Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-04 / 9. szám
tális törvények által biztosított különböző vallások és egyházak sérelme, az érvényes vallásügyi állami törvények megsértése nélkül jövőre fenn nem tartható. A memorandum végül kifejti, hogy nem lát ugyan a kultuszminiszter intézkedésében felekezeti tendenciát; de miután meg van győződve, hogy rendeletét a történeti és jogi előzmények felől kellőleg nem tájékozva bocsátotta ki, reméli, hogy a kérdésnek általa világosságba helyezése után azt hatályon kivül fogja helyezni, — a mi ha nem történnék meg, a sérelem orvoslása végett az ország törvényhozását fogják megkeresni. A memorandumot a konvent utján akarja felterjeszttetni az igazgatótanács a kultuszminiszterhez ; jó lesz azonban vigyázni, hogy a »toleráns« és »konciáliáus« kálvinista egyházi politika egyszerűen az irattárba ne utasítsa. MISSZIÓÜGY. Jelentés a keresztyén diákok londoni nemzetközi missziói konferenciájáról. (Folytatás és vége.) A második nap, január 3-ika, a mely, valamint a a többi napok is, ^lO-kor istentisztelettel vette kezdetét, a külföldi delegátusok napja volt. A 1 /i í 1-kor kezdődött ülésen legelső sorban is dr. Fries, a világszövetség titkára tett jelentést a mozgalom jelentősebb eseményei felől, a melyből örömmel vettük tudomásul, hogy a liverpooli konferencia óta Indiában, Chinában, Japánban, Ausztráliában, Dél-Afrikában szerveztetett a studensek missziói mozgalma; hogy a világszövetség immár 32 ország ifjúságával tart fenn összeköttetést, és hogy a mult évben a hollandiai, franciaországi és svájci ifjúsági mozgalom csatlakozott hivatalosan is a szövetséghez. — Majd Duncan elnök bejelentvén, hogy mely kül-országok ifjúságai képviseltették magokat a konferencián, a legmelegebben üdvözölt bennünket, külföldi delegátusokat, s felhívta a konferencia angliai képviselőit és a nagy közönséget, hogy bennünket szintén igazi angol szivélyességgel üdvözöljenek. Mintegy varázsütésre emelkedett fel az egész konferencia, s háromszoros, lélekből fakadt hatalmas angol éljenzés hangzott fel, a mit mi felállással és szintén háromszoros éljenzéssel köszöntünk meg. Az üdvözlés után a külföldi delegátusok jelentései következtek a nemzeti ifjúsági mozgalmakról. A missziói területekről szóló jelentéstételek a részleges meetingekre osztatván be, ez alkalommal csak a német, francia, svájci, skandináviai, délafrikai és ausztráliai delegátusok elnökei tettek jelentést; továbbá én szóltam a mi egyesületünk és a többi megbizó egyesületek nevében, kifejezve rokonszenvünket, lelki együttérzésünket s felolvasva hivatalos jelentésünknek a magyar ifjúsági mozgalmakra vonatkozó részét. Rövid beszédemet s jelentésünket, bár abban bizony igen igen csekély örvendetes volt a többi külföldi delegátusokéhoz képest, szívesen fogadták, s a felhangzott tetszésnyilvánítás szép bizonyítéka volt annak, hogy a konferencia nem nézi le, sőt örömmel tekinti még az olyan csekély kezdetet is, mint a milyet mi felmutathattunk. Megbecsültek bennünket, örültek a mi kezdetleges mozgalmainknak is; de legyünk rajta, [hogy erősen állván a hitben és a szeretetben s folytatva lelkesen, kitartóan, a Krisztussal való egyességben a megkezdett munkát, a jövő konferencián már olyan eredményeket mutathassunk fel, a mely ne álljon mögötte egyik hozzánk hasonló számú és erejű nemzetéenek sem! Déli órakor tartottuk a második ülést, a melyen a téma »Az evangélizáció, mint az egyház legelső rangú kötelessége« volt. Ketten fejtegették a témát, a canterburyi érsek és Alexander Connel, egyike a legnevesebb angol leikészeknek. S bár már jelentésem így is hosszúra nyúlt, még sem állhatom meg, hogy remek beszédeikből egy néhány részletet fel ne említsek, hogy hadd hassanak azok mi reánk magyarokra s a mi magyar protestáns egyházunkra is. Az egyház — mondá a cantenbury-i érsek — a végre alapíttatott, hogy elvigye az evangélium vigasztaló, megváltó és boldogító igéit az egész emberiséghez, — s ha ezt nem cselekszi, nem tölti be hivatását. Az egyháznak nagy kötelességei varinak azokkal szemben is, a kik már benn vannak az egyházban; de époly nagy kötelességei vannak azokkal szemben is, a kik még azon kivül állanak, mert a Krisztus ugyan meghall érettünk a kálvárián, de az emberekre, az ő tudományán felépült egyházra hagyta az ő áldozatának hirdetését s annak hasznainak az egész emberiséggel való közlését. — Krisztus lelkének egyetlen vágya a világ megváltása s annak evangélizálása vala — mondá Alexander Connel. Az evangélizáció az egyház szive és az az egyház, a melyben a Krisztus él, szive a világnak. Ha az egyház nem teljesíti misszionáló hivatását, akkor élete nem a Krisztus- élete; akkor minden egyéb törekvésében kudarcot vall és megholt önmagában. A délutáni órákat részleges és speciális konferenciák töltötték ki, a melyek főként a missziói területeket, az azokon folyó evangéliumi munkákat ismertették s azok szükségeit mutatták fel. Külön konferenciák voltak az afrikai, chinai, indiai, japáni, délamerikai, továbbá a zsidók, mohamedánok és a görög keletiek közt folyó missziók felett, s az ott működő vagy működött misszionáriusok ajkairól hallottak bizonyára sok ifjú lélekben keltették fel a szent elhatározást, hogy ők is azoknak a munkásoknak a sorába álljanak, a kik a Krisztus boldogító evangéliumát viszik el a sötétségben ülő népekhez. Ugyanilyen buzdító, munkára hívó volt az esti ülés témája is, a mely »A világ szüksége« vala. A két szónok : Bruce egykori perzsiai és Duncan Main chinai misszionáriusok megdöbbentő színekkel ecsetelték a pogány világ vallási, erkölcsi, szellemi és testi nyomorúságát s meggyőző erővel bizonyították be, hogy azt csak a Krisztus evangéliuma válthatja meg. Csütörtökön, január 4-én délelőtt a pogány missziók történetét mutatták fel. Dr. Georg Smith, a skót szabad egyház külmissziói titkára szólt a pogány missziókról, az
