Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-04 / 9. szám

Áldjad lelkem a te Urad, Istened. Ó végzi be majd mulandó életed, Mely mint gyenge virág a sík mezőn, Mint a mező hervadó kis virága, IJgy elmúlik, alig jön a világra : Ember nem tudja, hol volt ? hova lőn ? Áldjad lelkem a te Urad. Istened. Szent kezébe tedd le majdan lelkedet, Az egekben őrködik oltalma Azok felett, kik megtartják törvényit, Szeretik és őrzik az 0 ösvényit: Azokra száll az 0 szent irgalma. A VI. füzet átdolgozása. Imára lelkem! és az Istent áldjad, Egész valóm az 0 nevét imádjad, S el ne feledd jótéteményeit. Áldott az Isten, mert 0 nyújt kegyelmet,' Bűnön, halálon ő ad győzedelmet; Búnkban vigasztal, bajban megsegít. Szálljon az Úrhoz sziveink hálája, Mert életünket kegyesen táplálja, S mmden javával gazdagon betölt. 0 jobb napot derít a szenvedőre, A csüggedt lelket kelti új erőre, S az, mint a sas, megifjul, szárnyat ölt. Óh! Uram, a te jóvoltod s szerelmed, Mely túl a felhőn mind az égig terjed, Miként az ég: tündöklő, végtelenj; Mint gyermekéhez az atya türelmes, Jó lelked is mihozzánk oly kegyelmes, S engedelemre kész vagy szüntelen. Te tudod, Uram, mily gyarló az ember, Csak egy porfelhő, mit a szél széjjel ver, Vagy mint a fű, olyan csak életünk. Gyorsan lehullunk, mint mező virága; Zúg az enyészet és "létünk világa Egy pillanatra semmiségbe tűnt! Add hát nekünk. Isten, te égi felség, Ha itt e földön nincs számunkra mentség, Add hát nekünk a te kegyelmedet; Örök javakkal gazdagítsd szivünket, Tegyed áldottá muló életünket, S ne hagyd elveszni bennünk lelkedet. Szállj lelkem, óh szállj örök Istenedhez, A mennybe szállj az égi seregekhez S azokkal együtt zengd az Ur nevét. Az igaz Istent áldja minden ember, 0 a mi atyáftk a magas mennyekben, Honnan megáldja minden ő hivét! Gyöngyösmellék, 1900. febr. 27-én. Begedi Lajos, ev. ref. lelkész. Az »Erdélyi püspökség« kérdéséhez. Megemlékeztünk már arról a protestáló mozgalomról, a melyet az »erdélyi püspök*-i címnek gróf Majláth Gusztáv gyulafehérvári róm. kath. püspök által történt monopolizálása támasztott az erdélyi protestáns körökben. Említettük azt is, hogy az erdélyi ref. egyházkerület igazgató tanácsa legközelebb egy memorandumba foglalta protestációját. A kérdés legelső sorban az erdélyi protestáns egyházakat érdekli ugyan; de általános érdekkel is bír, a mennyiben Majláth püspök monopolizáló törekvésében is az az ultramontán reakció nyilvánul meg, a mely érvényesülni törekszik széles e hazában, s a melynek figyelemre méltó nyilvánulásait láttuk legközelebb a róm. kath. autonómiai kongresszuson is. Épen azért szükségesnek ítéljük, hogy ezt a kérdést, az erdélyi ref. igazgatótanács memoranduma alapján részletesebben is ismertessük. Szükséges reámutatnunk a protestáns ellenes pápás törekvések eme nyilvánulására, hogy lássuk a bennünket fenyegető veszedelmeket ez irányban is és megtehessük a szükséges óvó intézkedéseket, a törvény által biztosított paritás és protestáns egyházaink jogainak megvédelmezésére. Majláth Gusztáv püspök úr ugyan, gúnyosan annyit jegyzett meg e protestációra, hogy csudálkozik azon, hogy a reformátusok egyházi dolgaik mellett még arra is ráérnek, hogy olyan dolgot feszegessenek, a melynek jogos voltát a törvény és a történelem is elismeri, és a pápás pénzzel szubvencionált napi lapok, különösen pedig a Budapesti Hirlap Simplex-e igazat is ad neki; de minket protestánsokat mindezeknek nem szabad megtéveszteniük. Majláth Gusztáv törekvése és elért sikere az ultramontanizmus diadala a magyar kormány segítségével. A kormányok és kormányszékek segítségével érte el diadalát a pápás reakció a múltban is; azért hát principiis obsta! Jó lesz e kérdés és az e mögött lappangó törekvések felett gondolkozniok protestáns egyházunk papi és világi vezetőinek egyaránt! Az »erdélyi püspök* cím kérdését és az erdélyi ref. igazgatótanácsnak a kultuszminiszterhez intézett memorandumát a következőkben ismertetjük. A kultuszminiszter a mult 1899. évi ápril 11-én 1185 eln. sz. a. a következő körrendeletet intézte az ország valamennyi törvényhatóságához: »Több törvényhatóság hivatalos levelezésében a Gyulafehérvárott székelő róm. kath. püspököt majd »gyulafehérvári róm. kath. püspöknek«, majd pedig »erdélyi latin szertartású kath. püspöknek* címezi, holott szóbanforgó püspököt, a püspökség alapítása óta a fenmaradt királyi kinevezési okmányok és egyéb okirati emlékek tanúsága szerint mindenkor az »erdélyi püspök« f»Episcopus Transsylvaniae* vagy »Episcopus Transsylvaniensis«) cím illette meg, miért is utasítom a törvényhatóságot, miszerint az említett püspökhöz intézett hivatalos levelekben jövőben minden hozzáadás, avagy változtatás nélkül az »erdélyi püspök* cím használandó*. A memorandum alapvető részében erre nézve a következőket mondja: »Az erdélyi róm. kath. püspöknek a »róm. kath*. jelző elhagyásával megállapított amaz »erdélyi püspök* címe, — valamint ezen címnek épen a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által egyedül jogos cím gyanánt való megállapítása, — nemkülönben az országos közhatóságoknak ezen cím kizárólagos hivatalos használatára való utasítása sérelmes az összes nem róm. kath. egyházakra s főleg reánk erdélyi protestánsokra nézve, s mi a magunk részéről a törvényesen bevett keresztyén vallások és egyházak között egyen-