Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-18 / 11. szám

támogatást, még választ sem a felhívó szózatra a rkath. főpapságtól és a főrangúaktól, mert elvvé lett, hogy »nem római katholikus egyéniséget nyilvános pályán elősegíteni a katholikus klérusnak nem szabad, sőt megakadályozni kötelessóg«. Igen, ez az igazi képe a tényleges viszonyoknak. Reakció, leszorítása mindennek, a mi nem áll a jezsuita ultramontanizmus szolgálatában; különösen pedig leszorítása a protestantizmusnak, ennek az átkos »eretnekségnek«, — ez a jelszó s ezen dolgozik az az ártatlan bárányka, a melynek azonban csak a maszkja bárány. Valóban, mintha csak a mi viszonyainkra írta volna Aesopus a »Lupus et agnus« klasszikus meséjét! De a jezsuita reakció még itt sem áll meg. Régi történetíró, vagy jobban mondva: hamisító methódusát, a mely szerint a protestántizmus forradalmakra, államfelforgatásra vezető veszedelem, előveszi újra ellenünk ma ismét. Politikai életünk tele van csúf pártoskodásokkal, gyűlölséggel, boszúval. E szégyenletes viszonyok okait tudja mindenki, a ki figyelemmel kisérte politikai életünk utóbbi fázisait, s ime mégis mily hangok ütik meg füleinket az ultramontán pénzzel szubvencionált lapokban, főként pedig a magát pártatlannak ós függetlennek valló Budapesti Hírlapban? Azt halljuk, hogy a Tisza-Bánffy-párt protestáns aknamunkát folytat a fenálló kormány ellen, — hogy Bánffy a maga uralmának (értsd: protestáns uralom) fentartására külföldről is gyűjtött pénzt s a gyűjtés elhatott egész a protestáns Berlinig, — hogy a függetlenségi pártot az Eötvös-Kossuth-fóle protestáns klikk robbantja szót stb. stb. Mi ez ismét? A tényleges viszonyok való képe? Távolról sem; hanem az ultramontán reakciónak a protestantizmust a politikai téren is lehetetlenné tenni akaró, hazugul inszinuáló eljárása. íme itt a reakció minden téren. Terjeszkedni a protestantizmus rovására a felekezetközi jogviszonyok terén; — leszorítani a protestantizmust a társadalmi életben ; — inszinuálni a politikában : ez az ultramontán jezsuita reakció elég ügyesen leplezett, de mégis a figyelmes szemlélő által tisztán látható célja. Megindult ellenünk a titkos aknamunka az egész vonalon, s vájjon mi tótlenül szemléljük-e azt s engedjük-e magunkat semmivé tétetni?! Nem ! Fel kell emelnünk ellene tiltakozó szavunkat, s ha kell, kezünkbe vennünk a fegyvereket ! Rettegve gondolunk a felekezeti harcra ; de ha bele kényszeríttettünk, fel kell vennünk a küzdelmet, ha gyáván meghunyászkodni s legszentebb jogainkat, őseink vére hullása árán megszerzett pozícióinkat feladni nem akarjuk. Tiltakozunk tehát minden felekezetközi-jogi túlkapás, minden társadalmi leszoríttatás és minden politikai inszinuáltatás ellen; s ha tiltakozásunk nem elég s az aknamunka tovább foly : felveszszük a harcot is. Vegye azonban tudomásul eleve is mind a politika, mind a társadalom, hogy y>nincsen nékünk tusakodásunk a test és vér ellen«, azaz a római katholikus vallás ellen, vhanem a birodalmak ellen, a hatalmasságok ellen, e világnak urai ellen, ez élet setétségének vezérei ellenv., a mik nem egyebek, a mi viszonyainkra vonatkoztatva, mint a róm. kath. egyházat kormányzó jezsuiták s az általuk ellenünk szervezett és vezetett ultramontán reakció. Római katholikus egyház és jezsuita ultramontán reakció nem egy, vagy legalább is nem kellene egynek lennie ; küzdelmünk tehát nem felekezeti harc, hanem az igazságnak a hamisság ellen, a szabadságnak a szolgaság ellen, a világosságnak a sötétség ellen való elvi harca leend ! Vegyük fel azért az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassunk e veszedelmes időben ós mindeneket elvégezvén, megállhassunk. Álljunk annak okáért, derekainkat beövezvén igazmondással és felöltözvén igazságnak mellvasába; lábainkat a békesség evangéliumának készületeivel felsaruzván, annak felette a hitnek törhetetlen paizsát felvévén, hogy ama gonosznak minden tüzes nyilait megolthassuk. Az idvessógnek sisakját is vegyük fel és a lelki fegyvert, mely az Istennek beszéde! (Ef, 6: 13—17.) Hamar István. ISKOLAÜGY. A középiskolai vallástanítás tananyaga. A Prot. Egyh. Isk. Lap f. évi három első számában Barla Jenő kis-ujszállási főgimnáziumi vallástanár a fenti cím alatt egy nagyon figyelemre méltó cikket írt, melyben a középiskolai tanterv revíziója alkalmából, mielőtt az ev. ref. egyház egyetemes konventje a középiskolai vallástanítás tananyaga fölött döntő határozatot hozna, e tárgyra vonatkozó alapos nézeteit sorolja fel, hogy a középiskolai vallástanítas minél tartalmasabb és sikeresebb legyen. Feltünteti a mostani tananyag beosztásának fogyatkozásait, s egyúttal módot is ajánl e fogyatkozás megszüntetésére ; az egyes tárgyak elhagyását, vagy módosítását és más osztályba való áthelyezését indokol.ja és kimondja, hogy a középiskolai vallástanítás tananyaga és más tárgyak között az összefüggést keresni nem lehet és nem is szükséges. És ez helyes. Hiába próbálnók a vallástant kapcsolatba hozni más tárgyakkal, mikor ezek homlok egyenest ellenkeznek amazzal. De ha szoros összefüggésbe nem hozható is a vallástani anyag más tárgyakkal, — e tárgyak tanárai is sokat tehetnek, nem a vallásos ismeretek közlésére, hanem a vallásos és erkölcsi érzés ébresz-21*