai lehetnek, s egyúttal abbeli kívánságukat fejez­ték ki, hogy Fermaud útján az athéni ifj. egyletet görög levélben üdvözlik. D. u. 2 órakor ismét a nagytemplomba gyülekezett a közönség, még a délelőttinél is nagyobb számban, val­láskülömbség nélkül. Ott volt ismét az egész tanuló ifjú­ság, minden felszólítás nélkül; a gimn. és állami felsőbb leányiskola tanári kara, az iparos ifjúság testületileg stb. A rendes ima ulán Vékony Sándor vallástanár bemu­tatta Fermaudt a közönségnek, ki lelkes beszédben ismertette az ifj. egyesületeket. Rámutatott arra, hogy nagy szükségünk volna ezekre nekünk magyar protestán­soknak, ha élni akarunk, ha, mint a múltban voltunk, úgy a jövőben is előharcosai akarunk lenni a lelkiisme­reti és polgári szabadságnak; ha biztosítani akarjuk hazánk egészséges fejlődését; biztosítani a magyar faj hegemóniáját, szemben a nemzetiségekkel. Utána útitársa szólt a különféle ifjakról, kikről az írásban szó van; egyfelől felmutatva azoknak szolga állapotát, kik hitetle­nek, másfelől feltüntetve azok királyságát, kiket Jézus megszabadít, szoros kapcsolatba hozva a vallásosságot, hazaszeretet, egyesek és családok boldogságával. Ha szere­titek ifjak — úgymond — magatokat, szüleiteket, szere­titek hazátokat, s azt nagygyá, boldoggá, szabaddá kíván­játok tenni: akkor szeretnetek kell a Krisztust, szeretne­tek kell a tiszta evangéliumot is, mert csak ez adhat az embernek igazi erkölcsi erőt, bátorságot, kitartást, minden bajjal, minden veszedelemmel szemben; ez tehet igazán boldoggá, szabaddá, királyivá, a kinek nem paran­csol senki! Sem ember, sem a saját bűnös szenvedélyei, hanem csak a maga jó lelkiismerete, meggyőződése. Nem hajt térdet, nem alázkodik meg senki előtt, — csak Isten és az ő Szent Fia előtt. S csak az a nép, az az ország lehet igazán boldog, hatalmas, virágzó, melynek ilyen fiai vannak! Templom után a ref. olvasó egyletet és az iparos ifjak önképzőkörét látogatták meg. s tartottak ismét mindkét helyen beszédeket, lelkes hangulatot keltve ujolag. Másnap (19-én) reggel az áll. felső leányiskola ref. vallású növen­dékeit látogatták meg a gimn. tanári kar nagy részének kíséretében. Fermaud Mária és Mártha példáját fejtegette, társa meg arról beszélt, mit köszönhetnek a ker. nők a Krisztusnak, mikép szereti Krisztus a gyermekeket s hogyan kell azoknak is a Krisztust szeretniök. Hétfőn délben távoztak körünkből, kedves emieket hagyva maguk után. Még aznap d. u. tartott ülésében a gimn. tanári kar elhatározta, hogy vendégeinkhez köszönő levelet intéz, kifejezve abbeli reményét, hogy még máskor is meglátogatják iskolánkat. A tanári kar ugyanis abban a véleményben van, hogy a hallott beszédek ifjúságunkra maradandó üdvös hatást gyakoroltak. S csak sajnálni tudjuk, hogy többi iskoláink nem éltek a kedvező alka­lommal. Mert bizony-bizony elkelne, hogy ifjainknak egész­séges evangéliumi szellemben való nevelésére minden kínálkozó eszközt megragadjunk. — Elhatározta továbbá az olvasó egylet, hogy ref. ifjúsági egyesületet alakít, — bevonva abba a gimn. felső osztályú tanulóit, az iparos és íöld­mívelő ifjakat. — A tanári kar pedig megígérte, hogy az egyletet szellemileg és anyagilag támogatni fogja. S most már megírhatom azt is, hogy az ifjúsági egyletet meg is alakítottuk, s abba mindjárt az első alkalommal, a tanuló ifjúságon kivül 50 iparos és földmívelő ifjú lépett be. S mindezeket az evangélium erejével mivelték vendégeink,melyet nem szégyenlettek. Nem szónoki mester­kedés. de az evangéliumról való tanúságtétel volt a szólásuk. Épen ez az, a miért mindezt megírtam. Távol volt tőlem még a gondolata is annak, hogy az illetőket ma­gasztaljam, hogy egyeseknek hízelegjek. Hisz csak köte­lességüket teljesítették; kamatoztatták a nekik adott talen­tumokat! Hanem elmondtam igenis azért, mert örvendetes, kézzelfogható bizonyítékát látom az említettekben annak, hogy lehet a bibliával hatni a mai modern társadalomra is; hogy elég erős fegyver ez a protestantizmus kezében a r. katholicizmus fegyverei, óriási anyagi -erejével szem­ben is, csak igazi hittel kell azt kezeinkbe vennünk. S bár ezt tennők mi magyar kálvinisták: papok, tanárok, tanítók, világiak minél elébb s minél többen, a sok panaszolkodás helyett! Mert csak ez védhet meg bennünket, ez bizto­síthatja jövőnket! Ime ezt a tudósítást, körülbelül ugyanezen szavak­kal küldtem be két héttel ezelőtt a »Debr. Prot. Lap« tek. szerkesztőségének, s erre a nevezett lap legközelebbi számában a következő izenetet kaptam: »Arra a meg­győződésre jutottunk, hogy cikkét nem használhatjuk fel. Meg van nekünk ebben a dologban a magunk nézete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom