Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-11 / 10. szám

Fogjad azért kezünket, Magad vezérelj minket. így általad égbe, Istenünkhöz vezet, A hit, remény, szeretet. Ha Isten maga fogja kezünket, akkor őmaga vezet és nem általa vezet valaki és valami. Azt kérhetjük, hogy fogjad kezünket és töltsd be szívünket hittel, reménynyel szeretettel, hogy hozzád juthassunk vagy hogy azok hozzád segítsenek ; de úgy, a mint a szöveg szól, a kérés nem tiszta. — A következő versben a »diszesítse« szó előnyösen cserélhető fel a »tegye szebbé« szavakkal. A »Reformáció ünnepén* cimű 3 ének között leginkább ének az első; de ez is csak erősebb átdolgozással tehető méltóvá az alkalomhoz. Az első versszaka épen nem zsoltárszerü. — Noszogatás, a mi gyakori a szerzőnél, s elvont ott is, a hol szerencsésen lehetne személyhez vagy személyekhez kötött. Felettünk úsznak egyes kifejezései, mint a fellegek, a helyett, hogy belőlünk fakadnának, mint a rügy a fán. — íme a bizonyság ! Jövel Krisztus hivő népe, Boruljunk az Úr elébe; Ima szálljon, ének zengjen, Őt dicsérve földön, mennyen. Győzelmi nap, öröm ünnep ! Híveid ma egybegyűlnek És imádnak Uram, téged : Igaz hitéért áld ma néped, — Alleluja, alleluja! A 3-dik versben pedig ezt olvassuk : Krisztus urunk dicsősége Itt ragyog most újra élve; t. i. a református egyházban. Talán nem azt kellene mondanunk, hogy »ujra élve«, mert az örökkéélő, hanem azt, hogy tiszta fénybe. Az utolsó versszak végén pedig az imádkozás lelkének kellene átvenni a szót, hogy a költemény kerekebb és imaszerűbb legyen. — A másik kettő inkább csak az alkalom festése és mint ilyen sem eléggé vonzó és tetszetős. Az év utolsó napján mondandó ének sem üti meg a mértéket. Ennél van már jobb is nekünk erre az alkalomra. Igen költőies kérdésekkel teljes az eleje, hogy aztán a panaszos kérdésekre megadható legyen a felelet az élet múlandóságának rajzolásában. A nemzeti nagy alkalmakra szánt egyetlen és utolsó éneknek is a tartalmatlanság és az énekszerűség hiánya képezik gyöngeségeit. Az ilyen kifejezések: »Nyíljék ki ma szent helyed sátra«, »Oröködért könyörög szivünk* stb., nem énekbe s nem keresztyén énekbe valók. * * * íme mennyi bizonyság arra, hogy az Előmunkálatok VI. füzete biztató igéret az énekes könyv átalakításának megkezdésére. Szolgál néhány jó énekkel, szolgál jó példával, s ez utóbbi erénye nem kisebb előttünk az előbbinél. Csak igazi felbuzdulás támadjon s akkor e jelben győzhetünk! Gyöngéi is tanulságul szolgálnak azoknak, a kiket a lélek készt és a teremtő erő ösztönöz. S ez is előny! A szerző maga mondja, hogy a ki jobbat tud alkotni: győzze le a kevésbé jót, s hogy ő fog örülni, ha versenytársai szebbé varázsolják énekes könyvünket, mint ő tehetné. Jó is lesz, ha többen szállnak ki hivatott dalnokaink a versenytérre; mert ezen a füzeten is érezhető bizonyos egyformaság a hangban, modorban ; ismétlődés a képekben, hasonlatokban s még rímelésben is. Mostani énekeskönyvünk is sok egyén munkája. Kerületek, egyházmegyék s ezek útján lelkészek és tanítók érdeklődtek a sorsaért, kiki a maga talentumai szerint. Egész kötet az a sok ének, a melyet az arra hivatott bizottság a tiszáninneni egyházkerület közgyűlésének 1804-ben, julius 18-án bemutatott s a melyek között külön csoportot képeznek egyes egyházmegyék és egyes egyének [dolgozásai. — Ha a század elején lehetett általános érdeklődést támasztani az énekes könyv reformjáért: miért ne lehetne most is ?! . . . A lelkészi és tanítói értekezleteknek milyen gazdag tárgyul kínálkoznak a mi zsoltáraink és dicséreteink ?!. . . Több jó származnék abból, ha az énekeskönyv reformja iránt az érdeklődés széleskörűvé válnék. Akadnának például, a kik a már közrebocsátott énekeket gondosan elolvasgatnák, használatban lévő énekeinkkel összemérnék s a csendes munka közben támadt gondolataikat papirosra vetnék, vagy megihletetten a javításhoz vagy az önálló énekek készítéséhez is hozzá kezdenének. Nincs az sehol megírva, hogy csak a neves poéták alkothatnak vallásos énekeket is. Az ú. n. Dávid-zsoltárokat papok, próféták s ki tudja milyen sorsú és hivatású egyének írták ! . . . A szél fú a merre akar; az Isten szele, az Istennek lelke annál is inkább!. . . Úgy volna jó és áldásos, ha csaknem minden énekünk egy-egy külön egyén teljes ihletettségének volna gyümölcse; ha az az isteni fény, a mely az ihletett ember lelkén szétárad s a mely a legegyszerűbb papi és tanítói lakot is beragyoghatja, sokakat tenne közöttünk a Memnon szobrává — az anyaszentegyház dicsőségére. . . Ha az érdeklődés általánossá válnék, akkor mind jobban fogyna azok száma is, a kik a meglévő énekes könyv teljes fentartása mellett kardoskodnak ; mert lehetetlen volna be nem látniok. hogy zsoltáraink és dicséreteink egyformán magukon viselik az idő nyomát, s mai lelki szükségeink kielégítésére elégtelenek. * * * Hogy milyen beosztású legyen az újított énekes könyv ? az egyetemes énekügyi bizottság elnöke ezt a kérdést is felveti. A felelet szerintünk nagyon egyszerű : legyen az egyházi évnek megfelelő.* Természetes, hogy ez esetben a zsoltárok átdolgozott darabjai is oda jutnának a hová tartalmuk szerint illenek, — úgy, a mint azt már sokan gondolták az egyet, énekügyi bizottság elnöke is érinti. A ki azt hiszi, hogy a zsoltárok beosztásával, vagy egyes zsoltárok végleges kihagyásával megtámadjuk a kánon szentségét, az nagy tévedésben van és öszzetévessti a bibliát az énekes könyvvel. — A zsoltárok a magok teljességében megmaradnak az ó szövetségi kánon kitűnő részei; sem el nem veszünk belőlük, sem meg nem pótoljuk őket. Maradnak továbbra is a bibliaolvasó keresztyén és zsidó ember lelki táplálékai. . . Hogy mi kell aztán abból nekem, mint keresztyénnek: — ez az én dolgom, a keresztyén ember és a ker. egyház dolga. A miképen nem használok minden ószövetségi mondatot egyházi beszéd textusa gyanánt: epúgy megválogatom, meg kell válogatnom az ó szövetségnek ker. ének gyanánt elfogadható részleteit is. Ez az énekes könyv reformjának az »abc«-jéhez tartozik. Hogy az ilyenfajta reform nyughatatlanságot szülne vagy épen szakadást? — ezt mi nem hihetjük. A lelké* E tárgyra — alkalmilag — még visszatér Anonymus.